Énnekem táskám nincsen. Ami pénzt magammal viszek, azt a zsebembe gyúrom, abba a kicsibe, ahol a régi férfiak zsebórájukat hordták, mert a láncban nem bíztak meg. Hogy miért nincs nekem táskám? Azért, mert a táskát megutáltam. Akkor utáltam meg, amikor a régi jó Pogacsán néni azt súgta fia fülébe, hogy vigyázz fiam, az utcánkban táskás […]

Egy (?) nappal az idei irodalmi Nobel-díj odaítélése előtt sajnálatosan ízléstelen és kegyetlen fotó járta be a világot: az oroszországi Forradalmár Kommunista Ifjak Uniója a Nobel-díjas Alekszandr Szolzsenyicinre emlékeztető bábut akasztott föl a moszkvai Gulag Múzeum bejáratánál.

Ha véletlenül egy napon megjön a behívóm, nem fogok habozni. Azonnal indulok a frontra. Vagyis Brüsszelbe. Ott van most a harctér. A Donnál a front meggondolta magát, kanyarodott egyet és meg sem állt Brüsszelig. Most ott van. Szereti ott. Meg is szépült egészen, rendbe van téve. Brüsszelben szebb a harctér, mint másfelé. Ott nagy élvezettel […]

Mottó: Az élet néha túlontúl tökéletes. Néha meg nem. Olyankor úgy érezzük: valami nem stimmel. * „Pataki mamája behívta őket, hogy kapjanak be egy-két képviselőfánkot, amit éppen akkor vett ki a sütőből.”A mondatot bizonyos Tibor Fischer írta le A béka segge alatt (ford. Barth István, Magyar Könyvklub, 2005) című regénye 32. oldalán. A szerző 1959-ben […]

(naplójegyzet) A mai napot festéssel kezdtem volna, de nem ment. Sem ihlet, sem múzsa. Marad a rögeszmém, a nagytakarítás. Félreértés ne essék. Ne gondolj a lakásra. Rajzaimra és firkálmányaimra gondolok. Eldobandók, megmenthetők. A hasznavehetetleneket eldobom, a többit épségükben mentem meg.

Ezen a héten mind hazai, mind magyarországi és európai, sőt globális tekintetben is számos érdekes és tanulságos eseménnyel búcsúzott tőlünk szeptember. Én közülük, keddre virradólag, az amerikai elnökválasztások első nagy televíziós vitáját követtem nyomon a jól ismert amerikai, műholdas hírtévén, nem csupán a tartalom, hanem a médiaközvetítés szempontjából, annál is inkább, mivel mifelénk, anyanyelvünkön, a […]

„az ég őszi kék/ de szívedben éjsötét/ dalok – őszikék” Szeptember 22-én barátok, ismerősök hallgatták Czirmay Szabó Sándor verseit és rövid publicisztikai írásait Kedei Zoltán festőművész várbeli műtermében. A szerzőről, akinek 2013-as Kiáltó csend című haikukötetét is kézbe vehették az érdeklődők, Bölöni Domokos beszélt.

Gergely Tamás ÁRVÍZ Újra árvíz Észak-Koreában. A svéd 1-es rádióadó egy svéd vöröskeresztes nővérre hivatkozva az áldozatok számát 140 000-re becsüli, azokét, akiknek a lakását vagy élelmiszerraktárát elmosta a víz. Ki fogja ezeket megsegíteni, a Jóisten tudja, vagy még az sem…

Gergely Tamás: TISZTOGATNAK Amikor valami nagy esemény töri meg a világ viszonylagos csöndjét, “tisztogatnak” a sötét hatalmak. Az jut minden alkalommal eszembe, hogy most hány “disszidenst” valamilyen módon a fennálló hatalom ellen szegülőt tettek el láb alól, legalábbis börtönöztek be, vertek laposra az utcán.

Gergely Tamás: KIM MEG CEAUSESCU Ezek a diktátorok, talán mindkét végletben igen érzékenyek a helyzetre, a helyzetükre. Egésze az utolsó fejezetig, lépésig. Kim tudja, hogy ha megáll az úton, ha ”reformozgatni” kezd, elsöpri a történelem, mint ahogy például félreállította Gorbácsovot. Neki, mármint Kimnek, ezt érzi a bőrén, hogy úgy fogalmazzak, az atomfegyver felé vezető úton kell […]

Gergely Tamás: KÍNA Amikor ”visszafele”, az elmúlt időkön gondolkozom, néha nem értem, hogyan történt az, ami történt. A Tanácsköztársaság például. A mohácsi vész. Szeretném megfejteni azok gondolatát, akik aktív részvevői voltak az eseményeknek. Az utóbbi húsz-harminc év hozzásegít, magyarázattal szolgál ahhoz, hogyan történik a történelem. A Berlini fal, a két Bush háborúja (attól nyög a […]

Kezdjük jól ezt a napot, felütöm hát a Hrabal könyvét, találomra: „–hanem, uram, ha netán valami különlegeset óhajtana, hiszen maga úgyse végzi természetes halállal, szóval hamvasztassa el magát, és hagyja rám a hamvait, és akkor én magával fogom súrolni a villáimat, meg a késeimet, hogy történjen magával valami elegáns dolog, olyasmi, mint egy ajándék, mint […]

Pontosabban világháborús, még pontosabban első világháborús hétvége. Csíkszeredában ugyanis csütörtöktől szombatig, három napon át, a legkülönbözőbb rendezvényekkel emlékeztek 1916 augusztusára, szeptemberére és októberére, azokra a napokra, hetekre és hónapokra, amikor a román hadsereg betörése nyomán az akkori város háromezres lélekszámú lakosságának több mint kilencven százaléka elmenekült, illetve a visszavonuló román csapatok felgyújtották a várost, amely […]

/Reggeli levél Bölöninek és Gábornak/ Még élnek a virágok, amiket Gáborral hoztatok, Piroska naponta levágja sárguló száraikat legalul és öntözi őket kegyetlenül, ilyenkor, reggel, a nap is besüt az ajtón,valósággal megfürdetik magukat a fényben, mert később jön az árnyék, s az a megszokott, állandó sötétség, amelyben élnem adatott valameddig, tegnap berontott Karcsi is egy láda […]

Megmondom őszintén, mostanig fogalmam sem volt, hány katonája van a Csíkszereda melletti hegyivadász alakulatnak, sőt azt sem tudtam, hogy hadászati szempontból mi a megnevezése. Amit olykor láttam, de leginkább hallottam, akárcsak a többi városlakó: havonta, kéthavonta az erdők szélén, a lőtéren, könyörtelenül puffogtatnak, néha pedig, késő esténként, nyomjelző lövedékek világítják meg az eget. És persze […]

Gergely Tamás: Gábor-kalap A stockholmi útja előtt mi Lajossal csak távolról tiszteltük egymást. A kapcsolat Bajna György által teremtődött meg és élt. Bajna volt az, aki a nevében beszélt, egyezett meg, sőt magyarázott, amikor valamit nem egészen értettünk a versében – Ove Berglunddal a versek fordítása közben.

Talán a pszichológusok tudják a leginkább, hogy a világon minden nézőpont kérdése, s hogy az igazság mindig valahol középen van, a házasságban, a gyerek-szülő kapcsolatban, a főnök-alkalmazott viszonyban, és az együtt élő népek viszonylatában is. Ugyanazt nézzük, de nem ugyanazt érezzük, s nem is ugyanazt látjuk. Különösen így van ez ezekben a napokban, a Román […]

Gergely Tamás: KIVÉGEZTÉK, MERT ELALUDT Elég gyakran van gyűlésünk jelenlegi munkahelyemen. S mert sokan vagyunk? vagy száraz a levegő?, nem elég az én tüdőmnek, néha azon veszem észre magam, hogy alszom el. Teljesen elaludni még sosem sikerült, de volt már úgy, hogy kissé előrebukott a fejem..

P. Buzogány Árpád új könyvéről Ezt nem én mondom! P.Buzogány Árpád mondja, legfrissebb verseskönyvének legutolsó sorában, mely épp itt van az asztalomon. Mondhatnám én is. Miért ne mondhatnám, amikor nyolcvanon túl vagyok, begipszelve nézem a mennyezetet, s várok, mi lesz a szétesésem, s főleg az összerakásom után?

Csíkszeredában az elmúlt napokban, a Millenniumi templom és a Szent Kereszt templom közötti füves terecske közepén, némi késlekedés után, felállítani készülnek a város első világháborús hőseinek emlékoszlopát. Száz évvel ezelőtt Csíkszereda jelentéktelen kis település volt a vidéken, az őt körülvevő helységek – Csíkzsögöd, Csíktaploca, Csíksomlyó – jóval népesebbek voltak a megyeközpontnál, s valamennyiben jó ideje, […]

Azt mondják, ha valaki sűrűn anekdotázik, az annak a jele, hogy mind erősebb benne a visszatekintési kényszer. Hiába, az élet telik, az élményzsák is lassan megtelik, jó ha a benne összezsúfolódottat feldolgozza az ember. Pontosan nem is tudnám meghatározni: Gergely azért anekdotázik, hogy rögzítse a múlt jelentéses történéseit, vagy azért, mert ezáltal hű maradhat irodalmi […]

(naplójegyzet) A festést félbe is hagyhatnám. Szenvedély nélkül nem festhetek. Nézem a sörivókat. Sört szopogatnak. Fütyülök az egészre. Fütyülésemnek valaki hasznát veheti. Kezemben egy A/4-es lap. Rajta írás. KAPOCS a címe, így nagy betűkkel. Milyen kapocsról van szó? A jobb kezem nem tudja, mit cselekszik a bal. Amikor ezeket a sorokat írtam, hideg lehetett. Nem […]

Kedves hallgatóim, nem hagy nyugodni a háromszéki eset, amiről tegnapelőtt Magyari Nándor László rovatkollégám is felháborodva jegyzetelt. A kommandói „kis migráns-paródia” azóta bejárta az egész magyar sajtót, és nem tudom, mi a borzasztóbb vele kapcsolatban: az, hogy egyáltalán megtörtént, az, hogy az elkövetőknek nemhogy bűntudatuk nincs, de fel sem mérik a történtek súlyosságát, az, hogy […]

Élt, ma­ximáli­san régen, ami­kor még nem volt fel­találva az a jófaj­ta Jo­nat­han-alma, s ezért jobb híján arany­almákon fincso­rog­tak, egy vénséges vénike. Va­la­mi­kor bo­szorkány volt, de fel kel­lett hagy­nia a mes­terségével, mert csődbe ment; azóta egy gyengécske la­bi­rin­tust ve­ze­tett külföldi fi­nanszírozással, úgy érde­kes volt, és jöve­del­mező: az esti kakaóra való ki­tel­lett belőle. Az odaláto­gatóknak nem le­he­tett […]

Gergely Tamás: OM JUN CSOL BŰNTUDATA Tegnap végigizgultam a nők kerékpáros versenyét Rióban – nem egyébért, hogy a svéd Emma Johansson aranyérmes lesz-e végre. ”Ezüst-Emma” volt a neve, és az is marad: második lett a nagy hajrában újfent. Amikor kérdezték a verseny után, hogy nincs-e elkeseredve, hogy csak a második hely jutott ki neki, a […]