Ha tó vagy, sokan halásznak benned,fogyatkozik az állomány,ki-kihagy a halak szíve,olvaszt a nap kohója.Ha föld vagy elnémulsz,ásnak, kapálnaknap nap után, ha kifosztanakrepedezett fazékká változol,kopjafa csúcsára dobnak dísznek.

Ki velem,ki veled,ki innen nyugtalan ujjainkkal!Nem közeledhetsz, tilt a környék,rádförmednek az álarcosok,kiiktat a túlsúly, a szívnagyobbodás.Egy a tűzhely, egy a hangyaboly,a nyelvművészek csak tudják.Ki a lovakkal,a régi fazekakkal,vesszen a trapéz, a gumipertli!Kilógnak a logisztikából.

Holdtöltekor bemelegítem a motort,lesz, ami sosem volt, de azértkő kövön marad, s a történelem isgazdára lel még ma az ószeren.Ne terpeszkedj a kanapén,nincs istennőm, zoknit sem hordok,a bunkerem kockavár, templom.A harangok torkába vajon mi ütött?Hát ti, lepkehálóval befogott csillagok,miért utánozzátok a gyertyacsonkokat?

Nem vagy árva, de annyira bús…uram, uram, megkérhetem?madame Mitterand nyomoz utánam,füstölnék gyakran, fehéren,mint a római pápa.

Szent Péter kinyitotta piros esernyőjét,teljesen átfestette az eső, Isten keserve hullt a fellegekből,fehér bárányok fekete könnye.

A piarista templommal szembenbóklásztál a kiégett éjszakában,mint a hajléktalanzsírpecsétes hite, áhítata.Szádig emelem, neked ajánlomezt a méregerős csókot,

Forrás. szerző FB-oldala

Ha felépítek egy lépcsőházat, gyanítom, az egyik ajtó mögöttKerölájn kirúzsozza az ajkát,reggelig pizsamaparti lesz,a szomszéd majd sztrókot kap,ha üvölteni kezdenek a hangfalak.A bútorok feddhetetlenek,a lakk bódító szagátólesik transzba a rendőr,megdorgál, megvágja a zsebedmajd teherbe ejti a járgányt.

– mert néha szavaidba botlom – Sebet ejtett rajtad az Isten,sajognak benned a népdalok, remeg az ideg, ha a korsó borase fehér leányka, se vörös bikavér.A múlt galamblelke szárnyra kel,magával viszi a csontozatot,agyagtested állványaitszétbontja, inaid, velőd, agyadtanulmány tárgya lesz,lábadnak nyoma sem marad.

A fárosz őrtorony, magasles, kidob a tenger, mint Kronosz Poszeidónt,Isten veletek, hableányok!Párnámban libatoll,kezemben fekete egér,anyaföldbe markol az ég, fülembe harapsz, te gyanúsított,a Szentlélek kócos trollja,öltözz fel, ébred a lakónegyed.

A legkönnyebb terhem vagyígy, a hatvanhetediken,lopni rég megtanultam, tizenkét év húzza a zsebem.Letéptelek majd’ mindenkiről,és eljátszottalak.

Fél kettő volt, az árnyékodott berregett a csengetésben.Hangod mély, rekedt, hagyd abbaszóltam rád jó párszor,bele fogsz dögleni.

Forrás: Nagy Anna FB-oldala

Mert sem állami, sem privatizáltboltokban, kiskocsmákbannem voltál jelen, szülővárosomelvtársi, úri alkalmazottjakéntmegszerettem a vaskemenceproduktív futószalagát.A vegyszeres hordókban vasklorid,rizikós, frankofón küllem,levitáltak az ipari filmlapokreggeltől késő délutánig.