Vonultak, mint hangyák a morzsával.Vitték a koronát.Hömpölygött lapos kígyókénta Tiszában a cián.Apám dobozban, a polcon,akár egy új kávéfőző. Budapest, 2022. IV. 24.

– mint a Húsvét-szigeten – A képernyők színes dagályakoreszembe jutnak a középhullámokáthallásai, a lázadó nevekbabérja, játék és muzsika,az Astoria szálló hallja,óvatosan rejtőző anyanyelvünkEurópa tiltott felségvizein,Kolozsvár szabad erdejében,a bükki fák között.

ha rend lenne a fejekbende hogy lenne e rendetlenségben vonaton utazom s mit ad istenvitázom atyafi-idegennel nem értünk egyet persze csak abbahagyjuk fel nem adva belátásra térni mód nincsahonnan nézünk a kép mást mutat holott látásaink érintkeznek néha

Hol van az Isten a háborúban,miközben elállatiasul az ember,kivetkőzik önmagából, üt, harap, erőszakol,s miközben kilátástalaul menekülromba dőlt otthonából, életéből az ártatlan?

Félelem, remény váltja egymástÉszrevétlenül napszakok múlnakMúltunk lapozom, nem teszek mástÁttetsző évek egymásra hullnak.

— Igaaa-ZODJ!Átfut a gonosz törpe,testből testbe inkarnálódik. Budapest, 2022. IV. 22.

A férfi megérkezik.A nő széken ül, ölében gyűrődő ruhájának redőit simogatja.A kupolateremben erősödik a dobogás. Félhomály van.Megdermed a cukorszirup. Mi lesz most?Az ezerszer elképzelthez képest minden más. Mindig így van.

A felhőkön laknék olykor,bolyhos pamlagukon elüldögélnék,ledőlnék a világ tetejére,és nem látnám a világot,talán ez vonz a leginkább,olykor integetnék azoknak,akik éppen arra szállnak, amerre én lakom,elgondolnám, nahát, ez az ő életük,leszelfiznek, és elmesélik,láttam egy angyalt, képzeld,Deményhez hasonlított. Forrás: szerző FB-oldala

a génhibás almafaelfelejtette a virágzástviszont megtanult járni repülni – hegyeket mászott majd űrképeket készítetta gyilkos ózonlyukakról;

ha feltámadna – sóhajt egy lélekhát feltámadt – szól neki másikde én nem rá, enyémre nézekúgy tiéd ő, ahogy az enyészethisz sóhaját meg se hallottadaki belőle feltámad majdtán meg se ismered de a resurrexit tertia dieigaz volt igaz ma s igaz mindig

Földön fekszem Kilencèves vagyokZöld szememKigyúl lángotVet kiègAhogy egyszerMajd a nap

Józan unalomés józan indulat köztmíly rövid az út. Forrás: szerző FB-oldala

A megkésett tavaszkönnyes szemeirányílnak életünkre,és szétfeszítik a burkot,amely sötétben tart,hogy megvilágosodjonegyszerre mindennapjainkban.

Mivel verseket is írok, szeretném, ha itt is olvasható lenne,mit gondolok a költészetről. A költészetMostanában a költészetetén úgy képzelem el, mint Margaritát:szép, csendes, tűnődő és távoli.Persze a ruhája remek szabású,hol szűk, hol nagyon is bő, de a lényeg,hogy összességében tökéletes.

őszrókagombapuliszkakökénycsipkebogyósomcsattanó maszlag

Nagy pesti non-stop:folyton nyitni kész, aztánhirtelen zárás

az nevet, aki utoljáraaki utoljára nevet, az nevetnevet, aki utoljárautoljára nevet

Ég az erdő: gyújtózsinór.Ne tétovázz! Szaladj! Szaladj!A világ-híd robbani fog.Ördög lapul a híd alatt.

riadt és csúnyácska tanítónőkmondták még be a híreketjelentettékhogy a hóvirág áttörte az aszfaltot

Kenéz Ferenc: Másvilági képeslapok Újsággal, hómezőben Két falu közötttérdig hóban a behavazottgyalogúton hatalmas újságcikket olvas arrólhogy milyen jó azoknakakik térdig hóban a gyalogúton

Nagy napszerűségben,guruló hazában,egy soklikú sajtbanvagyok víg hazátlan. Forrás: szerző FB-oldala

Kettőnk közül / Cine dintre noi Ha elmész,Nem tudom, melyikünk az, ki elment.Kinyújtom kezem,S nem tudom,Magam után nyújtom-e?

sütötte talpamata finom tengeri homokcigarettareklámállt mint egy helységnévtáblafalunév helyett egy régiparókás amerikai elnök fejével Budapest, 2022. IV. 18.

Dér / Bruma Olyan hamar elfelejtek majd beszélni, Hogy a perceket is elkeresztelik addig Olyan hosszú nevekkel, Hogy nem fogom tudni Egy perc alatt kimondani… Nagy leveleken figyel a dér. Milyen csend lesz nemsokára! Nem lehet kitalálni majd Sem azt, hogy ki hallja meg, Sem azt, hogy ki mondja ki a szót. Nagy leveleken a […]

Nem vágytam többre,mint amít elértem-pályám során, csakönmagamtól féltem –