Végtelen tér, mely nevetéstől hullott szét,Hol tücskök zenéjében elhamvadt a rét,Kis pillangók szárnyára porladt az erdő,Aludt a délibáb, csiripelt a mező.

legjobb barátnőmrettenetes végzetecsontomba hatolt

Labdacsos dobozokkaltele a fiók, a polcok,éjjeliszekrényem,s a kisebb asztalok.

Iszonyúan kattogó óraÉjjeli vágta a sötétbenVad mutatója egyre rójaÚtját a kegyetlen időbenVisszaforgatnám, de már késő

A jelent s a jövőt most kezdem újra látni,világít, mint a nap, és megint új világnyi,magam már annyiszor hittem egy új világban,mint méh hiszi, hogy új nap nyílik egy új virágban.

Mert van akikönyökig belenyúl,s olyan is ki rögtönbillentyűhöz nyúl,s mint mesterien cirkalmazott,epés karikatúrát,milliós röhejre bízzaa köz sikkasztóját.Aztán, (mi sem történhet meg szebben!)mint mikor tűsarok szurokba ragad,a kirohanás s annak minden tapsa,akárha gombnyomásra, ABBAmarad.

Harmónikás ablakom kitártam.Így lehet akár Argentínában,oly sötét és oly magas az ég.Lent a kovács tüze már eloltva,egy-egy görbe kémény lovagoljaapró háza nyereg-tetejét.

Ez nem egy szörnyállam,kérem, disztingváljunk,a történelmet ismerni kell,hogy igaz ítéleteket hozhassunk róla.

(„Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat…”) Jónás 2: 9 amikor mindenki aludtvihar jött a tengerreilyent még senki sem értvélte a legénységmondtam egy Jónás féle embernekha ő nem hát nem – helyette most énugrok a tengerbe és ne kérdezze miértgyilkost senkiből nem csinálnék

Petőfi Sándornak és Parti Nagy Lajosnak Itt van az ősz. Itt van.Újra szép, mint mindig, énekem.Isten int, és én eléjeteszem le az életem.

Az ijedt holtak Felneszelnek a bús halottakdöbbenten szavára a mának:az emberek megint jelszókatés Horthy-szobrokat zabálnak.

bach-fúgát körözvizes poharak szélénvizes ujjakkal

a káposztás polconegy kivágott papírkáposztaa paradicsomos polconegy kivágott papírparadicsoma karfiolos polconegy kivágott papírkarfiolaz almás polconegy kivágott papíralma jaj csak ne kezdődneholnap az iskola Budapest, 2022. VIII. 30.

gyűrött papíra lélek bennemráíroka végtelenreösszegyűjtöma szavakatkisimítompapíromat

az én barátom nem a te barátods a te barátod nem enyémmi sem voltunk igaz barátokcsak egymás mellé sodort a remény

száraz mederbensemmi nem teremkihalaz utolsó hal

Mi a szerelem?A szíved megszakad, ésvirágzás éget. Forrás: szerző FB-oldala

volt-e babakocsi nagynéném ölében alszom a széchenyi térenfelébresztenek hoppá margit nénibecéz mosolyog becéz mosolyognincs ebben semmi furcsakijár nekem a becézés a mosoly

Mint holdkaréj az estbenMint foszladozó felhőMint kék az átmenetbenA szürke ködben rezgő

Egy ráncosra vénült levél,milyent e kor még megér,ölembe hullt a reggel,mit összeróttam vérrel és szeggel:

A bohóc dala Bukfencet hiába vártok,kézenállást nem csinálok.Igazmondó kártya helyettidedobom a szívemet.S lám a szívem, mint a medve,táncot cammog serénykedve,meghajlik és pukkedlizik,örül, hogyha táncba viszik.Hogyne lenne benne virtus,ritka most az ingyencirkusz,hogyne lenne benne virtus,ritka most az ingyencirkusz…

hová tartozommagam sem tudomcsak ülök s bámulommessziről a sorsom

Porzik az út, több ezer év fut szembe velem, ülök lovamon,A halál lakomázik, görcsösen nevet egy futó bolondon.Menetelt itt az ötödik hadoszlop, riant a jég sokfelé,Tüzes karikát ugrott a jobbágy, vágódott a lovam elé.

Te vagy a fű, a fa, én a száraz ág,a dongó, mi hasznot húz belőled,te rétek palettája, te gyöngyvirág.Lapos, kavicsos medred vagyok,te folyó, ki olcsón bérbe vett,magamon visellek, mint kitüntetést,mint rangjelzését az elesett.

Nemes Nagy és Pilinszky szerint a vers a sorközökért íródik,és én körvonalakat látok beléjük,ők persze nagy rejtőzködők vagy misztikusok,bár aki rejtőzik, az is megmutatja magát,és vannak a Weöresök és Pessoák,