Ősz 1. Szelíd halál, törvényt követ, látszódnak a sóhajok, vízre hulló levelek, mint apró kicsi csónakok szelik a vizet.

A nyugodtság fohásza Fundamentalizmussal harcolni egy másik fundamentalizmus ellen – ezt én sose bírtam, a léleknek eme mítoszát.

állsz még aztán hagyod hogy a poros úton maradjon nyomod

Most, hogy termésem javát levertem, feltörtem kosárnyi diót. Mondhatom, férfimunka volt… S a dió kirámolt belét, hogy ne hányódjék szanaszét, hasas befőttes üvegbe raktam… majd magára hagytam.

a hegedűtok talán az álmok háza – nem tudni mi rejtőzik benne – kábszer röpcédula, kalasnyikov, sőt egyszer arra is gondoltam: előfordulhat, hogy egy másik kicsi hegedűtok, benne egy még kisebb hegedűvel. Forrás: szerző FB-oldala

Azért az mégis érdekes, hogy én nem lettem énekes, egy Canio vagy Rigoletto, ahogyan festő Tintoretto.

mécses hallom a szókat… szunnyad a gondom mint ez a mécses annyira halvány

Nárciszok / Daffodils A várostól messze jártam, mint a felhő völgy s hegy felett, mikor hirtelen megláttam az arany nárciszsereget a tóparton, a fák között táncoltak vígan szerfölött.

dum dum dum borzalom borzalom dum dum dum vajszínű öltönyben mészrög a körömben Budapest, 2021. IX. 11.

Kerülgeti szemem az álom, pedig most volna időm bőven, semmi remeg az éji vásznon: egy képre sem telik belőlem.

Attól függ, meddig a fuvar, hány fényév, kilométer, bírják-e a lovak.

végtelen álmodók sorába állok szeretem látni ami messze van s álmommal érem utol magam

Ő nem oktalan rejtőzködő, sem született engedetlen, makacs és megátalkodott köcsög, nem önző kis hörcsög, eleve csúcsratörésre készülő,

jaj mennyi fénykép a végteleníthető gyári mintában

A törvények1 / Legile Ai în sânge sensul dictonului vechi ca și o lege nescrisă: bucata de pâine scăpată din mâini o ridici și o săruți numai- decât. De mult nu mai ești copil când ți-ai însușit: dacă arunci o coajă de pâine: o rudă apropiată de a ta rabdă foa- me pe undeva. La […]

Reggel kérdi a feleségem: Az éjjel esett, nem hallottam? Nem voltam jelen egész éjjel, már nem is tudom, hol bolyongtam.

noktürn az ég rózsaszín papucsot húz mikor a varjak aludni mennek sok-sok halott átröpül felettem nem jó, ha a nyakamba néznek

mondhatsz egy szót és lehozhatod az égről az összes csillagot

egyforma szemek régen egyforma szemekkel néztem a világba de aztán elmúlt minden köd volt kinn-benn hervadt hógolyós fatábla.

Az életem – olvasatlan, cím nélküli, poros regény rendetlen polcon

Szép nyár még ez a szeptember, de ősz is, amolyan keverék, hogy szeretném! de nem petőfis, özönvízben gázol a napkerék

feltápászkodva lenézek az ágyamról ősz van és káosz forró évszakhoz illik ilyen összevisszaság Budapest, 2021. IX. 3.

szociopatália a szárnyas plüsskutyát a lift előtt találtam este én lenni szárnyas plüsskutya én lenni görög diplomat én lenni török nagykövet

hogy szépnek találtalak s hasonlított hozzád a legyező egy aktfotója amit miattad vettem meg de nem neked

vakvarjúcska esik s megint esik s minden oly esendő lehetnék én, lehetnél te is lehetnénk utolsóból első de csak zöldszürke por marad ujjaimon mikor nyúlna utánad kézen-közön karom pedig nem akarom hess, hess, rossz jel vakvarjúcska szállj el csipicsóka röppenj kedvesem, ne hagyj el síró gyermekarccal fölnyitott szemekkel tényként fogom fel hogy nem vagy s […]