Retro-vita: Egy konkrétum
Valamikor 2003 elején figyeltem föl a képernyőnkön a valóságshow-kra. (Lásd: „valóságszabályozás”! [George Orwell: 1984]) Annyira megrázott, hogy nem jutottam szavakhoz. Amikor pedig igen, egy tagolatlan, trágár felkiáltás hagyta el a számat, amely azonban – hisz idestova negyven éve tipródom a profizmus kétes útjain – elég hamar publicisztikai kisdolgozattá formálta, szinte, önmagát. Az Irodalom Visszavágban, amelynek egyik szerkesztője vagyok, Macsói bánság címmel van egy rovatom, ahol az alakuló megegyezés szerint azt írok, amit akarok. Átküldtem hát a kispublit a főszerkesztőnek – aki azóta megvált a folyóirattól –, de írásom nem került bele az IV 12/13. számába; 2003 márciusának első napjaiban odadtam Ónagy Zoltánnak, ő azonnal föltette a Terasz.hu-ra, ott hamarosan díjat is nyertem vele. Nem túl hosszú, kérem, vegyenek annyi fáradságot, hogy elolvassák:
Szargia-orgia, hip, hip, hurrá!
„Ej haj! gyöngyvirág! / Teljes szekfű, szarkaláb, / Bimbós majoránna. / Ha kertedbe mehetnék, / Piros rózsát szedhetnék, / Szivem megújulna.” (Virágének)
A tv a szennycsatornáknak a mi pénzünkön szobánkba vezetett kifolyója, amelyből a tartalmak tisztítatlanul ömlenek ránk, szippantó autók Budapesten, az országban, Európában, az egész világon, oldalukon a tv2, RTL Klub, s a többi csatornalogó, az elnök, a rendező, a gyártásvezető irányításával a stáb beszívja a világegyetemben keringő összes szart, fost, ganét, trágyát, taknyot, fikát, bélsárt, ürüléket, trutymót, húgyot, pisát, turhát, köpetet, a stúdióban még hozzákevernek egy nagy adag bűzgerjesztőt, nyüvet, pondrót, hullafoltfestéket, a műsorvezetők bóléskanállal mernek maguknak, teli szájjal zabálják a szart, fost, ganét, trágyát, taknyot, fikát, bélsárt, ürüléket, trutymót, szürcsölve isszák a húgyot, pisát, turhát, köpetet, nagyokat szívnak a fingból, sminkelnek a hullafestékkel, az önkéntesek bevetik magukat a szarral, fossal, ganéval, trágyával, takonnyal, fikával, bélsárral, ürülékkel, trutymóval, húggyal, pisával, turhával, köpettel töltött medencébe, bemosakodnak, kenik magukon a szart, fost, ganét, trágyát, taknyot, fikát, bélsárt, ürüléket, trutymót, szürcsölve isszák a húgyot, pisát, turhát, köpetet, fingot inhalálnak, hatalmas ürülések az éji zenéjük, ott lehetnek mind a világ végbelében, jaj, de jó, jaj, de jó, ők azok a fiúk és lányok, férfiak és nők, hölgyek és urak, akiknek sikerült alámerülniük a szarban, fosban, ganéban, trágyában, takonyban, fikában, bélsárban, ürülékben, trutymóban, húgyban, pisában, turhában, köpetben, és benne már arra tekergőznek, amerre akarnak, milyen szabadok, bedugják a kamerát a seggükbe, főzőműsor, főzőműsor, csorgó nyállal bámulják, ahogy készül bennük a szar, szaporodik a fos, megtermékenyül a gané, trágya, takony, fika, bélsár, ürülék, trutymó, húgy, pisa, turha, köpet, fedőt emelnek, szortyognak, eresztenek, kavarnak, óriás hőfingballon száll velük magasra a szarhírek első oldalán, a fosújság, a szargánum, a ganémagazin, a trágyazin, a takonylapok, a fikaoldalak, a bélsárközlemények, az ürülékrikkancsok, a trutymózsurnálok, a húgykurír, a pisajtó, a turhaközlönyök, a köpetinfók sztárjai, majdnem sikerült a csatornanyílás tetejéig emelkedniük, smárolják, nyalják, szopják egymást, pisakönny, fikaizzadmány, takonyrügyek, világszar, bigfos, brothermaszlag, valósár, rakják, pakolják a szív helyére a szart, fost, ganét, trágyát, taknyot, fikát, bélsárt, ürüléket, trutymót, húgyot, pisát, turhát, köpetet, fingot, kotorják az ész helyére a szart, fost, ganét, trágyát, taknyot, fikát, bélsárt, ürüléket, trutymót, húgyot, pisát, turhát, köpetet, fingot, ahogy a szar, fos, gané, trágya, takony, fika, bélsár, ürülék, trutymó, húgy, pisa, turha, köpet, fing néppé változik, ahogy a nép szarrá, fossá, ganévá, trágyává, takonnyá, fikává, bélsárrá, ürülékké, trutymóvá, húggyá, pisává, turhává, köpetté, finggá változik, a szar, fos, gané, trágya, takony, fika, bélsár, ürülék, trutymó, húgy, pisa, turha, köpet, fing átváltozásai pénzzé, hatalommá, uralommá, mészárlássá, erővé, nyomorrá, kiszolgáltatottsággá, gyengeséggé, védtelenséggé.
Még mindig árnyaltan, intellektuálisan boncolgatni, hogy fejre állt az értékrend?
Ugyan.
*
Idôközben én is elbizonytalanodtam. Talán mégse kellene így írni-beszélni. Ha az ember látja, hogy tehetetlenségében már csak így tud megszólalni, talán jobban teszi, ha elnémul. Mert azt, ami miatt így kezdett beszélni, úgysem képes túlkiabálni.
De abban is bizonytalan vagyok: a mai iszonyatban lehet-e olyan mélyen hallgatni, hogy az a világ zajával felvehesse a versenyt?
Nem tudom, mi a helyes.
Most azonban, mégpedig 2004. március 17-én, kezembe került a „Magyarország európai uniós csatlakozásához kapcsolódó lakossági tájékoztatás” nyertes pályázóinak névsora. Benne az RTL Klub Valóvilág3 – Utazás című műsora, amely kilencmillió forintot nyert az adófizetők pénzébôl.
Azt hiszem, mégis igazam volt, amikor trágár ordításomat leírtam. De azért mégse csinálnék ebből rendszert.
Zelei Miklós
író, publicista, szerkesztő
Korábbiak:
Pusztai Péter rajza
2010. szeptember 1. 21:18
[…] Retro-vita: Egy konkrétum […]
2010. szeptember 6. 09:39
[…] Retro-vita: Egy konkrétum […]
2010. szeptember 17. 06:56
[…] Retro-vita: Egy konkrétum […]
2010. szeptember 27. 05:16
[…] Retro-vita: Egy konkrétum […]
2010. október 10. 07:15
[…] Retro-vita: Egy konkrétum […]
2010. október 18. 14:47
[…] Retro-vita: Egy konkrétum […]