a levegőből formálom meg arcod ha nem vagy itt és olykor nem vagy itt rád szomjazom hiányod összekarcol méricskélem a semmi szavait

nem kell, hogy lájkold gyerekek, havazik – olvasom s havas képekkel telik meg a szájbertér ahol élünk a valóság virtuálissá vált s ez a közösségi háló nem közelebb hoz – megoszt bennünket

Victor ŞTIR (1956) viaţa un şarpe bolnav întins pe piatră cu memorie intermitentă

Ambrus Istvánnak odaátra Gyűjtenék fényt e dombhátak ormán. November köde borít mogorván. A lélek őszi csűr mélyén pihen. Napsugárt emlékezik idelenn

a katonaság délibábja mintha lettem volna már katona álmodtam fehér lepedőről mintha kibírható lett volna akár egy mentális klinika

Lejártam ba­kan­csom cipőm miközben fo­gyott az időm ahogy nőtt az élet­ko­rom úgy vásott el a bocs­ko­rom

Debüt / Debut Édesanyám, a börtön alkotóműhelyéből írok neked, innen, ahol ma a Bolgár (egykor öntőmunkás volt a sodronyiparban) költőként debütál:

a magyar nyelv napjára A magyar nyelv csodálatos, hiszen ha azt mondom, tej, te is érted, még ha esetleg más istenekhez imádkozunk is, és más forradalomra emlékszünk.

bársonyos felhők élettelen páholyából nézek le rátok

folyton zene szól az önkiszolgálóban fiatal zene

elveszett hang tollam karcolódik csendben

Nincs jogod szabadon vándorolni a Földön ott kell élned s halnod hol megszülettél mondják némely uralkodók

(legkisebb unokám, Iringó, monológja) csak arra lettem volna kíváncsi, hogy amikor a telehold beleakad az eperfa sűrű lombjába miért nem fogja meg valaki de kinevetett a nővérem, azt mondta buta vagyok, hiszen a hold olyan távol van, hogy még apa sem érhetné el

Az alkony pillérein visszatükröződnek az elmúlás színei, és

néztem a háztetőn a tűzoltók piros neonszámát zéró-nyolc

Veronica ŞTIR (1952) Toamna ardeleană Când soarele toamnei e risipit într-un râu de ştiuleţi Fetele au în ochi arome calde şi gânduri molcom bătând din aripi

2019 októberében Vasárnapi pszichoanalízis címmel jelent meg Lászlóffy Csaba (1939 – 2015) válogatott verseskötete a budapesti Magyar Napló Kiadó gondozásában. A könyv panorámikus széttekintést enged Lászlóffy Csaba lírájának alakulástörténetére, verstechnikai sokszínűségére, visszatérő témáira, miközben az elmúlt fél évszázad (erdélyi) költészeti változásainak is tanúi lehetünk az olvasása során.

csak belekezdeni bírok hátha így nem ér soha véget pedig a munka akkor kész de meghalna, ha befejezném

munkakényszer álmodom ismét hogy pepecselve végzem a munkát keltezem én a létet ilyenkor s másolom azt folyna pediglen gyorsan az élet tűkön ülőknek ám a melómat kényszeresen csak pontositom Budapest, 2019. XI. 1.

Minden reggel azzal a gondolattal ébredek hogy abbahagyom mert én a népnek kívánom megmagyarázni hogy a másik nép se nem rosszabb se nem jobb

Simonfy József (1952) mint egy hegedűt valahol nyár van valahol mindig nyár van széthurcoltam magam egyik szobából a másik szobába egyik éjszakából a másik éjszakába

Hadnagy József: Jöttünk, láttunk, megütköztünk (Szürreális látomás) Mi mindnyájan a Nagy Folyóba távozunk, s amit itt hagyunk, a sok szakállas ilyen-olyan dolog szájunkba akad, mint a haléba a horog.

„… akkor az ég végre újra ragyogott mert felhúzta egy angyal a vízbe esett Napot.” Hajdú Mónika csodálatos fotója és szövege nyomán kútba esett Napot ki meri kimerni rossz bádog vödörrel csigán felpörgetni

csoportkép hármunkról állunk csapzottan időbe égetve az istenszéke alatt

lant-salak a lant salakja lant-salak lírai SPAM-et diszpergálok élőadásban költök csiholok VIP-láncon hatva terjedek