Farkas József György: Solti György/Sir Georg Solti – Chicago (USA)

Magyarország zenei nagyhatalom – hangzik el sokszor a kissé fellengzős, ám valós megállapítás, ami akkor is helytálló, ha tudjuk, hogy a muzsika magyar művelőinek jelentős hányada a nagyvilágban tudta igazán kiteljesíteni művészetét. Közéjük tartozott Solti György (1912-97) is. (címkép: Solti György szobra a Zeneakadémia előtt (Párkányi Raab Péter, 2013)


Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Apám bujkál az évszakokban

…és gubbasztottak némán körben a fákon
nyári zápor utáni apró ködökben
félreismerhetetlen mozdulataid
                                                  néma madarai Tovább »

Lokodi Imre: Egy kolostor fényei

Forrás: szerző FB-oldala

Cselényi Béla: csak a napfény fájt

húsz éves voltam
a boldogtalan tenger
közeledett már

s jött a vakító
elérhetetlenségű
boldogtalanság Tovább »

Tóth Mónika: A nap első hangja

A nap első hangjai,
és a lelkem már énekel
a világgal együtt….
Örömszimfónia

Már megint „déjà vu” van

Az ajtók záródnak, és a városi közlekedésre tervezett, vezeték nélküli trolibusz melyhez az áramot a hidrogénnek és a levegő oxigénjének tüzelőanyag-elemekben folyó reakciója szolgáltatja. A reakció kipufogott terméke, a környezetre ártalmatlan vízgőz-hidrogénnel táplált tüzelőanyag-elemes busz nekilódul. Tovább »

Cseke Péter: Korona

Zsidó Ferenc: Csupán ágai vagyunk egy hatalmas fának – Interjú Sántha Attilával

* Elég nagy utat jártál be költőként: első könyveidet – leghangsúlyosabban a harmadikat, a Kemál és Amált – a (székelyes) nyelvi játék, a humor, a pajzánkodás jellemezte, a frissen megjelent Ágtól ágig viszont visszafogott, létösszegző, úgy villant fel családtörténeti mozaikokat, hogy az egyén helyét is keresi. Hogyan nevezzük ezt a folyamatot: klasszicizálódásnak?

Tovább »

Gergely Tamás: Égett szag

Égett szagot érzett, beleszimatolt a levegőbe, akár egy vizsla, de többre nem jutott. Nem találta meg a forrását a kesernyés szagnak.
”Bombáznak?” – gondolta, de nem látott füstöt. Sem elvonuló repülőgépet.
”Megbolondultam? – kérdezte magától. – Már akkor is veszélyt érzek, amikor nincsen?”
”Azért legyek résen!” – mondta, s a bunker felé sandított. Hogy az megvan-e még?

Forrás: szerző FB-oldala

Sarány István: Autópálya

Minap összefutottam egy kedves ismerősömmel, aki hosszú évek óta ingázik lakóhelye és munkahelye – Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda – között. Meggyőződéssel és meggyőzően mondja, hogy mikor Kolozsváron élt és dolgozott, akkor sem töltött kevesebbet naponta az autó volánja mögött vagy a tömegközlekedésben. S mintegy mellékes dologként megjegyezte, hogy ha autópálya vagy legalább gyorsforgalmi út épült volna a székelyföldi megyeszékhelyek között, az utazással töltött időt felére lehetne csökkenteni. Tovább »

Hajdú Mónika: Hm (93)

Szabadság * Forrás: szerző FB-oldala

Faluvégi Anna: hibázunk néha


ha előveszed
a múltat
s motoszkál
benned a bűntudat Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (A medikus diagnózisa)

A medikus agymosásra tippelt, a professzor leintette:
kérem, üljön még egy évet az egyetem padjaiban, mondta.
A medikus mutatta a leleteket: hiszen ez egyértelmű,
professzor! A medikus évet ismételt.
A professzort ünnepelte a média, kitüntették.
A szolgálatos laudált: tevékenységével nem rontja meg
az ifjúságot, mint Szókratész az erkölcs korában.
A professzor tudta, hogy a medikus igazsága kollektív diagnózis,
de ragaszkodott a katedrához.

2022. június 2.

Bölöni Domokos böngészője

PLATÓN EPIGRAMMÁJA

Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék,
Két szemedet nézném, csillagom ezreivel.

Szabó Lőrinc fordítása

Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala

Fülöp Lóránt: Csíkos reggel

Forrás: szerző FB_oldala

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Ady Endre elképzelt verseiből

Saját biblia margójára

Mi is történt? Éltem és bántam,
mindent megtettem, hogy lepörkölődjem
e forró napfogyatkozásban.

Hűtlen voltam, sebeket szúrtam,
és büszke voltam arra, hogy sebeztem,
hogy magamat nő-testbe fúrtam. Tovább »

Gergely Tamás: A magyar krokodil

Norvégiai barátom meséli, hogy egyszer, van annak tíz éve is, magyar mesemondót kalauzolt Oslóban. Nemcsak a várost mutogatta neki, hanem egy iskolába is ellátogattak: annak a kevés norvégiai magyar iskolásnak „workshop”-ot tartottak. Akkor még nem lett annyira divatos a szó, úgyhogy maradjunk ennyiben: elmondott egy sztorit nekik a mesemondó, majd lerajzolták Lackót, amint a világhírre szert tett helikopterét építi.
Minthogy különböző korúak voltak a művészpalánták, és a ceruza sem állt mindenkinek egyformán a kezében, egyesek hamarabb készen lettek a ”kötelező” feladattal, és belefogtak valami saját műalkotásba. Hát amint térül-fordul a vendégművész, lát az egyik rajzlapon egy, a magyar trikolór színeivel kifestett rajzot. Ismerősöm is odanéz, s mit lát…egy éles fogakkal ellátott nagyra tátott szájat.
”Mi ez?”, kérdezi a művész. Tovább »

Keszthelyi György: Ki innen

Ki velem,
ki veled,
ki innen nyugtalan ujjainkkal!
Nem közeledhetsz, tilt a környék,
rádförmednek az álarcosok,
kiiktat a túlsúly, a szívnagyobbodás.
Egy a tűzhely, egy a hangyaboly,
a nyelvművészek csak tudják.
Ki a lovakkal,
a régi fazekakkal,
vesszen a trapéz, a gumipertli!
Kilógnak a logisztikából. Tovább »

Cseke Péter: Facsarodás

Nászta Katalin: ***

azt hiszem, azért írunk,
mert az egyenes beszédet nem viseljük el
(évekbe telik, amíg kiheverjük)

az írást pedig addig emésztjük
(forgatjuk, csűrjük, csavarjuk)

amíg kedvünk tartja
nem kapunk tőle sokkot
ami kezelésre kárhoztatna

(de a beteget olykor csak az hozza vissza…)

(nk)
2022-06-15

Kiss Székely Zoltán: (Z)iz(z)enet a múlt erdején túlra

Hiába hajlik a fű, akkor is levágják,
vissza nem tér a múlt, ha élő, akkor se.
Megmaradnak a korbácsolatlan gyávák,
s nincsen ember, aki itt mindezt megértse. Tovább »

Bordy Margit: A vers éjszakája

Forrás: szerző FB-oldala

Cselényi Béla: egy fűrészelés furcsa emléke

1996 nyara

a vihar kidöntött egy fát a völgy utcában
még éjszaka elkezdték
gépi fűrésszel aprítani
lelki betegségem fehér szobájában
félig nyitva volt az ablak
reggel beszélgettek az udvaron Tovább »

Faluvégi Anna: teljesség

ha látod az eget
alatta csak a föld lehet
ha nézed a csillagot
tudhatod
ott van a hold Tovább »

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Biztató

Régóta nem nézek már focit, és nem valamiféle ellenszenv miatt, egyszerűen véget ért valami bennem, mióta Kolozsvárról eljöttem, már focizni sem tudok, be kellett látnom, hogy nincs mit visszahozni, előre kell menni, ami elég szomorú tanulság, de ez van, a megbocsátás igéit mormolom magamban;
egykor szenvedély és póz egyszerre volt bennem, emlékszem, egyszer térdre estem, amikor Fitos berúgta a gólt, de a magyarok nem jutottak tovább, már nem tudom, mire, valamire folyton nem; Tovább »

 
Verified by MonsterInsights