(in: Az átvilágított földgömb, Kriterion Könyvkiadó, 1975) a nyelv iskolájának udvarán a legbiztonságosabb anyaföldön lélegzetvisszafojtva szívdobogva fenn fenn az egyetlen szál kifeszített drótkötél vékony szálán

elindulok lassan, tudom valahol augusztus van éppen, nincsen hó, így nincsenek nyomok a nem létező hóban, caplatok mégis valami óriás lépések lenyomatán,

Szemetek elé Új idők urai, nem kell már lehajolnotok ha adtok alamizsnát. Új idők koldusai emelik szemetek elé markukat. Budapest, 2012. IV. 10.

Még több Veres Nándor fotó a művész blogján: http://veresfoto.blogspot.com/

Csöndüzenet ez a mi találkozásunk a hallgatásról szól a vállalt némaságról mikor a gondolatok is duplajáratú láthatatlan jól álcázott üregekbe bújnak

Szédülten verset költeni, búbánatot felkölteni, látni, mennyi rossz van – Inkább aludni hosszan.

Április 13-án, pénteken kezdődik Farkaslaka községben az Orbán Balázs szemével elnevezésű fotótábor, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a község polgármesteri hivatala szervezésében. Az április 20-án, pénteken záruló idei tábor helyszínéül szolgáló udvarhelyszéki községhez összesen még 8 település tartozik közigazgatásilag.

/Csak be kellett ütnöm a fenti, nem túl fantáziadús címet a Google-keresőbe, s már jöttek is a kész definíciók arról a valamiről, amit mindenki szeret, próbál megmagyarázni, és közben marad a titok, csak a versek sora szaporodik szüntelen… Ráadásul most a magyar vers ünnepe (április 11) is csak olajat önt a tűzre…/ A vers olyan […]

Bádogból, konzervdobozból fonográfot hajlított a forrasztó cigány.

Erről a helyről nézhetem szó nélkül az ajánlott népünnepet

Húsvét másodnapján Az jutott eszembe, Kölnivizes puskát Fogtam a kezembe. Elindultam vele Pirostojást szedni, Ha írottat adtok, Meg foglak öntözni. (Árapataki locsolóvers; az árapataki tojásfotóval együtt beküldte Dávid Gyula Kolozsvárról)

Egy telefonos notesz pácba eséséről Lúgszagŭ páccal vonta be nagynéném a fapadlót; vártuk a húsvétot. Lehetett nagypénteki böjt. Főzte anyám a tojást és festeni kezdte talán.

(Puzzle-darabok életemből) Fürdéseinket a Maroson zavarta, hogy közvetlen a gát alatt még teljesen kiszámíthatatlanul robbant egy-egy akna, magával rántva jobb esetben egy merítőhálót, de sajnos gyakran fürdőzőt is. A parton pár perc alatt maroknyi ép töltényt lehetett gyűjteni s gatyaszárba eldugni, mert a szüleink tiltották ezeket a játékszereket. Pedig milyen izgalmas volt harapófogóval levenni az […]

Még több Ádám Gyula fotó a művész blogján: http://www.flickr.com/photos/dm_gyula/

(Levelek New Yorkból) – Meg kellene sétáltatni a kutyát! – írtam Briannek, és válaszában semmiféle ellenkezés nem volt felfedezhető. Kicsit még úgy is tűnt, mintha egyebet sem szeretne jobban, semmint a lompos jószágot meghurcolni a tavaszias február estén. Nem szeretném, ha egy pillanatra is olybá tűnne, valamennyire is szívemen viselem a háziállatok sétáltatását. Ha valaha […]

Kislány Nyuszi ült a lépcsőn, közel a nyúlánk Paszuly Fiúhoz, és mesét mondott neki egy Kicsi Bogárról, aki sötétségben született, és félt, aztán összetette két cingár mellső lábát, és akkor hirtelen halványzöldes fény áramlott belőle, mint az ébresztőórából, mert a Kicsi Bogár bizony SzentJánosBogár volt.

MOSLÉKOS HORDÓKKAL A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ELŐTT! A katonai egyetemnek volt egy kis gazdasága, valahol a város szélén, a Cotroceni-i mezőknél. Két-három hektárnyi zöldséges, mellette pajta és karám úgy ötven-hatvan sertéssel, amely elsősorban a tiszti-étkezdének (románul popota) szolgáltatta a friss húst. Legalább kéthetente meglátogattam, hogy ellenőrizzem a dolgok menetét.

Kulcson néztem a napfogyatkozást 1999. augusztus 11-én. Derült égből jött a homály. A Duna hirtelen ólmos színt kapott és — sajnos — az önműködő, fényérzékeny lámpák kigyúltak. Egy rendőrcirkáló húzott hullámhabot maga után.

5. Leprasziget jobbkezét mutatja jó che guevara keze helyén pőre csonk

Halott fenyők a kősziklákon. Fejüket a felhőkbe fúrják, Lélek hintázik minden ágon.

(Az e-irodalom.ro-n olvastuk) „Az élet nem más, mint úton lenni hazafelé!” Herman Melville A Szatmár-Bukarest gyorsvonat ablakából gödrös, alig aszfaltozott út látszik, jelezvén, hogy közeledünk hazafelé. Csak pár éve áll meg a vonat az Erdővidék határát súroló, de még Brassó megyéhez tartozó Ágostonfalván, mióta Erdővidéken összegyűlt egy azóta is gyarapodó egyetemista csapat, akik rendszeresen járnak […]