3. A helyes versolvasáshoz, a költemények szeretetéhez, az ínyencségig fokozott műélvezethez természetesen sok minden szükséges. Rengeteg olvasás, önmagunknak bizonyos irányban való szakadatlan művelése, némi zenei képzettség, versformák ismerete, nyelvtudás és még sok egyéb. Szó sincs arról, hogy most mindezeket is tárgyaljuk. Tisztán arról beszélünk, hogy milyen előzetes hangoltsággal kell kezünkbe vennünk egy-egy költeményt, milyen hangulati […]

„nem avatkozni az élet dolgaiba” (Pál Timóteushoz írt első leveléből) Nem foglalkozni az életnek csak a legszükségesebb dolgaival – enni, inni, aludni, imádkozni, testvéri közösséget vállalni, segíteni. De ehhez dolgozni kell, pénzt keresni, bele kell avatkozni az életbe, állást kell foglalni, háborúzni is kell, ha úgy adja az élet – mégis, mit jelent, be nem […]

Kósza Bandit ismeri a helység, Oly nagy benne az élhetetlenség, jutnak eszembe Arany János sorai. Csoda tudja, mostanában már rendes falubolondok sincsenek. Farkas Kálmán barátom a Küküllő mentén él, nyugdíjas ember, neki jutott eszébe, hogy az idős embereket megkérdezve összeírja faluja bolondjait, a huszadik század elejétől napjainkig. A település alig nyolcszáz lelkes, kevés benne a […]

Albert-Lőrincz Márton: (Ugranc) Kis ugrancok keresték a Sánta Kovács nevű mesterembert, valami olyan címerügyben, ami nemesi rangra emelné őket.

„Tulajdonképpen erényeim sincsenek…” Mikor még főiskolások voltunk, Tarr Laci nagyon dicsérte: Biluska remek színésznő. Micsoda Ilma volt! Nem láttuk, nem is láthattuk, mert Váradon dolgozott s nemsokára ki is ment Magyarországra. Mikor visszajött, mindenki ámuldozott. Hogyhogy? Ilyen is van? Biztos rosszul ment neki – hangoztatták, sutyuputyálták a rossznyelvek. Nem ment rosszul neki. Csak egyszerűen haza […]

egy évszám jupiter vörös bárányfelhőbe röpít tiszta hűvös ingbe von a kikötői esteledésben

már nem félek a tárgyaktól vagy már nem annyira egy fénykép megmaradt ruhadarab igen ezek őriznek meg

Csipetnyi föld, rögeiből Kodály-muzsika árad a forró esti ködben…

Árnyalakomon testillat suhan végig öreghárs alatt.

“Vasárnapig bábszínház az egész Csíkszereda. És bábszínész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit, sőt minden tárgyat sok szerep vár még két napig” A legjobban talán a közismert és általam kissé átírt Shakespeare-idézettel tudnám jellemezni ezen a héten Hargita megye székhelyét, hiszen hétfőtől kezdve mást sem látni a városközpontban, mint az egykori […]

„Századunk / a 20. századról van szó – szerk. megj./ első évtizedében a könyvolvasó közönség nemigen tudta eltartani íróit, ezért azok hírlapi munkára szorultak. A kényszerűségből a magyar újságírás visszahozhatatlan fénykora állt elő: egy korszak, melyben szinte mindennap és szinte minden újságban olyan nevek jelentek meg cikkek, karcolatok, tárcaremeklések alatt, mint Adyé, Kosztolányié, Móricz Zsigmondé, […]

benne vagyok abban a nyolc lehajtott fejű csengettyűben gyászkeretben illatozok búra alá került a lelkem

Nem mondhatnám, hogy nagy fotós vagyok,de meg kell hagyni, ez a kép most sikerült. Persze része volt benne a legelképesztőbb Piktornak (Természet), no meg a – nem leg-,de elképesztő – digitális technikának, amelynek lenyűgözően finom applikációjával ráfókuszáltam a stégre ott a Tatai-tó partján, ahol éppen szárítkoztak a gyerekek – a naplemente aranyló-pirosló melankóliájában.

2. Ismétlem, bennük a hiba. Mert költőnek születni kell, de műélvező akárki lehet. Épp úgy képezhetem magamat jó olvasóvá, ahogyan megtanulhatom a helyes beszédstílust, elleshetem a nagyvilágban jártas ember modorát, szónokká képezhetem magam vagy elsajátíthatom a gyorsírást. Érzék és született hajlandóság dolga, hogy kinek mennyi idő alatt sikerül bizonyos tudást tökéletessé fejlesztenie magában, de tisztán […]

emlékezés: emlék-más Sikereink oka nem egyenesen arányos a tehetségünkkel. Egészen mástól függ. Például: 1. Mennyire széles körben mozgunk. 2. Hány emberrel tartunk baráti kapcsolatot. 3. Milyen régóta élünk.

„Bécsbe, Budapestre / csak a szívem vágyik, / az ottélést, lakást / nem bírná sokáig, / lélegezni – nagyot – / csak Kibéden lehet, / a cseperedő vágy / itt nagy útra kelhet; / testemnek e falu / megmarad alapnak, / hegyei nyergéből / felcsapok angyalnak.” (Dal Kibédről)

szülés nélküli lét suhant át rajta s ő is átsuhant a szülés nélküli léten

A Kronosz kövei c. kézirat elé Megfigyelt területre cibált az eb, pórázon fogtam és mentem, évezredekre bíztam magam,