Adventus Domini /részlet/ Szerinte Putyin megharapta a Krímet. Mint Suárez az ellenfelét, csak másképpen. Átvitt értelemben. Kijavítja magát: Putyin megharapta Ukrajnát, leharapta róla a Krímet.

A TERRORISTA MACSKA  Mától új királya van Spanyolországnak. Az illető a saját testén hordja robbanó szerkezetet. A terrorista macska:  Kétezertízben egy macska átszaladt a türkmén elnököt szállító konvoj előtt. Az esetet merénylet-kísérletnek minősítették, a rendőr, aki az útszakaszért felelt a rendért, Ő legalábbis így tudja, huszonöt évet kapott.

Baj van Itókfalván. Cseresznye és meggy nincs a környéken, csak dió, szilva és rengeteg bodza. No meg nyári alma, ami befőttön kívül semmire nem jó. A szilva okozza a legnagyobb gondot. A mélyszegénységben élő falu, mely nem tud eltartani egy állandó boltot sem, sem kocsmát, pálinkájukat a faluban szerezték be két olyan családban, ahol ezt […]

(Részlet az Alkalmasság című regényből) Mintha minden halálban a saját elmúlásommal néztem volna szembe: időtlenül. Pedig a halál mindig ugyanaz volt. Jött, amikor jönnie kellett, csak én voltam mindig más. És éreztem, hogy a bennem élő gyermeké volt anyám szomorúsága, és éreztem, hogy a bennem élő fiatalságé volt az Istent is számonkérő lázadás.

/Részlet az Alkalmasság című regenyből/ Tízéves lehettem akkoriban. Apámmal utaztunk, a várost kettémetsző folyó átívelő szakaszán. A hidat elfedte a homály, csak a zsigerekig hatoló félelem volt jelen, miközben az átláthatatlan köd úgy borult ránk, mintha repülőgépen ültünk volna, fent a felhők között. Letekerte az ablakot és kinézett a kerekek felé, ujjai elfehéredtek, ahogyan a […]

(Részlet egy készülő regényből) Lassan virradni kezdett, öt felé járt. Vajda előkereste a szárító kulcsát. Eredetileg úgy szólt a lakáselosztók rendelkezése, hogy ezt a helyiséget csak a földszinti lakók használhatják, akiknek nincs erkélyük, és lakásuk – épp a szárító és a pincelejáró miatt – kisebb (kétszobás, nem három, mint a többieké). Igen ám, de a […]

A történet szereplői kitalált személyek. Minden esetleges hasonlóságuk élő személyekkel a véletlen műve. Bourban Douglas, a korosodó prózaíró június másodikán csapta be a balassagyarmati hajléktalanszálló ajtaját maga mögött. A ház az ezt megelőző évben, február elején égett le. A katasztrófavédelem a balassagyarmati hajléktalanszállóra utalta be a megrettent írót.

(A VAK KLARINÉTOS) Nagy idő után a schönbrunni kertben jártam megint. Valamikor sokat voltam erre. Más világ volt az. Felkötöttkarú katonatisztek sétáltak a parkban, csinos asszony kísérte a legtöbb tisztet s egy májusi hajnalban fölmentünk a Szent István-templom tornyába, mert olyan hír volt, hogy virradat előtt, mikor alszik a város, furcsa dobolást hallani a toronyablakban és […]

Noha elméletileg már tisztában volt olvasmányai révén azzal a ténnyel, hogy azok az országok, akik elfogadták a Világbank pénzét, a neoliberalista elvek miatt mind tönkrementek, mindez csak a jövő fásult előérzete volt az akkor még Szolnokon élő-a nyolcvanas évek végéről van szó-prózaíró számára, aki még javában tanított, azaz tanított volna, ha a Magyarországon Bokros-csomagnak nevezett […]

Arthúr bácsi, a matektanár tehát csak azzal a nebulóval foglalkozott, akit eleve érdekelt a számtan, a geometria, a szögfelezőtétel, más tanulóknak csak jegyet adott. Ez azt a jóindulatot tételezte fel, vagy inkább hallgatólagos megállapodást, hogy bizonyos tanulókkal, akiket nem érdekel a matematika, nem foglalkozik, de ők, becsületesen felkészülnek, legalább annyira, hogy az érettségin meglegyen az […]

Mao Ce-tungnak is táncolt Tizennyolc évesen aratott sikert a Bolsojban, s a Szovjetunió leggyakrabban díjazott táncművésze lett. Megkapta természetesen a Lenin-díjat, ’60-ban pedig a “prima ballerina assoluta” titulust.

Belehalt egy pattanásba Igaza lett annak az embernek, aki azt mondta, előbb lesz Jakab úrnak szobra Bözödön, mint új út Gagyon át, Keresztúrra. Most már Bözödi György nevét viseli a bözödi iskola is, ahol én a magasugrást, s a nagyszünetet tanítottam.

Utak elágazása Azt már megítélni nem tudom, milyen szemmel néztek engem a bözödiek, amikor én egy esztendőt ott töltöttem a falujukban, s magasugrást és nagyszünetet tanítottam. Nagyon ellenséges szemmel nem nézhettek, mert én senkinek nem ártottam. Nekem sem ártott senki.

Fekete miniszterek Megyek egyszer, egy szép, őszi napon, a bözödi Trabanttal, Pestre. Komótosan. Valahol Csucsa felé járhattam, néztem a sárguló tájat, s az elmaradó fákat. Az út szélén hirtelen föltűnik egy gőzölgő, fekete Mercedes, s körülötte három-négy, nyakkendős, feketeruhás ember. Integetnek, hogy álljak meg. Megállok, látom, az autójukon a számtáblán ott a CD.

A bözödi automobil Azért nagy országjáró lett belőlem. Hirtelen. Küldtek mindenfelé. Hol egy gyergyói paraszt arcképét kellett megrajzolnom, odaillő, szép szavakkal, hol pedig a török Juszufét, Ada-Kaleh szigetén. Egyszer, Csíkban járván, azt vettem észre, hogy az ottani utakon rengeteg Trabant futkározik. Kérdem ott valakitől, honnan ez a sok Trabant, hogyan lehet azokhoz hozzájutni. Azt mondja, […]

A tizedik emelet A következő szombati napon üzenet jött Vásárhelyről, hogy hétfőn utazzak oda, mert vár engem egy nagyon fontos ember. Aki egyenesen az én ügyemben jött Bukarestből. Na, gondoltam, maga a Tényező jött a fővárosból. Ezért hétfőn, hajnalban meg is borotválkoztam tisztességesen. A megjelölt, fontos helyen azt mondták, egy Bota Tibor nevezetű főszerkesztő helyettes […]

Üres pohár Elment a testes asszony, aki eddigi életemről sokáig kitartón faggatott. Gondoltam, jobb dolgom lesz ezután Bözödön, s nyugodtabb hangulatom. De ahogy teltek a napok, egyre inkább hiányzott nekem az elrajzolt angyal. A néptanács lépcsője előtt senki nem törölte meg cipőjét gondosan, s a tanári szoba asztaláról hiányzott a nagy, piros füzet. Ezt pedig […]

Fehér mese az útszéli fákról Hánykolódós, hitvány éjszakám volt nekem, miután az útszéli szobraimat képzeletben mind kifaragták a helybéli kocsma éneklős legényei. És le is festették azokat, hófehérre. Képzeletben én is megírtam a bözödi út megépítésének halaszthatatlanságáról szóló cikkemet. Öklömnyi betűkkel. Épkézláb érvek helyett hatóságokat sértő, szinte vérengző szavakat elegyítettem mondataimba, nehogy azt képzelje valaki, […]

Útszéli szobraim Szép ember volt a bözödi néptanács titkára. Keményített, hófehér inget viselt és olyan nyakkendőt, amelynek megkötését reggeltől délig sem tudtam volna rendesen bevégezni. Vékonyan rajzolt mosolyát csak arra használta, hogy ép fogsora éppen csak kivillanjon.

A borjút nem adjuk el Arra én már nagyon régen reájöttem, hogy semmi nem tudja annyira nyomni a fehérnépek lelkét, mint a titoktartás. Ha csak mákszemnyi titkuk van, azt úgy hordozzák, mintha egy egész zsák búzát cipelnének a hátukon. Az én elrajzolt angyalom, a testes asszony például, amint megszabadult titkának súlyától, vagyis elárulta nekem, miért […]

Japán vonatok Egyik újabb látogatása alkalmával nem vártam meg, hogy bármiféle kérdést föltegyen nekem az elrajzolt asszony. Én tettem föl neki egy kellemetlen kérdést. Azt, hogy milyen meggondolásból, s főleg milyen alapon érdeklődik oly szorgalmasan az életem felől. Mert még Dániel sem kutatta eddig ilyen nagy szorgalommal a múltamat.

Sütőtök Két hét sem múlott el a városi fejfájós napom óta, fölültem egy rozsdás autóbuszra. Hogy megjárjam magam, legalább Erdőszentgyörgyön, s lássak idegen népeket is magam körül. A sofőr pénzt nem akart elvenni tőlem. Azt mondta, Szentgyörgy csak itt van, fölöslegesen ne kotorásszak a zsebeimben, egy utas ide, vagy oda, neki nem számít. És ellenőrök […]

Egy városi nap Nem nagyon tetszett nekem, hogy a testes asszonynak olyan sok kifogása volt a kocsmába való járásom iránt. Másnap el is mentem Vásárhelyre, hadd lássam, ott milyen a kocsmák világa. Pedig a másnaposságtól még fájt a fejem.

Helybéli kocsma Már úgy látszott, szent béke telepedett reánk. A testes asszony egyre ritkábban keresett engem a bözödi iskolában. Ha jött is, inkább Teréz tanítónővel beszélgetett. Főleg fontos női semmiségekről tárgyaltak. Mint amilyen a sima és a nádli. Vagy az, hogy szoktak-e más időkben ilyen kiadós hidegek lenni Bözödön. Mert azért a hidegre is szükség […]

Álnéven fázósabb az ember Jön az én elrajzolt asszonyom, a testes. Azt mondja, hideg van. Mondom, hideg. Végigmér, s csak úgy megjegyzi, maga duplán fázik. Mondom, duplán. Egyszer azért fázom, mert hideg van, másodszor pedig nem is öltöztem föl ma eléggé. Azt mondja, ő egészen másra gondolt. Mert eléggé föl vagyok öltözve.