Szép idő Az elmúlt napokban, amikor egyszerre kiderült az idő, és enyhe szellők kezdtek fújdogálni, nagy örömmel jött haza sétájából a négyéves Lidike. – Anyukám — újságolta —, olyan szép idő van, hogy már minden utcában süt a nap … (Pesti Hírlap, 1934. február 21., kedd)

Rövid anekdotát olvashattunk a Káfé honoldalán a minap, szerzője a mi becses klasszikusunk: Kosztolányi. Nem volt nagy dolog elolvasni az ötsoros szöveget, s fél perc alatt az ötlet is megszületett: le fogom pipálni az ”öreg”-et.

Latin A nagymama ellátogatott az iskolába. Unokája intőt hozott a latinból, s 6 szontyolodottan ment megtudni, mi most a teendő. A tanár megsajnálta a kétségbeesett nagymamát, s megígérte, hogy egy hét múlva fölszólítja a gyereket, addig készüljön el jól az anyagból. A nagymama egész héten nyugtalan volt. Utolsó napon már alig találta a helyét.

Ült a barlang bejáratánál, ahova elbujdosott, és nézte a fákat, ahogy térdig hajoltak. Nézte az esőt, ahogy vízszintesen esik, mert fújja a szél. „Vízszintes víz”, mondta, csak úgy magának, maga elé.

Balsors Kisleány hallgatja, amint a Himnuszt éneklik. Ünnepélyes arccal, komolyan figyel, majd amikor vége van, odasűgja édesanyjának: -Anyukám, majd mutasd meg nekem, hogy tép a balsors. (Pesti Hírlap, 1934. február 10., szombat)

Ha csak úgy mész és egyszercsak nincs előtted. Se mögötted. Se alattad. Es dél sincs. Se éjfél, holdvilággal. Hanem estefelé vagy reggel. Nem baj. Az se, ha mégis éjfél van, és egyszercsak előtted megy, vagy mögötted, és fehér vagy sárga, pláne vörös. Az se baj.

Irígység A fogorvosnál három fogát húzzák ki a betegnek. A keserves gyötrelem után dagadt arccal jön ki a fogorvosi rendelőből. Kinn az előszobában kellemetlen meglepetés éri. A fogorvos fiatal kutyája szitává rágta vadonatúj nyúlszorkapalját, melyet karácsonyra kapott a feleségétől ajándékba. A beteg nézi a kalapját, majd a kutyát, s csak ennyit mond: – Hogy irigylem. […]

Ha nem vigyázol, mint az árnyék, úgy maradsz. Lepke is kerül. Voltak napok, bizonyságul, amikor a szerelmes lepkék az arcunkra szálltak. Alkonyig a fejünk körül keringtek, az orrunkra ültek, tárogatták szárnyaikat, mintha csak véletlenül, szárítkozás végett a Napnak mutogatnák.

Lányom betegségének kezdete, helyesebben a családterápia megkezdése után megfogadtam, hogy a gyógyulásáig szeszes italt nem iszok. Az a betegség néhány év után elmúlt, de követte egy másik. Egy súlyosabb. Tartottam fogadalmamat. Lányom abból is kilábolt, de akkor meg én kerültem ismét kórházba, kórházakba. Egy komoly műtétet hajtottak végre rajtam.

Ha itt nézel, arra, és nagyon figyelsz, megtudhatod, hogy húrok vannak a térben. Szálak. Keresztben is, hosszában is. És csomók. Mint egy háló. Sok szál, rengeteg csomó. Annyira aprók a csomók, annyira semmi vékonykák a szálak, látni hogy is lehetne őket. De ott vannak. Ez tény.

A boldog pereces Féüábú pereces álldogál az utcasarkon. Egyszerre a szürke homályt áttöri egy fényes, tavaszias napsugár. — Ma minden perecem eladom —ujjong a rokkant. —Jaj de boldog vagyok.

Lengyel László szép, igazságos és illő esszéje a Népszabadságban érezhetően könnyebbé teszi a pillanatot azok számára, akik felnéztek a kiváló gondolkodóra. Mi magunk egy, a művészetekről szóló reflexiójával adózunk emlékének, s hisszük, hogy igaz feljegyzést adunk ezzel tovább. „Hogy megvédjük magunkat ebben a világban, nemcsak mítoszokkal és vallásokkal, gondolatokkal és hiedelmekkel vesszük körül magunkat. Hanem […]

Savanyú A kegyelmes úr belép hivatalába. Bundája zsebéből narancsot húz elő, s a kapus három és fél esztendős kislányának küldi. Másnap a kapus felesége szépen felöltözteti, kézen fogja a kislányt, s a kapusfülke előtt várják ketten a kegyelmes úr érkezését. A kegyelmes úr megérkezik. — Köszönd meg szépen a kegyelmes úrnak a narancsot, amit hozott […]

Szabad itt labdázni? A kislány félve megszólít a sétatéren egy kedves arcú nőt: – Néni kérem, szabad itt labdázni? A kérdezett összemorcolja szemöldökét, szigorúan a kislányra néz, majd félelmetes keménységgel ezt mondja: – Itt nem szabad labdázni: itt kötelező labdázni. (Pesti Hírlap, 1934. január 26., péntek)

Veszedelmes fűszer A forgalmas, szűk utcába tömött zsákkal rakott szekér kanyarodik be. Megáll egyik bolt előtt, s kezdik behordani róla a zsákokat. Egyik zsákhordó munkás vállára kap egy hatalmas, legalább nyolcvanöt kilós, kívül rózsaszínű zsákot, nagyot lendül vele, s egyszerre puff, a zsák leesik a földre, a sáros kövezetre, az eséstől kinyílik a zsák bekötözött […]

Harag Kisfiú áll meg a gesztenyesütó üst előtt. Topog, fázik. Kötött pamutkesztyűbe bújtatott, zsibbadt ujjacskái közt egy tízfillérest szorongat. Orrocskája piros. Szeme sóvár örömmel mered a meleg csemegére. – Kérek tíz fillérért gesztenyét – harsogja.

Ősi kínai bölcselet: Ha öt perc boldogságra vágysz, menj az örömházba, ha öt évre, nősülj meg, ha egy életre, végy magadnak gyümölcsöst. Drevna kineska priča: Ako pet minuta želiš biti sretan, idi u javnu kuću, ako pet godina, oženi se, ako čitav život kupi si voćnjak. Mindekinek kívánom: találja meg gyümölcsösét. Svakome želim nek nađe […]

űrmélyi hamu ezüsttartomány!

Bújócska Háromesztendős kislány. Mélyen elmerülve ül zsámolyán egy sarokban. –  Mi lek, baba? Miért ülsz ilyen komolyan? Mire gondolsz? – faggatják.

Egy dobozka A karácsonyi kirakatban csinos, kerek selyemdobozka. Rajta felírás, nagy, szépen cirkalmazott betűkkel: „Mindenre alkalmas”. Elmosolyodunk ezen a túlzó állításon. Ez a dobozka legföljebb arra alkalmas, hogy apró cárgyacskákat, ékszereket, csecsebecséket tartsanak benne. De hogy mindenre alkalmas volna, ezt kereken tagadjuk. Lehetetlen fölsorolni azt a száz meg százezerféle dolgot, amelyre ez a kis doboz […]

Halaskofa A halaskofánál hevesen érdeklődik a vevő, vajon friss-e a hal, amit vásárolni akar. – Persze hogy friss – fakad ki türelmetlenül az árus. – Én még soha életemben nem adtam el romlott halat. A romlott halat ingyen adom oda – mondja jótékonysága büszke tudatában.

Bosszúság Jól öltözött, bundás úr csillogó tízfillérest talál a járdán. Lehúzza bélelt kesztyűjét, s üggyel-bajjal felkotorássza a pénzt. Arca sugárzik az örömtől. Talált valamit. A tízfillérest télikabátja zsebébe süllyeszti. Néhány lépéssel arrább az utcasarkon rongyos ruhájú kéregető topog a fagyban. Némán nyújtja kezét. Az úr egy percig habozik, de győz a jobbik érzés, kiveszi bundazsebéből […]

Még él BBB, a tisztes életű öreg úr; látom fejét lebegni a 22. szám kerítése fölött. De nem a 22. szám alatt lakik, hanem a 24 szám alatt –, ezt talán ő maga mondja. Borzasztó, hogy még mindig él, és mi harminchat éve nem látogattuk meg. Most betérünk hozzá. Ül mogyorószínű vagy olívzöld ingben. Nyolcvanöt-kilencven […]

Először moziban A viceházmesterné négyéves kislányát először vitte moziba egyik lakó házaspár. Az okos kislány kíváncsiskodik, kérdezősködik. Minden érdekli.

Sosem voltam Torontóban. Van egy átlátszó golyóstollam. Függőleges helyzetbe hozom, hegyével felfelé. Olyan, mint egy toronyház. Most már egy kicsit Torontóban is voltam.  Budapest, 2014. XII. 19.