Leterítitek az ágyat fehér lepedővel hogy átadjátok magatokat a nyugalomnak. Egyforma fénnyel világít minkettőtökre a lámpa, ámde szigorúan őrzitek mind a ketten ki-ki a maga ágy-domíniumát.

botladozik a fény az ősz árnyain átfesti a nyár színeit

Távolodnak a mirtuszos partok és tünnek a tengerek  – napkelték, forrón párálló testek, elvadult oleánderek és keskeny, hegyre futó ösvények már csak képeken, valahol egy elkevert folderen. Csak egyetlen jelenet, akárha nyersselyem takarásában, sejlik a partmenti terasz, hol kopottá sminkelt széken egy idegen asztalánál ültem, olajlombon szűrt, alig-fényben s az idős úr tört angolsággal szólt […]

szociopatália a szárnyas plüsskutyát a lift előtt találtam este én lenni szárnyas plüsskutya én lenni görög diplomat én lenni török nagykövet

az egyenes vonalak mellé görbén lerogyni meddig lehet féllábon bírni vagy meredeken kell a görbék mellé zuhanni meghajolni/ kiterítve – ez itt a kérdés

A reggel királya Én vagyok itt, apró, reggeli király. Fátyolos tekintetű fejedelem. Itt én parancsolok. Amit akarok, azt teszek: felkelhetek az ágyból. Megmoshatom az arcom, a fogam. Vagy nem.

a virgács ezüst volt nem arany a celofán kék és nem piros ilyen diszkréten jelzi az isten a szülők véges voltát Budapest, 2021. IX. 15.

Elvonón vagyok Négy fehér fal. Egy nyikorgó szék. Hiányod könnyeztet. Magány súlya nyom.. Hallgatok.

Tavasz 1. Kicsorog a tél az ereszen, a domb ívének zöldül palástja, arcot melenget a napsugár, a hirtelen-fény a szemet bántja, olyan az ember mintha szalutálna ahogy a határban a messzeséget nézi. Illékony sóhaj, felszisszen a föld, levéltölcsérben hóvirág-lámpa, a hegy sapkája még fehéres, de köpenye már mohazöld, nagy zsebébe észrevétlenül a telet belecsempészi.

Arlekina Arlekina bánatába’ Bezárkózott önmagába. Fájdalmat neki az ősz szül Kínjaiba beleőszül.

a gyáva nem lép kapcsolatba nehogy fájjon, ha nem megy flottul ki tudja mi a baja eleshetett, beteg is lehet s akkor rajta ne kérje számon meg el se várjon rokonszenvet

marhavagonban tömörülnek így miután utolsót kattant a zár s a plomba is a helyére került, sok-sok dióbél szorong, mézben nyakig

tipikus nő, szoktuk mondani de ilyen nincs mindegyik más egy közös vonásuk van mindegyik arra a leghiúbb amiről nem tehet

Húsz éves vagy csupán és első terhességed amelyet testedben hordasz: egy bomba. Bő ruhád alatt viseled dinamit-terhedet, fémrepesz-darabokkal teletömve lépkedel át a piacon ketyegsz az emberek között – te Andalib Takataka.

ezt a sárszobrászt örökké imádnunk kell művészete él Budapest, 2021. IX. 12.

Tél 1. A repkényen megül a kásás hó apró kucsmák a levelek hasán, egy srác toporog vászoncipőben az utca túloldalán és vár hintázik a teste, fekete garbós tánctanár az este, a pillanat körbezár.

Nekünk Csernobilkor is suliba kellett menni, és maszk sem kellett, nekünk karszámunk volt, mint valami lágerben, de úgy is jó volt,

Epstein a matek tanárom abban lelte a kedvét gyakorta hogy kiszólított a táblához és tudomásomra hozta hogy a fejem csak a kalap hordására jó és egy madár az én agyammal biztosan csak hátrafelé tudna repülni a végén a helyemre küldött és azt tanácsolta menjek libapásztornak. Most hogy a tanárom jóslata óta évek múltak el és […]

Sosem láttunk ovális fekete lyukat. Oldalnézetből. Mert oldalnézete a fekete lyuknak, az csak ovális lehet, nem fekete gömb. Eddig mindig merőlegesen láttunk rá.

Átgyalogolnak a népek két megváltás között az életvonalon.

úgy tervezték hogy a toronyház lépegessen le magába nehogy felboruljon leütve még egy pár sakkfigura-házat de így magába lépegetve kifeszült az idő és minden lakója tudta hogy bent reked magas vérpaddá aljasodott a mérnöki körültekintés Budapest, 2021. IX. 13.

mesét mondok – de igaz evett a tudás fájáról az asszony nem lett tőle boldogabb ahányszor férjére nézett elfogta a keserűség

Fehér Illés műfordításaiból Међу сенкама – Árnyak között A kutyára hasonlító mancs… A struccra hasonlító Árnya… Egyik a másikban: ahogy Olykor a rítus Jelképes alakból Valóságba vált…

ha jön a magány a szobában sehol egy mértani forma az összevisszaságban gyűl a por pedig a port nem gyűjtöttem külön és sehol egy kör sehol egy háromszög