Nehéz feladatra vállalkozott a tévés újságíró, diplomata Beke Mihály András, mikor – eleget téve a Hargita Kiadó felkérésének – édesapja, Beke György műveiből válogatott kötetre valót a Székely Könyvtár százas sorozata 68. kötete számára.

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről A valamikor Nagykárolyban élő (azóta az anyaországba áttelepült) Murvai György fotóművész e közönségességében is zseniálisan pontos felvétele évtizedek óta kísért. A nagyváradi Premfotón fedeztem föl magamnak, s az extázist illusztráló jellegzetes, megismételhetetlen mozdulat egész fiatalkorom hangulatát örökítette meg. Az erdélyi rock-nemzedék emblematikus képe ez, annak ellenére, hogy számos felvétel […]

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről Mielőtt tanulmánnyá duzzadna ez az olvasónapló, megígérem, nem térek ki mindenre, ami olvasás közben átfutott rajtam. Azt viszont föltétlenül elmondom, mennyire megérintett a tizennegyedik fejezet, „amely egy sajátos sajtóműfaj, a könnyűzene-kritika szerencsés fejlődéséről számol be, ízelítőt adva a nyolcvanas évek elején dúló esztétikai viták hangulatából.”

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről A könyv fejezetei úgy követik egymást, mint az összeillő, akkurátusan elrendezett kártyalapok. Mert egy könyv megírása, szerkesztése erősen hasonlatos a kártyajátékhoz: össze kell gyűjteni, majd el kell rendezni a lapokat, hogy a végén mindent hatásosan kitehessünk az asztalra.

Olvasónapló Sarány István Garabonciások c. könyvéről Hogy kerül ide a dió? – kérdeném, ha nem tudnám. De mert tudom, inkább mondom… A téma, aminek Sarány István merészen nekifeküdt, mostanáig kemény diónak bizonyult. Olyannyira, hogy átfogó elemzés nem született a tárgyban. Részletekre, együttesek történetére, pályafutására futotta az erőből, de az egészet, a folyamatot feltárni, rendkívüli türelemre […]

Olvasónapló – Sarány István Garabonciások c. könyvét lapozgatva A könyv a romániai magyar könnyűzene történetéről szól, konkrétan viszont egy könnyűzenei banda, a Garabonciás létrejöttéről és hosszú pihenő utáni újjászületéséről nyerünk belőle folyamatábrázolást.

Az 1918-as egyesülés megünneplése Románia számára természetes. „Legitim, de ugyanakkor magában hordoz némi mítoszt is, olyan mítoszt, amely egyébként minden nemzetnek van. A kritikus hozzáállás érdekében azonban nekünk olyan történelemre, olyan megemlékezésekre, illetve hősi szimbolikára van szükségünk, amely nem tartalmaz sztereotípiákat, illetve előítéleteket. Legalább­is a szakmát tisztességesen gyakorló történészek részéről!” – olvassuk Lucia Boia új […]

Sorin Mitu: Az én Erdélyem, Mentor Könyvek, 2018 Az én Erdélyem – ez a cím szubjektívnek és provokatívnak egyaránt nevezhető. Az előbbit magyarázni sem kell; az utóbbit pedig mindenki megértheti, aki Trianonra gondol, no meg arra, hogy a szerző román.

Akár ezt a címet vagy alcímet is adhatnánk Lőrincz György frissen megjelent regényének, hiszen úgy írta meg – egymásra és egymás mellé helyezett – emlékfoszlányok segítségével, hogy a könyv akár egy disszidens visszaemlékezése is lehetne. Csakhogy Lőrincz György soha nem ment el szülőföldjéről, ő mindig innen nézte és látta, többnyire Kápolnásfaluból, illetve Székelyudvarhelyről a Hargitát.

A ha­gyományos Molnár Vil­mos-i erénye­ket meg­tart­va, ugyan­ak­kor új hang­gal és újszerű témákkal lepi meg az ol­vasót a csíksze­re­dai szerző új no­velláskönyve.* Molnár Vil­mos írása­i­ra jel­lemző a meghökkentés, a rend­hagyó el­beszélői/​sze­replői nézőpon­tok választása: célja ez­zel az ol­vasó meg­lepése, gon­dol­kodási sémáiból való kizökkentése, hogy más meg­világításból vizsgáljunk meg em­be­ri ma­ga­tartáso­kat, je­lensége­ket: önma­gun­kat.

Kitartás, következetesség. Ezekkel a szavakkal jellemezhető Mirk László tanár úr – aki, Dsida Tarka-barka strófák című versét parafrazálva „abbahagyta régen” az újságírást, miként Kemény János a báróságot, s aki szívvel-lélekkel végzett tanári munkája mellett mindig keresett időt és alkalmat arra, hogy értelmiségiként tudásával, tapasztalatával a közösséget szolgálja. Ezt tette legújabb könyvével is.

Virt László szociológus és hittantanár újabb művét vehette kezébe az érdeklődő, a társadalmi helyzetek és katolikus tanítások közegében járatos, gondolkodó és kérdező (vagy válaszkereső) olvasóközönség tavaly, s a Szerző nyilvános mutatkozásaival, ismertetőivel is számos orgánumban (hetilapokban, folyóiratokban, internetes felületeken ugyancsak) találkozhatott mindazzal, ami a címben felvetett keret-tematika révén a keresztényi tanítások, kiemelkedő pápák útmutatásai és […]

ÁLMAIM MERNEK HINNI Az internet ránk zúdította versözönben nehéz olyan szerzőt találni, aki egyértelműen kiemelkedjék a többi közül. Nagyon hűnek kell lennie önmagához annak, akinek ez sikerül. G. Menta Éva költészete ilyen. Második kötetét olvasom, a fenti címűt. Nevével, verseivel már találkozhattam korábban a facebookon. (Lám, ott is teremnek gyöngyszemek!) Először nem is értettem verseit. […]

Az sem túl gya­ko­ri, hogy va­la­ki a kétke­zi munkáslétből ki­tartó ta­nulás révén értel­miségi státusz­ba kerüljön, ám ennél is ritkább, hogy egy ide­gen nyel­vek­ben és világiro­da­lom­ban jártas fi­lo­zop­ter, is­mert és el­is­mert író, el­gon­dol­kod­tató és si­ke­res köny­vek szerzője egyik napról a másik­ra hir­te­len ott találja magát a társa­dal­mi mun­ka­meg­osztás leg­alján, még a munkások között is páriaként: szakképzet­len […]

Mottó: „Amit el lehet felejteni, / azt nem érdemes megtanulni. // Amit nem lehet megtanulni, / azt nem szabad elfelejteni.” (Ars poetica) Kételyek között címmel jelentette meg első verseskötetét (Kreatív Kiadó, Marosvásárhely, 2016) a marosvásárhelyi közíró. Szentgyörgyi (eredeti nevén: Király) László 1957. március 15-én született Erdőszentgyörgyön. Újságírással az 1989-es rendszerváltás után próbálkozott. 1997-től főállású újságíró. […]

Blues megálló, Poptarisznya… Muzsikus, rádiós műsorvezető, föllelkesült szerző, egy korosztály dalnoka, monografikus igénnyel, a kortárs hazai könyvpiacon (évtizedekre visszatekintve is) elsőként jelenít meg blues-történeti munkájával olyan műfajelméleti és kortörténeti „bibliát”, mely a már létező „beat-lexikon”, „rock-lexikon” mellett nemcsak megfér a könyvespolcon, de tolakszik is oda. (Kovács József: A blues története a kezdetektől napjainkig. Kossuth Kiadó, […]

Cioran-t nem ismerni nem lehet. De ismerni sem, s ehhez is olvasni kell! (Ámbár, meglehet, épp aki olvassa, tudhatja jól, mennyire reménytelen azt hinnie: mert lapozgatja, hát már ismeri is – s erről Cioran maga is tudatosan tesz többnyire.) A Qadmon Kiadónál megjelent kötete Könnyek és szentek címen élő és égő bizonyság erre. Fiatalkori műve, […]

Ha van magyar költő, aki szeret eljátszadozni az optikával, kedvére váltogatni a látószögeket, a lencsemélységet és a látványhoz fűződő távolságot, meg mindent, ami csak ezekkel jár – akkor az Kenéz Ferenc. Vagyis ő – egész bizonyosan.

Véghelyi Balázs új kötetéről Áll a költő Balogh Ágnes Emese borítóján (Üzenet érkezett, Üveghegy Köyvkiadó, Százhalombatta, 2018, Kaiser László szerkesztésében) és olvas. A stégen, amelyik egy széles folyóhoz vezet, ha a recenzió írója jól sejti, a Dunához. Vers meg a Duna – óhatatlanul József Attila verse jut eszünkbe, az, amelyikben ” zavaros, bölcs és nagy […]

A város-nyilvánosság és a falurombolás Mintegy napra pontosan harminc éve, 1988-ban jelent meg az a kötet, melyben a korszakra jellemző román pártnacionalizmus és kisebbségellenesség életteli lenyomataként nem napi sajtóhíreket, pártutasításokat vagy szamizdat forrásokat gyűjtöttem össze, hanem kézbe vettem a hazai „vissza Erdélyt!” harsányságok mögötti látványvilágot, mely a legelismertebb folyóirat hasábjain a városok helyzetéről szólt, s […]

Erdély, Székelyföld, Sóvidék, Parajd, Korond: igaz magyar ember nem hallhatja e helyneveket, nem olvashat róluk hiteles népmondákat és szépséges legendákat igéző szívrezdülés, lélekindulás nélkül. De a Küküllő, a Nyárád, a Maros vize (a „hűség vizei” és tiszta forrásai) mentéről, a környező falvak és városok népéről, a csíki, háromszéki dombokról, lankákról, hegyekről, völgyekről, fenyvesekről, a Hargitáról, […]

Végre, megjelent a Száz év kaland. Erdély magyar irodalmáról című kompendium (Bookart, 2018), ez a Kántor Lajos és Láng Gusztáv szerzői kettősének laboratóriumában fogant tekintélyes – 800 oldalas! – munka, amely bár bevallottan esszégyűjtemény, jellegben és formában mindjárt odakívánkozik Pomogáts Béla Magyar Irodalom Erdélyben című három kötetes irodalomtörténete mellé. Szomszédságában pedig értelemszerűen elhalványul az 1970-es […]

A moldvai magyarokról szóló versek gyűjteményét a Kriterion Könyvkiadó azzal a szándékkal adja az olvasó kezébe, hogy az megnyugtató választ kapjon az egyik csángó költőnk (Duma-István András) felvetésére: „Magyar költők hol vótatok,/Rólunk semmit se tudtak,/ Mi tőletek elmaradtunk, /Elfelejtve meghaltunk” (Árváknak) .

Borcsa János könyvajánlója Egy évekkel ezelőtti előadásomban mondottam, hogy az 1960-as évek második felének romániai magyar irodalmát az irányzati sokszínűség jellemzi. Ebben az időszakban történt egy erőteljes csoportos jelentkezés is, az akkori fiatal költőknek a Vitorla-ének című antológiában való színrelépése. A kötet 1967-ben jelent meg az Irodalmi Könyvkiadó gondozásában, Lászlóffy Aladár bevezetőjével, 2000 példányban.

„Volt olyan ’baráti’ beszélgetés, amelyről az öt résztvevő közül kettő je­len­tett.” A félmil­liót is elérte a romániai besúgók száma. Csak a gon­do­la­tok vol­tak biz­tonságban. Mersdorf Ilo­na és Horváth Pál do­ku­men­tumkönyvének* árnyékvilágában a tit­kos­szolgálat fon­dor­la­to­san behálózza egy te­lepülés értel­miségét. Az „Erről nem beszéltünk” Besz­ter­ce ost­romát idézi, a kom­mu­niz­mus hat­va­nas és het­ve­nes évti­ze­de­iből.