Sas Péter szerkesztő üzenete
Kedves barátaim, jó ismerőseim, tisztelt érdeklődők!
A mai dátum – 2022. november 10. – ünnepszámba megy számomra. Születésnapomhoz képest kicsit megkésve, de utólagos és legnagyobb ajándékként ezen a napon került könyvesbolti forgalomba Kelemen Lajos levelezésnek II. kötete, mely 1256 oldalon 1050 írásbeli diskurzust ad közre. Tovább »
Vári Attila (Sáromberke, 1946. március 3. –) erdélyi magyar költő, próza- és esszéíró
Novelláival a hatvanas évek közepén egyfajta csodagyerekként került be az irodalmi köztudatba. Költészetében az áttelepülés, az otthonteremtés gyötrelmei foglalkoztatták, prózájában a groteszk játékosság, az anekdotikus-humoros fikcióteremtés az uralkodó. (Wikipédia)
Gyermekkor, lebontott házak
Kukorica-gránátomból
kihulltak a rézsörétek,
hármasutat tévesztettem,
rozsdás rézerdőbe értem.
Vasbotom elkopott,
vasbocskorom elvásott –
fog az erdő
s túl a fákon
ül a nap egy aranyágon. Tovább »
Ez a fotó azért él mélyen bennem, mert látványa nemcsak egy csodálatos természeti villanás hanem mert születése több szempontból is természetfeletti, melyből bizonyosságot szerezhettem arról, hogy véletlenek márpedig nincsenek. (Forrás: szerző FB-oldala)

„A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést.
Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet a
nyilvánosnál határtalanul gazdagabb. Életemben magamnak akarok élni, nem pedig a
nyilvánosságnak.” Hamvas Béla
egyik álmomban
öregen és méltóságteljesen
hosszú ősz hajjal kerültem
a könyv lapjaira
csendesen ballagtam
sorok között
előre
hátra
el
tova Tovább »
elrévedésem
alkotásterápia
zilál a tollam
Budapest, 2022. XI. 9.
Mellőlem e gyáva nemzet kihalt,
bár élni látszik, lélegzik, beszél,
torkán szavak öklendeződnek,
hitekre hivatkozik, s hitemre! Tovább »
I.
Mi onnan a kicsi Erdélyből felnéztünk az NDK-ra, mert ott minden technika magasrangú, minden, az NDK-ban termelt tárgy tökéletes
Mi onnan felnéztünk Csehszlovákiára amiért összejött nekik a prágai tavasz.
Felnéztünk Magyarországra, mert nemcsak jólét van benne, hanem barátságosak az emberek. Még a fû is zöldebb.
Felnéztünk Amerikára, ugyanis azt hittük, fajgyûlölet és világrendõr léte ellenére az a föld a demokrácia letéteményese. Forrása, hogyan is fejezzem ki magam. Garanciája.
Forrás: szerző FB-oldala
Anikóval, aki nem él, sétáltam kedélyesen. Szembe jött velünk egy román nő. Fekete trikóján fehér újhold meredt szarvaival felfelé, alatta fehér félkörívek. Anikó mondja neki, hogy ez azt jelenti, hogy még hét hónapig lehet csak terhes. Tréfásan a nő után kiáltanám, hogy vigyázzon, mert Anikó boszorkány, de nem jut eszembe a megfelelő román szó.
Budapest, 2022. XII. 9.
Ami ezután következett, a testvérpár számára fölért a pokollal. Volt a majorban 50 disznó, megszámlálhatatlanul sok csirke, tyúk, liba, néhány kecske, juh és két tehénke. Ezeket kellett etetni, itatni, tisztán tartani stb. Mire esténként ágyba kerültek, moccanás nélkül, mint egy kő feküdtek a következő kakaskukorékolásig.
– Nem bírom, jaj, nem bírom! – jajgatott Viktor és Viktória felváltva. – Hiszen ennyi munka négynek, ha nem ötnek is sok. És ez a bűz, kosz, gané…
Elhatározták, hogy feladják. Csak az a kérdés, mikortól. Tovább »
Csak a szomorúság szól belőlem, de az nagyon. Bíró Béla egyike volt ifjúkorom hőseinek. Hogy egy ember, aki mégiscsak EGY ember, Erdély, mi több, a Székelyföld közepén meg meri írni A tragikum tragédiáját – 1984-ben! -, és ebben a kötetben a Sütő- és a Székely-drámák alapos és mélyen szántó kritikáját végzi el, kimondja, amit csak ő mondhat ki, illetve csak az, aki nem törődik semmivel és senkivel, hogy tehát A lócsiszár után a zuhanás jön – hát ez csúcs volt, nem kevesebb és nem alacsonyabb.
Így is maradt még egy ideig: gondolkodása váratlanságával, értelme szeszélyeivel, ötletei kiszámíthatatlanságával nem mindig értettem, de nagyon szerettem – rokonnak éreztem magammal, mint mondjuk Tompa Gábort. Tovább »
A szépség átvonul a színpadon
S amikor a tapsra visszatér
A haja hófehér
A szeme kékjén szürkészöld hályog
Ócska cipőjén kolonc a vályog
-Ne add, hogy így végződjék jó napom
lnkább kerüljön el a szánalom. Tovább »
Hamarosan megjelenik a MARADOK #VERS#DAL HÁLÓ portál második versantológiája, melyben négy alkotásom kapott helyet. Köszönöm Balázs Szinay!
Forrás: szerző FB-oldala
egy szegény ördög fetreng a sárban
megyek tovább
ördög balra el Tovább »
adja tudtul a maszol.ro portál

Szerző fotója
Egy ráncosra vénült levél,
milyent e kor még megér,
ölembe hullt a reggel,
mit összeróttam vérrel és szeggel:
ez a nyárvégi ténfergés,
vérszegény, nyavalygó émelygés,
hol valami folyton duzzog,
s a benn keserű habot buzog,
zagyválja, hogy mi lesz még ezután,
hogy vár-e rám ősz, barna borzongás,
és egyáltalán….
Zord, kérhetetlen sziklákat felőrlő rideg tél,
Nem siet, megáll, fontos neki mindig a végcél.
Üvölt a szél, farkasok nyomát temeti a hó,
Éhes vaddisznók csörtetnek, vérbe fagy az echo.
Egy tisztásra gyűlnek, felszántják az eget, s földet,
Gyomruk korog, lavina árasztja el a völgyet. Tovább »
Olvasom, hogy Erdélyi Perpatvar címmel immár harmadszor szervez vitafórumokat a MIÉRT, vagyis az Erdélyi Magyar Ifjúsági Értekezlet. A háromfős középiskolás csapatok különböző politikai, gazdasági és szociális kérdések mentén vitáznak, majd képzések és gyakorlatok, illetve térségi versenyek után eljuthatnak a decemberi székelyudvarhelyi döntőbe. Az a cél, nyilatkozta a szervezet alelnöke, hogy a fiatalok elsajátítsák a brit parlamentáris vita alapjait, és az így szerzett tapasztalatokat majd felhasználják a mindennapi életben is. Tovább »
Pontosan
Elhagyott égen,
hol madarak vonultak ,
napomból egy perc –
Odaadás
Szél sodrásában
teljesebb az ölelés
avarillattal. Tovább »
Futott az ösvényen, mindenre szulák nőtt,
szívében távoli rét, kaszált fű illata. Tovább »