Retro-vita: Rendhagyó „Nyelv és élet”

A szerelem hatalmáról

Minden magyar ember ismeri azt a költői alkotást, amely inkább csak énekelve szokott elhangzani a jókedvnek egy bizonyos fokán. „Nini-nini-nini-ni, mi mozog a zöldleveles csipkebokorban!” – így kezdődik, s bármely magyar ember kapásból folytatja szöveggel, dallammal, mely szerint a szemlélő a bokor mozgása nyomán arra gondol, hogy egy róka meg egy nyúl mozog ottan. De – a népi humor váratlan és szexuális konnotációkat fölvillantó megoldásában – komámasszony meg egy úr* az, aki kiugrik a bokorból, valószínűleg azért, mert avatatlan szemek fölfedték bizalmas együttlétüket.

Az ismertetésen túl nem bocsátkoznánk a vers struktúrájának teljes elemzésébe, se annak kutatásába, hogy az egészséges néplélek milyen archaikus rétegét őrzi a szexualitáshoz, és ezen keresztül a gyermekáldáshoz való természetes viszonyulás. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a modernizáció és a globalizáció pont ezt a pogány-keresztény, normális népszaporulatot biztosító, nemzetünk továbbélését évezredeken át garantáló (vaskos humortól és gyengéd érzelmektől dúsan televényezett), gondolkodásmódot kezdte ki. Fogy a magyar.

Az életmód, az életkörülmények, és ezen keresztül a világszemlélet megváltozásával függ össze a versnek az a mélyrétege, gondolati üzenete, amelyre föl szeretném hívni az értő olvasók figyelmét. Az utóbbi két-három évtized rohamos változásaival függ össze, hogy háttérbe szorult a vadon termő gyümölcsök, gyógynövények gyűjtögetése, földolgozása. A népesség nagyobb része városokban él, messze a természettől. Így azt sem tudja, tudhatja, hogy milyen is egy csipkebokor. Hát kérem, nem az a fő jellemzője, amit a nóta állít, vagyis hogy zöldleveles, hanem legalább annyi kellemetlen, visszafelé hajló tüske van ágain, mint levél. Beleakaszkodnak az ember ruhájába, bőrébe, a csipkebogyó gyűjtése nem megy véráldozat nélkül.

Most gondoljunk bele, milyen lángolással ég a szenvedély** ebben az emberpárban, mennyire ki tudnak szakadni a körülöttük sebeket osztó világból, s csak egymásra figyelni, hogy pont egy csipkebokrot választanak szerelmük beteljesülése helyszínéül!

*Nyomatékosan fölhívom a figyelmet arra, hogy az aktusnak egy hím- és egy nőnemű szereplője van, a néplélek minden, ettől eltérő felállást – egészséges szemlélettel – elutasít.

**Lehetséges volna még a szituáció szado-mazo megközelítése, hogy tudniillik éppen a fájdalom okozása és elszenvedése a gyönyör forrása, de az archaikus magyar gyakorlatba visszavetíteni ezt a dekadens bomlási jelenséget tudománytalan eredményhez vezetne.

Krebsz János
egyetemi oktató, publicista

Korábbiak:

Retro-vita: A dolgok néven nevezéséről

Retro-vita: Az irodalom nem mindig a szépről szól

Retro-vita: Irodalom és szabadság

Retro-vita: Egy konkrétum

Retro-vita: Jó, rossz stb.

Retro-vita: Az igazi obszcenitás a véres erőszak

Retro-vita: Szabadszájúság vagy finomkodás?

2010. szeptember 4.