A város messziről Be szép a város ilyen messziről, A látóhatár távol peremén. Olyan szép, mint a szép emlékezet, S oly ifjú, mint a fiatal remény.

Mauriacosan Tulajdonképpen nem voltam fukar, csak nem szerettem pénzt adni semmire. Ez volt egyetlen hibám egész életemben: milyen súlyosan megfizettem érte! De majd a gyerekek úgyis megtalálják ezt a paksamétát, s akkor még a lányom is, ez az ötven éves gyerekgyár, megérti az igazságot. Igazából mégis szerettelek, de nem tagadhatom, hogy közben gyűlöltelek is egyfolytában.

Hamu a kandallóban Hamu vagyok, egy maroknyi hamu. Most bolygassatok: hűlten, holtan. Találjátok ki, hogy mi voltam!

A napokban – éjnek idején – belém sulykolódtak a Magyarok. Szisz magyarjai, női torokból, jól dallamosított szavalatként. És mondja hogy: Cigány egy nép. Nem hogy tudatlan, nem az a baj: nem is akar tanulni! – Bárgyú zsibbadatban,

van egy nagy átka a vallomásoknak mikor az ember rászánja magát s elmondaná, mit vétett, mit bán már ma a jóindulatú barát egy ne törődj velé-vel megakadályozza

„Hogyan, éppen ön?” A jóérzésű ember csodálkozása afölött, hogy a filozófia nem tett idealistává (a szó rossz, terméketlen értelme szerint); nem tett olyanná, aki másokkal csapatban ítélkezik a rossz, a rút fölött. Sőt, egyszer-egyszer még meg is érted. „Hogyan, éppen ön?” ersze, hogy éppen ő. Mivel a filozófiai belátással rendelkező ember megpróbálja meglátni az egészet; […]

Magányos farkas a költő – ötlik eszembe Márai. Már hogy is lehetne az, perlekednék vele, de nem szól, bölcsen hallgat a könyvben. Olvasók nélkül a költő nem más, mint különc, ki másként néz a tájba. A vers mívesen cizellált betűhalom íróasztalodon,

miért olyan szép a szép ameddig az épületet az utcát élvezed s mindezt többes számban is persze miért minden csak addig bizonyíthatóan megkapó míg épített és még tovább javítható miért van az hogy legszebb az éj ha szó szerint a csenden alapul és teljesen embertelen ha nincs semmi mi sejtre és burjánzásra utal de van […]

38. Menedékek Akinél időnként menedéket keresett, anyja unokatestvére, Fischer Szerén volt, akinek román férje, Béla, festőművész és belsőépítész 1925-ben szeretett bele Párizsba, míg a román pavilont csinálta az Exposition des Arts Décoratifs-ra; Béla a fellegekben járt, soha nem futott be igazán, bár nem is akart, és nagyon szerényen élt családjával a Madeleine közelében, egy prostituáltjairól […]

gyújtsunk gyertyát / hol a gyertya? fent a polcon / hát a gyufa? gyertya mellett / lángja nincsen csak szikrája / mégis lobog lobot vetve egyet lángol menekül az éjszakából

Névtelen alkotó olajfestménye, rézlemezen. A festmény az erdélyi Culcer család tulajdonát képezi. Ha valaki történetesen találkozott vele múzeumban vagy egyéb gyűjteményben, kérjük, jelezze portálunknak.

A-L M. érdeklődésére, hogy mi van velem Csak lézengek a tengeren, nem ringat hullám, partvonal, ködbe bújnak a szigetek, semmi rezgeti hálómat,

Ülünk egy rozzant fapadon, tétován rezgő lombok alatt. Közel a bejárati sorompóhoz. Időnként süvítve jön egy mentő. Ugrik a kapus, szalutál a sofőrnek, s amint begördül a mentőautó, le is engedi nyomban a sorompót, nehogy valami huzat is besurranjon a tétován rezgő lombok alá. Oda, ahol éppen ülünk, egy rozzant fapadon.

Lassan ébredj. Valami lágy mobilzenére. Nézd a reggeli fény játékait a világosodó mennyezeten.

Szinpetri (é. sz. 48° 29′ 02″, k. h. 20° 37′ 28″) község Borsod-Abaúj-Zemplém megyében. Ősidők óta lakott hely volt, hegyoldalának egyik barlangjában bronzkor végi emberi település található. A XII. században a tornai királyi erdőuralomhoz tartozott, a XIII. század végére a Tekus ispán birtokába került.

Heideggert egy-egy óráját hallgattam két évnyi időközzel. Ugyanazt mondta. Vagy legalább is olyan dolgokról beszélt, amelyeket, kizárt dolog, hogy nem említett volt meg már a két évvel azelőtti leckéjében is. Megkérdeztem azoktól is, akik már hosszabb ideje hallgatták: nem, szerintük nem ismételte önmagát.

tudtával nem mentett meg senkit sem eddig s ezután se…de ha jól emlékszik nem is ölt eddig s ezután s most tán ez aggasztja legjobban ez a kettő nem volt meg az irgalom és bosszú eddig s tán ezután…legalább egyik vagy a másik bár valami a semmiben de…mégis meddig tenyészhet teljesen és önbeporzó teljességgel közönye […]

láttad? azaz ma is láttad? mert ott űl ahol eddig vagy áll ha már nem bírja és legyen is ott ha lehetne ilyet az idők végezetéig mert ahogy ő még soha senki nem és kezét mostantól úgy kinyújtani más sosem fogja…kéreget s a kifelé induló mozdulat a kérő felfüggesztés minha időket és időkön nyúlna át […]

37. Horgászat után André és Csíki megértette, hogy lopni veszélyes dolog, elhatározták hát, hogy horgászni próbálnak a Szajnában. Miközben órákon keresztül figyelték a rakparton az öregembereket, akik türelmesen pecáztak a folyóban, arra gondoltak, milyen vacak lehet az a hal, ami ilyen piszkos vízben él. De nem voltak abban a helyzetben, hogy válogathassanak.

A berlini egyetem magyar tanszékének megszervezője és vezetője, a német főváros Collegium Hungaricumának első igazgatója Gragger Róbert (1887-1926) volt, akinek a nevéhez fűződik a „hungarológia” szakkifejezés megalkotása is. Munkásságát a leggyakrabban mégis az Ómagyar Mária-siralom nyelvemlékünk fellelésével és megfejtésével kapcsolatban említi a tudomány.

MÉG MIT NEM! Bús Fekete László író húsvét hétfőjén a birtokán sétálgatott. Egyszerre csak szembejön vele egy dülöngélő, virágos kedvű, öreg magyar. Vidáman rákiált a földesúrra: — Hallod-e, öcsém, merre visz az út Bakonysárkányra? Bús Fekete megbotránkozott. — Ha tisztességesen megismétli a kérdést, akkor megmondom.

Berzsenyisen Székre szállottam. Lógatom a lelkem. Verslábak dühét nemesen kiálltam, üldözött minden szerelemtelenség, izzada cerkám.