Mert mindig az erősebb győz, Mert mindig az erősebb győz, Mért mindig az erősebb győz, És nem az igazság?

Önéletrajzi dokumentumregény A fiúk közül leginkább egy szőke baptista fiúval szimpatizáltam, aki szintén imádott tornázni. Be is csaltam abba a csapatba, ahol én is edzettem hetente kétszer, kisebb-nagyobb sikerrel. Az edzőm egyik exosztálytársam, Szuhánek Imi apja volt, izmos, kopasz öreg, aki csak úgy, minden anyagi juttatás nélkül foglalkozott a fiúkkal.

Kedves Pistám! Isten hozott ide, a hetvenen túliak kerítése mögé, ahová bejutva immár a nagy öregek közé sorol az ember. Örömmel látom, hogy Te is megfutottad azt a távot, amin túl már úgy vehetjük, hogy a harcunkat megharcoltuk, s ami bennünk jó volt, azt becsülettel kisajtoltuk – még akkor is, ha kiderült később: olykor méltatlanokra […]

Április 11., a Magyar Költészet Napja előtt elektronikus postaládámba megérkezett egy olyan két és fél oldalas interjú másolata, amelynek eredetije a magyarországi Demokrata című folyóiratban látott napvilágot 2013. november 20-án. Az interjúban Raffay Ernő történész beszél Szabadkőműves béklyóban – Ady és a szabadkőművesség című könyvéről, és bízom benne, hogy előbb-utóbb az Ady-értő erdélyi magyar irodalomudósok […]

(Részletek) Miután kiértékeltük a ter­vet, kollégáim úgy döntöttek, menjünk ki egyet a város­ba. Pizzát eszünk va­la­hol, aztán táncol­ni megyünk. Deea is rábólin­tott. Én nyilván egész nap nyug­ta­lan vol­tam ettől. Nem tud­tam, mibe öltözzek, mi­lyen­nek kel­le­ne len­nem leg­inkább. Anyu úgy ne­velt, mint­ha önmagát ne­vel­te vol­na, a gének és a ne­velés révén is a kacérkodás gyengéjét adta […]

Puspal – Mit bámultok? Menjen mindenki a dolgára! Társadalmi munkás vagyok. Itt az igazolványom! – A tömeg, teaárusok és zöldségesek, mégsem akarták otthagyni a látványosságot. Este kilenc után már úgyis alig akad vevő, noha pultjaik Ázsia egyik legforgalmasabb vasútállomása mellett állnak: Calcutta – Howrah.

Ars poetica ki télen próbál felmászni a parnasszus hegyére vasmacskák és kötélhágcsó nélkül, a hiábavalóságba gyökeret ereszt és öndícséretébe belekékül!

/Vadmalac-félperces/ Nézte a nyitott tenyerét: hogy ujjainak vonala egy pontban összefut. ”Ideje összegeznem…?”, tette fel magának Vadmalac a kérdést. Viszont ha az ablakon kinézett, sütött a nap, végre kisütött, új élet ébredt, azon vette észre magát, hogy beleszagol a levegõbe, keresi benne a tavasz illatát. ”Éppen most?”, kérdezte. Érezte, megfájdul a lelke.

passzív nap tarkómnak hideg vas feszül ahogy ültömben elkap az álom egy vaságy vízszintes eleme

Torzóban maradt a huszadik század. Kong a számon kérés: „Meddig jutottál?” Forrás: Vár-Lak

Hallgatag hajnalok tömbjéből kipattanó vékonyka hangok, áradjatok a rétek csillám partjain, csendüljetek margaréták tányérain a zümmögő virradatban;

Sankar Mosolyog, ahogy mesél. Tizenkét éves lehet. Egy nyugat-bengáli faluból származik. Apja cipész volt, akinek néha még a napi egy-két rúpiát sem sikerült megkeresnie, és gyermekét az iskola helyett hamar munkára fogta: sok más falusi gyerekhez hasonlóan Sankar is pásztorkodással kezdte a pályafutását. A rábízott tíz-húsz tehénnel sötétedésig kint volt a mezőn. A tizenhét évesnél […]

Restitúció Régi szerkesztőségembe érkezett fotókat szortírozok: visszaadnám őket szerzőiknek, amennyiben találkozom velük. Egyikükkel a minap összehozott a véletlen: a valamikori fiatal emberből őszhajú, megereszkedett nagypapa lett.

/Vadmalac-félperces/ Egy régi képet mutat: lelőtték, lelőtték, elgázosították, megszökött s beállt partizánnak, lelőtték, elgázosították, lelőtték, elgázosították…

Személyekre lebontott történelem …Személyekre lebontott történelem… Ha lehetséges volna!; közösségi pszichózisok és mítoszok rombolásaiért én sem illethetném „vádló” panaszkodással román barátaimat – és ők sem engemet. És bevallom: a huszadik századi folyamatos – gerjesztett – erdélyi lincshangulat ellenére én azért örülök annak, hogy sok-sok személyre lebontva mégis csak élt és kitartott az erdélyi tolerancia öröksége […]

mintha leginkább megvesztegethetetlen embergyűlölete hiányozna

Önéletrajzi dokumentumregény A szeptemberi iskolakezdésig még maradt annyi időm, hogy befejezzem történelmi drámámat a Rákóczi-féle szabadságharccal kapcsolatban.

/Vadmalac-félperces/ ”El.” Vadmalac a baljával bökött valahova a magas ég irányába. Mikor kérdezték tőle, hova tűnt. Bámulták az eget, mi mást tehettek volna? Illetve néhányan lapátolni kezdték a hamut. Az elégett gumiabroncsok után. ”Csak vissza ne jöjjön! -, mondta egy forradalmár. -Tankok tetején. Látott már a világ ilyet.” Mire keresztet vetettek. A beszélő, Vadmalac, a […]