(egy gyorsfénykép hátára) A kert hátsó kiskapuja a mezőre nézett, onnan már a szabadság szárnyalhat tova. A vámosgálfalvi kert kapujában, ott az Ördöngös híd alatt, hírtelen megfordultál.

Csoda a szó, mert az, amit jelent újraszülethet benne végtelenszer. Oly időtlenné váltja a jelent, hogy túléli vele magát az ember,

Politique Harminc évig nem KELLETT szeretni senkit. Sokaknak hiányzott.

Kiszáradt szomjas sivatag vagyok. Ősi elhagyott lélek vagyok. Tomboló, jéggel borított tél vagyok. A tavasz allegóriája vagyok.

Rejtvény már magamat sem tudom megfejteni nézeteim régen elavultak a kockák is csúnyán eltorzultak ahhoz hogy betűket lehetne beléjük ejteni ki érti ezt

eszembe jutnak mint nikotinbarna foltok az újévi öngyilkosok

Lassan felemészt a szertelen világ mindent, ami éppen útjába akad –

S míg köröttem mások ordassá fejlődtek, bárányként remegni nem tanultam

látom poklát látom a poklát amint bögyörgeti mint papírgalacsint a felfoghatatlant

a világ oly pillanat mely sose ér véget amíg csak élünk Forrás: Kocsis Francisko: Terţine şi alte disimulări (Tercinák és egyéb mutatványok), Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor

a hallgatás jégcsap-rácsozata fehér labirintus Forrás: Kocsis Francisko: Terţine şi alte disimulări (Tercinák és egyéb mutatványok), Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor

apró hó angyal hópelyhek csókolják rózsás arcát fehér téli szépség

az agg róka koma ugye él lompos rókaanyám kérdezte csilicsala csalavári agyalágy már hosszú évek óta nincs anyád nincs apád tudta meg csilicsala csalavári agyalágy

Ne búsítsd őket, az öregek könnye nehezen szárad. Forrás: Kocsis Francisko: Terţine şi alte disimulări (Tercinák és egyéb mutatványok), Ed. Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor

A napfény még szúr reszketőn, így szúr a megrémült darázs, így szúr a csőr a keltetőn, ha hozzáérsz, bőrödbe vág.

jelentős emberek megszorongatottak olykor jelentettek itt-ott felbukkantak ha nem tették volna jégen elcsúszhattak vízbe fulladhattak elgázoltathattak

Lehiggadás Nem szavazok már. Nincs kire adnom voksomat. Eltelt harci remények fellobogása. Íme a csend. Kapzsi bojárok rendszere oszlik, légköre pang már, múlt idejébe kúszik a buzgó életerő. Budapest, 2019. XII. 29.

magunknak mondom: több mint negyven éve tévedések közt pusztában keringve kopik lábunkról a bőr, körmünk hull lábunk dagad, kezünk kinyúl ha visszahívhatnánk az idő Urát de nincs erő, se hit, se ember

Széttépetés Az idő, mint szétdarabolt kígyó, Meg-megvonaglik. Visszafelé pöfög a vonat itt. Lét ez, de nem élet:

a szíjas retek átmossa szervezetem megfiatalít

szeretnék valami szépet írni valami jót és kedveset de nem tudom mi fogadja szemrehányás vagy rettenet

fagyos szél üvölt madárijesztők a hóban rekedtek … csillogó jégcsapok

A kultúra egy furcsa dal, legyen bár hettita, magyar, magáról bármit is szaval: ápol és felkavar.

(Ken Kesey emlékére) Vadlibák nemzetközi gágogása megalvadt, S a kakukk új fészekre száll, a régi oly nyamvadt. Népek önrendelkezési jogának ábrándja, Szántja a határt, a naivaknak lesz a bárdja.

feszengések évada és megkezdődtetett elmúlt december összesúgtak a sarokba szorítottak eltávozott a békebeli ember s mindenkit átvilágítottak Budapest, 2019. XII. 26.