DETEKTÍV NOVELLA – Andersen nyomán (Az első két rész itt olvasható) 3. rész: A tojás Rút kiskacsa tehát szép hattyúvá válva az eredete után kutat. Rájön, hogy mindjárt az elején kell kezdenie. „A tojás!”, kiált fel. A tojás, amelyikből ő maga kikelt, a kacsa fészkében kelt ki, a többi tojás, vagyis a ruca-tojások között. Szüleitől, […]

1990-ben a névnapomon Bukarestben ülök a borbélynál a tükör előtt, dolgozik rajtam egy középkorú dühös pasas, hadonászik a borotvakéssel (akkor még borotválkozni is lehetett a frizériában), és azt mondja, elvágná a torkát azoknak a magyar gazembereknek, akik Mihai Cofariut Marosvásárhely főterén agyba-főbe verték. Duplán problémás volt a helyzetem: egyrészt Figaroiunak eszébe juthat, hogy ha Cofariu […]

Csak itt somolygok magamban, mennyi író, mennyi költő! Ó, és akik számba veszik, melyik férfi és melyik nő! Forrás: Mondat

Kutyádnak a csont a valóság. Mérlegednek az öntöttvas súly a valóság. De a te számodra egészen más természetű a valóság, Ezért mondom, hogy sekélyes, felületes gondolkodású emberek a bankárok, ellenben okosak a táncosnők. Nem mintha lenézném az előbbiek munkáját, hanem azért, mert megvetem a gőgjüket, magabiztosságukat és önelégültségüket, mert azt hiszik, hogy ők a cél, […]

Haldoklott az öreg Kovács Demeter, nem volt mit tenni. Tegnapig még igen, el is vitték a pesti, kolozsvári, csíki végül pedig udvarhelyi orvos után egy hókuszpókusszal foglalkozó cigányasszonyhoz Bukarest mellé, aki szerencsésen megszabadította a családot három nyaklánctól, egy karkötőtől és ötezer-háromszáz lejtől, s aki mindazok után csak annyit mondott, hogy ha eltávozik, lelke akkor sem […]

Egyszer régen történt, hogy értesített Feketesárkány, egyik barátom, hogy a Vörössárkány elrabolt egy királylányt, és a gonosz sárkány ki akar ellenem állni. Nem voltam rest, elindultam a sárkány vára felé. Nem kellett sokat mennem, ott már vártak rám. – No végre megérkeztél! Már azt hittem, el se jössz! – nevetett a képembe a Vörössárkány.

a vasvillával kiebrudalt freud zsiga zöld kártyával jön Budapest, 2016. IX. 23.

A tegnapi nyár és egy lesz-tél között lebeg ez a hangulat –

„az ég őszi kék/ de szívedben éjsötét/ dalok – őszikék” Szeptember 22-én barátok, ismerősök hallgatták Czirmay Szabó Sándor verseit és rövid publicisztikai írásait Kedei Zoltán festőművész várbeli műtermében. A szerzőről, akinek 2013-as Kiáltó csend című haikukötetét is kézbe vehették az érdeklődők, Bölöni Domokos beszélt.

A beszélő papagáj Topcsekkel volt dolgom. Szép, magas, fekete ember Topcsek, orra hegyes és hosszú, képe beesett, füle nagy és eláll, vékony két lábszára rettentő hosszú, most, ahogy mindent elmondtam róla, most látom, hogy nem is olyan szép ez a Topcsek. De a felesége határozottan szép asszony, illetve csinos, már olyan izé… hogy is mondjam, […]

Apám édesanyja, Szoyka Jolán rajongó volt és realista. Rajongásának forrása a szüntelen izgalmakat teremtő valóság volt. Befelé tartva a kertből, egy percre leülvén a fonott székbe, hosszan tartotta a napfénybe egy sóska levelét. Én az asztalnál kifestőztem. „Nézd csak!” – fordult felém. Pipaszár lábaimat magam alá húzva a széken, odahajoltam a napfénybe tartott levélkéhez; legelőször […]

Hosszú útra kellett menned, Megkeresni őseinket. Vannak, akik el sem mennek, Úgy felejtik őseiket. Mondjad, Sándor, mit kell tenni?! Mondjad, Sándor, mit kell tenni?!

Borisz Godunov (Zene: Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij, szöveg: Puskin drámája nyomán) Oroszországban az is baj, ha cár van, az is baj, ha nincs, meg az is, ha valaki annak adja ki magát. Könnyen bele lehet halni bármibe, ezért aztán mindenki forrong, keresi az igazi cárt és a saját életét. Az orosz népoperában rengetegen vannak a színpadon, […]

Jutka a Tejcsárdából jött, így hívták a tejbegyűjtő központot a faluban, s várta a nagyi dícséretét. Amit ehelyett kapott, nem tette a vitrinbe, pedig a nippek között ennyi hely még került volna. – Nézd meg, miben mentél le a csárdáig. Kicsikém, most az egész falu erről fog beszélni, azt mondják, hogy Bélának, a fiamnak, a […]

A rácsos ágyban, ahol én feküdtem (volt), majd az ágyneműinket tartottuk, egy lapos ládában lőpor van. Szeretném meggyújtani(,) és remélem, hogy majd szépen, egyenletesen ég. Anyám a másik szobában felébred a lőporszagra. Gyorsan ráfújok, eloltom; füstölög. Budapest, 2016. IX. 24.

Rőzsét gyújtott az üst alá a néne. A szívós gallyak keserű szaga, mint álmos fohász kanyarog az égre. A tájéknak oly mély a bánata.

A magára maradt béna asszony elmosolyodott, és elaludt. Így talált rá fél óra múlva a bírósági Ilike, aki valamikor bíró nagyapámmal dolgozott együtt, és amikor meglátta balra húzó szája szélén a kis mosolyt, arcán pedig a még fel nem száradt könnyeket, jött, hogy törjön és zúzzon. Brock Anna kinyitotta a szemét, meglátta, Ilike mennyire megrendült, […]