„Milyen szép halott leszek Milyen szép halott leszek” (Ady Endre ) óh, gyönyörűen éltél óh gyönyörűen éltél milyen szép halott lettél milyen szép halott lettél

Kincsesdombok alján, margarétás réten mélytorkú májusi seregélyek hangja. Túl erdeim iszalag bozótjain meztelen testek fény-árnyék játéka ejt rabul.

Jaj, túl gyorsan mászik a gyermek! Nem retteg, hogy könnyen leeshet, fölmászik nem egyszer, nem kétszer, hajtja őt a játékos kényszer,

kacag a szem kacag a száj kacag a fül

Nyitott Műhely, 2019. II. 25. Mintha kötőszavak hézagaiba rejtegette volna a lényeget, lapozott egyet a nincsbe.

(Skótország, Portobello 1866. június.) Tengerparton sétálgatok egymagam, Honi nótát fütyörészget ajakam, S míg két lábam a homokban andalog, Messze-messze-messze földre gondolok.

Tavaszi ötsoros Vad s buja zöldbe öltöztette április a tájat, smaragd és alexandrit-fénnyel ragyognak a fák.

én nem vagyok kint és nem vagyok bent ahol én vagyok, ott nincs kint, sem bent csak lógok a szeren, ami nincs lecsúsztam, mint lenyomott kilincsről a bilincs

A tegnap olyan volt mint a tegnapelőtt, se fehér, se fekete egészen, inkább csak felváltva: amolyan zebra-nap –

csak az kell hogy kint legyek lehetőleg kissé nekidőlve valamelyik fának kellő idővel ahhoz hogy hallgassak és meghallgassak máris kúsznak-másznak hozzám a nyár hangjai amolyan bohókás fűmesék ágnóták patak-mendemonda kövek egymáson-nesze tücsök-bogár sebváltások egy-egy lyukas almáért versenyben remek kis sztorik nyári könnyű verziók rövidek és mégis érett-ígéretek egyszerre szűzi-kihívók olyanok mint egy ezen a nyáron […]

Ülnek egymással szemben körülöttük lángol a nyár vagy hideg eső csipkéz

kettő alfa nőstény rendel jut eszembe valamiről s mit értene ebből dédapám

Rossz napok rücskén keressük a szépet –

Ha volnál…. Nem szerető volnál, csak szeretendő, halott se lennél, csak temetendő, arcod se volna csak arculandó,

ó halál jégcsappá fagyasztottál felolvadok-e

Somostető. Te nyájas arcú Marosra lejtő szélesdombú erdőm, hol Isten-váró gyöngyvirág csodája rejlik; emlékeddel ébredtem ma, s dobban bennem.

rohannak a szavak, mint csikók száguldoznak s nincs szíved, nem tudod befogni, visszafogni őket zabolátlan fickándoznak míg meg nem érted

Ártatlanítani szeretném az alkonyatot. A dombok combjai közül a homályt. Magamért vallok ellenük, ha fáradtnak látszol, s engem ér a vád.

(kövicsek, színek, ölelés, csend) Emlékek raja napom körüli pályán – Sok kicsi bolygó.

ülnek az apró szakértők a táskarádió támlátlan székén és beszélnek

Mostanában senkivel sem vagyok jóban: sem a csillagokkal, sem az állatokkal, sem az emberekkel,sem múzsámmal.

Édesanyám szeme elmúlt nyolcvan éves. Rögbarna szem fakul: Fiam, mi lesz velem? Köd hull. Kékálmú utcákra terít tarka terhet a félelem.

barackvirágszínű flaneling sárga szegélyes smaragdzöld mellény feszül tizenkét éves vézna mellkasán

ballagok a kertben azon a részen ahol sikerült a zseb-vadontól elharcolnom a zöld gyepet hamar átjutok ez pázsit az enyém ez csak azt adja amit kértem s amit ígért nincsen zsákbamacska itt szép zöld a biliárdasztal a problémák csak a fák alatt kezdődnek itt már látom az őszt furcsa kitekert hullott dolgokban… leesett imákkal és […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Tari István: Elmulatott jövő (Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1990. Szerkesztő: Kovács Ács Károly Műszaki szerkesztő: Szilák Ibolya.) Az […]