Detektív novella, Andersen nyomán 18. rész: EGY EMLÉK Az elúszott koncérról Hattyúnknak egy emlék jutott eszébe: arról, hogyan tanította az apja halat foni. Éppen egy ilyen vörösszárnyú volt az iskolapélda. Előbb az apja kerítette be, majd kapta el felülről, a hal fejét célozva, de Hattyúnk tökéletesen megismételte a fogást, apja meg volt elégedve vele. Apja? Mint […]

2016. október 22-i álmom Akaraterővel át lehet hatolni az iroda csukott ajtaján. De miután áthatoltunk, észrevesznek-e minket vagy láthatatlanok maradunk és kölcsönösen áthatolunk egymáson?

Detektív novella, Andersen nyomán 17. rész KI VAGYOK? MIT ÉREK? Elutasítását hattyúnk nagyon a szívére vette. „Mit akarok?, kérdezte magától. -Ki vagyok?” Majd megtoldotta kesergését egy harmadik fullánkkal: „Mit érek? Ha még Sápi sem áll szóba velem, senki vagyok a Tó világában.”

Detektív novella, Andersen nyomán 16. rész ELUTASÍTÓ VÁLASZ „Vörösszárnyú koncér, gondolta hattyú detektívünk, aki az éceszt még mindig vízbebukó fejjel kapta, azt én is tudok.” Fogott is egyet, s mert nem felejtette el eredeti szándékát, hogy Sápit a maga oldalára állítja (megtudni a családi titkokat), a ficánkoló jószágot említett kisruca, mostmár nagyruca, azaz kacsa elé […]

Detektív novella, Andersen nyomán 15. rész TISZTA LÉLEKKEL Hattyúnkat nemcsak emlékei lepték meg a víz alatt, hanem látott is: tisztán látta,hogy a Tó két bukórécéje valóban halászik. Nem arról van szó, hogy a „míreg” őket a víz alá lehúzta, hanem eledel után néztek, az egyiknek a csőrében is volt egy hal, egy vörösszárnyú koncér. Ettől […]

Detektív novella, Andersen nyomán 14. rész BELLA „Bella”, gondolta, majdnem kiáltott fel. Ugyanis a Tó vizébe lebukva nemcsak a bukórécéket látta meg, hanem különböző lábakat. S az egyik párban felismerte a Bella uszonyait. Imádta azokat süldő korában, s az egész rucát, Bellát, aki viszont ridegen visszautasította a közeledését. „Szőrös vagy és nagy, és nem is […]

Detektív novella, Andersen nyomán 13. rész LEBUKNAK „Vajjon?”, kérdezte hattyúnk magától. „Vajjon a míreg a mennyiséggel egyenesen arányos?” Ilyeneket tudott, mert mivel a többi kiközösítette, kurzusokat választott magának. Az egyenes arány úgy értette, hogy a nagyobb libuskákban több a míreg, mint a kisebbekben, lásd Sépi példáját.

Detektív novella, Andersen nyomán 12. rész INTELLIGENCIA KÉRDÉSE Ezen a Sápikán elgondolkozott. Illetve a szelídségén. Vajon azért nem bántotta őt, mert félt tőle? Ő nagy, Sápi meg kicsi? Vagy mert Sápit is vágták, csípték vagyis ki akarták közösíteni, mert kisebb volt náluk? És megértette, a bőrén érezte, mi a kiközösítés…? Mindenesetre ehhez ész kell, gondolja […]

Detektív novella, Andersen nyomán 11. rész KI LEGYEN A SPION? Detektívünk rájött arra, hogy a saját gondolataival nem messze jut, viszont a szüleivel vagyis a nevelőszüleivel megszakított minden kapcsolatot. Úgy döntött, hogy mégis valamelyik fészekaljatársát hívja segítségül. Hátha elejtett a kacsapár néhány olyan szót, ami rá vonatkozik, és amivel világosság nyílik a fejében. Eszébe jutott, […]

Detektív novella, Andersen nyomán 10. rész ÚSZIK A SPERMA „Félvér lennék?”, gondolja. Arra jött rá, hogy nem is kellett Kacsa-mamának hűtlennek lennie, elég, ha a hattyú gácsér spermája utolérte. A víz vezet, ugye, ezt hallotta… Gondolkodóba esik: ”Félvér lennék? Ki ennek a megmondhatója? A Tó Lelke talán?”” (Folytatjuk) Előzmények: 1-2. rész, 3. rész, 4. rész, […]

Detektív novella, Andersen nyomán 9. rész: HŰTLEN KACSA? Detektívünk azt feltételezi, talán belülről jön a „támadás”. Vagyis a tojást, amiben ő bújt meg, nem belopták, hanem… kezdetben arra gondolni sem mer… mostohaanyját nem úgy ismeri… de talán mégis, illetve mégse mostoha… szóval lehet, hogy Kacsa-mama hagyta? Hogy egy hattyúgácsér meghágja?! Vagyis ő, a rucafészekben kiköltött […]

Mozgó jámbus Van nekem egy szerencsétlen ódaköltő barátom. Azaz, fájdalom, csak volt. Tegnap hírtelen elhunyt, egy veszedelmes jámbusroham a sírba ragadta. Tegnap este még együtt ült velünk az Angol királynő bohémasztalánál a mi Mozgó Jámbus barátunk, s hidegvérrel adott elő öt percig tartó jámbikás mesét, de már egy-egy, a beszédbe csúszott trocheus sejteni engedte a […]

Detektív novella, Andersen nyomán 8. rész: KI LOPTA BE? Még egy madárról hallotta, amelyik a tojásait másnak a fészkébe belopja: a kakukk. De hát a kakukktojásból kakukk fejlődik, s ő nem kakukk, hanem most már világos: ő hattyú. Hattyú-anyukájáról nem tud, de egyvalamiben szinte biztos, hogy őt hattyú-anyukája nem lopta be az őt tartalmazó tojást […]

Detektív novella, Andersen nyomán 7. rész: HONNAN A TOJÁS? Akkor azt a fejezetet, az „emberit”, a humánust lezárta: kacsa-szülei az átlagból nem emelkednek ki, és mivel a kapcsolat velük megszakadt, máshol kell keresgélni neki, mint vérbeli detektívnek. A kérdés továbbra is: hogyan került az a tojás, amelyikből ő kibújt, a rucatojások közé? Egyet máris tud, […]

Detektív novella, Andersen nyomán 6. rész: EGY FÉSZEKALJBÓL Detektívünk így gondolkozik: ”Majdhogynem mindegy, hogy a tojás méretét nem vették észre, vagy hogy nem tulajdonítottak neki fontosságot, esetleg abban reménykedtek, hogy méreteim ellenére belőlem is kiskacsa válik… nem lett volna anyai kötelessége Ruca-anyámnak akkor is szeretni engem, amikor megértette, hogy más vagyok, mint a többi? Hát […]

Detektív novella, Andersen nyomán 5. rész: MEDDIG TART AZ ANYAI SZERETET? Detektívünk tehát arra következtetett, hogy szülei, illetve nevelőszülei látták, hogy az a tojás, amiben ő fejlődik ki, testesebb, mint a többi, de nem tulajdonítottak neki nagyobb fontosságot. „Az átlag milliókhoz tartoznak”, fogalmaz magában, akik előre nem látják a veszélyt, még hogyha benne is vannak […]

Detektív novella, Andersen nyomán 4. rész: HOGYAN EMÉSZTIK MEG? Következtetése az volt, hogy látta a szüleinek tudott rucapár, hogy az egyik tojás nagyobb a többinél. Mindketten tapasztalták. Lehet a gácsér szórakozott, vagy csak ímmel-ámmal költ, de fel kellett tűnjön neki is. Detektívünk kérdése viszont ezek után: hogy mire gondoltak?

DETEKTÍV NOVELLA – Andersen nyomán (Az első két rész itt olvasható) 3. rész: A tojás Rút kiskacsa tehát szép hattyúvá válva az eredete után kutat. Rájön, hogy mindjárt az elején kell kezdenie. „A tojás!”, kiált fel. A tojás, amelyikből ő maga kikelt, a kacsa fészkében kelt ki, a többi tojás, vagyis a ruca-tojások között. Szüleitől, […]

A rácsos ágyban, ahol én feküdtem (volt), majd az ágyneműinket tartottuk, egy lapos ládában lőpor van. Szeretném meggyújtani(,) és remélem, hogy majd szépen, egyenletesen ég. Anyám a másik szobában felébred a lőporszagra. Gyorsan ráfújok, eloltom; füstölög. Budapest, 2016. IX. 24.

Napéjegyenlőség volt. Délután negyed öt körül sötét felhő mögé bújt a nap és olyan fényes körvonalat adott a szürke masszának, mintha a láva éppen kicsordulna valamelyik izlandi odvából. Mégis, mindezeken túlmenően, az egész jelenség olyan volt, mint egy tisztességes istenábrázolás; még a sugárnyalábok is kivetültek. Aki nézte, arra gondolt, hogy napéjegyenlőség van, mégpedig ezekben a […]

(naplójegyzet) Ideiglenesen vagyok a földön, a vonalak a tenyeremen jelzik is ezt az állapotot. Zsugorodnak ráncaim, a tárolóban helyet kaphatok. Addig még akad tenni valóm bőven. Sutba dobom panaszaimat, és beállítom a naptárt. Szorít a felelősség. Felelősség a művészettel szemben az elkezdett munkáim befejezése érdekében. Kopogtat az élmény, jelzi, hogy szabad a játék. Repülhetnék, de […]

1. Tisztázzuk mindjárt az elején: azért kiskasa, mert kicsi volt, meg selyp. Tehát nincs hiba a címben. A címben nincs hiba. Továbbá azért detektív, mert keres, sőt kutat a gyökerei után, de mivel egy hattyúnak gyökerei nincsenek, a múltja, egészen pontosan: az eredete után. Szóval, már nem is rút kiskacsa, ugyanis felnőtt, és szép hattyú […]

Gergely Tamás: MEGIJEDT A VILÁG Ez a rakétakilövés gondolkodóba ejtette a világot. Mert egyre gyakoribbak és egyre távolabb érnek el a rakéták, lassan a nagy amerikai városokat veszélyeztetik, már nemcsak Japánt meg Dél-Koreát. A reakció nem is maradt el: napokig tele volt Kimékkel az északamerikai sajtó, Obama újabb és drasztikusabb szankciókat javasolt. Dél-Korea megígérte, hogy konvencionális […]

Hol volt,hol nem volt, volt az utolsó szoba, ahová nem szabadott bemenni, de a gyermek csak oda akart legalább egy kicsit-kicsit belesni. Talán mindenki átélte, nem csak a mesében, az izgalommal teli vágyat, hogy átlépjen egy tiltott küszöbön… A kert végében volt egy omladozó ház. Ne menj a közelébe – intette édesanyja.

Gergely Tamás: RÖHÖGNEK, NYERÍTENEK Egy fényképet vet elém a Google, egy számomra félelmeteset. Rajta a kisebbik Kim nevet, a jelenlegi diktátor. Igazi véreskezű lett belőle. Gondoltam volna másként? A fotó számomra rettenetes. Rajta nem nevet, hanem röhög, harsog, nyerít, önkívületben hahotázik az uniformisába öltözött pártelső, körülötte katonatisztek.