Retro-vita: A Káfé kérdezett is (3)

Sántha Attilától:
1. Sokak szerint nem irodalom a Kemál és Amál. Mi neked erről a véleményed?

Pro primo. Gondolatszabadság van. Szólni is lehet, de akkor előfordulhat, hogy az illetőt egy lavórral (vö. kübli) fejbeütöm. Mehogy Kemál ilyen. S állítólag én is, mivel megírtam Kemált (no meg Amált, aki szintén én vagyok, amikor valami keményebb dologra vágyom). Úgyhogy kérném az illetőt bemutatni.

Pro secundo. Én még mindig irodalomként olvasom a saját kötetemet. Merthogy nem a naplóm, különben én lennék Kemál. De nem, de nem. De azt gondolok, amit akarok, s ha kell, Emált is kigondolom. A különbség talán ott van, hogy én elgondolom azt is, amit más csak álmodik. Belegondoltál, mennyi tisztességes ember követ el mindenféle disznóságot álmában vagy neadj’ isten a hálószobájában? De én ezeket is csak gondolom… Kár.

Pro tertio. Kemál én vagyok. Amál én vagyok. De én vagyok a Nagy Fekete Virág, és a Razglednyicák is. Mi erről a véleményed?

2. Finomkodnak-e a magyar írók? /Finomkodás folyik-e?/ Finomkodó-e a mai magyar irodalom?

Ma már kevésbé, mint például tíz évvel ezelőtt. Mi több, a finomkodásról való beszédnek szerintem már csak kifelé, az olvasó felé van értelme, befelé, az írótársadalom felé nincs, mert minden valamirevaló író tudja, hogy úgy kell beszélni, ahogy a szövegkontextus megköveteli.

(Káfé)

Korábbiak:

Retro-vita: A Káfé is kérdezett (2)

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (1)

Retro-vita: Finomkodás helyett finomság és ízlés az irodalmi szövegben

Retro-vita: Amikor Pruteanunak igaza volt

Retro-vita: Mumuban, akár a tehenek?

Retro-vita: svédek

Retro-vita: Elaléló lila ló

Retro-vita: A rendőr meghalt, a diri él

Retro-vita: Ágoston Hugó finomkodik

Retro-vita: Ribillió a Korunknál