— Dobjál már! Dobjál! — kockáztak köntösére. Júdás erektált. Budapest, 2014. IV. 18.

Végső soron elképzelhetném mint kisgyermek, a láthatatlan nemlétezőt,

Menekülő kapitány Elítélték az elsüllyedt sétahajó elsők között – hanyatt-homlok – menekülő kapitányát, miközben sok utasa veszett a vízbe. Lebukását egy ártatlan videófelvételnek köszönheti: az egyik utas hidegvérrel rögzítette a süllyedő hajón történteket.

/Vadmalac-félperces/ ”Kettő vagyok!”, kiáltott fel felfedezésétől Vadmalac. Nem úgy értette, hogy ő most már skizofrén , hanem hogy skizo a helyzet. ”Már megint titkolnom kell, ki vagyok.” Ez alatt azt értette, hogy egy vadmalac odabent, s egy másik, s azt titkolni kell, a külvilág számára. ”Cseberből-vederbe”, vetette a komája elé a gondolatot. ”Vagy vederből cseberbe”, […]

Szesszel, késsel menjetek csak ölre, szórjatok csak ijedelmet, átkot, földért áldozzatok vért meg éltet! Ám a kedves mégsem lesz tiétek.

Éles, vasízű eső hull, hull, – fémes szálaival arcod elkeveredik: te moszattal, csigákkal lehetsz ragyogó, ha kibírod reggelig.

Önéletrajzi dokumentumregény – Nem volna kedved napozni egyet a hegyen, Margitka? – Dehogynem. Felballagtunk a hegyre, levetkőztünk, és ledőltünk egy bokor tövébe. Öt perc múlva megindítottam az attakot. Kezdtem egy csókkal, folytattam a tapizással. Felülről le, aztán visszafelé.

Mintha egy tengerésznóta lett volna a fülében. De nem volt. Azt hiszem, nem. De ha lett volna, befeketült volna a ráméretett „mikrocsapástól”. Mert a mikrocsapás csak másoknak volt mikro-, neki valódi volt. Vagy visszatérve a légbőlkapott tengerésznótára, előfordulhat, hogy mégiscsak hallotta aznap, csak nem tudta megjegyezni. Amolyan oldalági emlékeztető lehetett, nem tudom. Az a helyzet, […]

Papp György hétfalusi cipészmester Bukarestben Poliány Zoltán, az egykori Bukaresti Magyar Újság szerkesztője cikkeiben, írásaiban többször elemezte az 1877-1907-es időszakban a Bukarestben élt magyarok sorsát. Ebben a korszakban 6-8 ezer hétfalusi csángó fordult meg Bukarestben. Ezek közül kiemelkedő eredményeket ért el Papp György (1880-1950), aki a román főváros leghíresebb cipészmestere lett, több mint 40 alkalmazottjával […]

Merre mutat a kétkedő iránytű? Kopogtatnak a kitartó kérdések, mint ólomgolyók a mellkason. Nincsenek szabályai a szegény anyaföldnek.

„Az igazság mindenekelőtt az, hogy tenéked, hégemón, fáj a fejed, annyira fáj, hogy kishitűen már a halálra gondolsz. Nincsen erőd, hogy velem beszélj, még az is nehezedre esik, hogy rám tekints. Így most akaratlanul is hóhérod vagyok, és ezt módfelett sajnálom. Jóformán gondolkodni sem tudsz, csak arról ábrándozol, hogy odajöjjön hozzád a kutyád, mert úgy […]

Kék jelek hullnak papírra és szépen összeáll mint tavaszi vetés, a friss írás,

Miután az első világháború kitört, a brit hadsereg a legtöbb lovat felvásárolta, hogy aztán átdobja őket a nyugati frontra. A hazai termelés persze nem állhatott le, a földművesek és kereskedők így új „hátas” után néztek – mivel öszvér sem akadt, hirtelen tevék és cirkuszi elefántok lepték el az angliai földeket a munka zavartalanságát biztosítandó.

Változatok bárányra A szopós bárány védtelen, de nem gyámoltalan. Ha úgy hozza a sors, és hagyják, akár bátor vezérkos is lehet belőle.

szeretnék újra megfürödni éjjel szerelmed égszín, fodrozó tavában, hol kenyérhéjat szórnak szanaszéjjel a vadkacsáknak rózsák illatában

Az a helyzet, hogy (bár meglehetősen beszélem és írom is a román nyelvet), az ünnepi jókívánságokkal elég gyakran felsültem.

Márquez Még egy Nobel-díjassal kevesebb. Gabriel García Márquez halála már-már borítékolható volt. Be a kórházba, ki a kórházból. Állapota stabil… Most aztán tényleg. Ennél stabilabb nem is lehet. Ámbár… a temetői stabilitás is oly relatív. Mint minden ezen a világon.

Csukaszürkében (Részletek egy önéletrajzi visszaemlékezésből) Szép június volt. Általában — úgy emlékszem — abban az évben, 1914-ben nagyon szép volt a tavasz Kolozsváron. Meleg, simogató, szerelmes napok… Június volt, nyár eleje. A kertekben nyílt a bazsarózsa és a jázmin. És én alapjában tele voltam életörömmel.