BESZÉDES NEVEK. Holnap, nyolcadikán jelenik meg VérHárs címû könyvem. A Hárs tulajdonképpen a Lacul Teire utal, ami egy bukaresti tó neve, tei=hárs, a balkán fõvárosban mûködtem újságíróként nyolc évig. A Vér a diktatúrára utal, a csausiszta sztálinizmusra, amikor úgy éreztük, így fogalmaz az egyik monológban Mária, hogy “a vérünkön eveztünk”.A könyv az Üveghegy kiadónál jelenik meg, egy másik világ az, egy, ami a mesék szintjére emel, meséim jelentek meg ott, a Fifi, a Szépvölgyi mesék. Ám most visszapillantó tükörként a VérHárs.
Itt egy részlet, a Félelemhártyája.
Tovább »
Volt egyszer egy kedves maci,
nem tudta, hogy mi a szelfi.
De a neje aszonta,
szívesen megmutatja. Tovább »
Mazochista halott
Mert ki nem állhatom a csillámporokat,
a teleírt pólók sem a kedvenceim,
üstökös sosem leszek. Tovább »
Magyarország zenei nagyhatalom – hangzik el sokszor a kissé fellengzős, ám valós megállapítás, ami akkor is helytálló, ha tudjuk, hogy a muzsika magyar művelőinek jelentős hányada a nagyvilágban tudta igazán kiteljesíteni művészetét. Közéjük tartozott Solti György (1912-97) is. (címkép: Solti György szobra a Zeneakadémia előtt (Párkányi Raab Péter, 2013)
Tovább »
…és gubbasztottak némán körben a fákon
nyári zápor utáni apró ködökben
félreismerhetetlen mozdulataid
néma madarai Tovább »
húsz éves voltam
a boldogtalan tenger
közeledett már
s jött a vakító
elérhetetlenségű
boldogtalanság Tovább »
A nap első hangjai,
és a lelkem már énekel
a világgal együtt….
Örömszimfónia
Az ajtók záródnak, és a városi közlekedésre tervezett, vezeték nélküli trolibusz melyhez az áramot a hidrogénnek és a levegő oxigénjének tüzelőanyag-elemekben folyó reakciója szolgáltatja. A reakció kipufogott terméke, a környezetre ártalmatlan vízgőz-hidrogénnel táplált tüzelőanyag-elemes busz nekilódul. Tovább »
* Elég nagy utat jártál be költőként: első könyveidet – leghangsúlyosabban a harmadikat, a Kemál és Amált – a (székelyes) nyelvi játék, a humor, a pajzánkodás jellemezte, a frissen megjelent Ágtól ágig viszont visszafogott, létösszegző, úgy villant fel családtörténeti mozaikokat, hogy az egyén helyét is keresi. Hogyan nevezzük ezt a folyamatot: klasszicizálódásnak?
Tovább »
Égett szagot érzett, beleszimatolt a levegőbe, akár egy vizsla, de többre nem jutott. Nem találta meg a forrását a kesernyés szagnak.
”Bombáznak?” – gondolta, de nem látott füstöt. Sem elvonuló repülőgépet.
”Megbolondultam? – kérdezte magától. – Már akkor is veszélyt érzek, amikor nincsen?”
”Azért legyek résen!” – mondta, s a bunker felé sandított. Hogy az megvan-e még?
Forrás: szerző FB-oldala
Minap összefutottam egy kedves ismerősömmel, aki hosszú évek óta ingázik lakóhelye és munkahelye – Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda – között. Meggyőződéssel és meggyőzően mondja, hogy mikor Kolozsváron élt és dolgozott, akkor sem töltött kevesebbet naponta az autó volánja mögött vagy a tömegközlekedésben. S mintegy mellékes dologként megjegyezte, hogy ha autópálya vagy legalább gyorsforgalmi út épült volna a székelyföldi megyeszékhelyek között, az utazással töltött időt felére lehetne csökkenteni. Tovább »
ha előveszed
a múltat
s motoszkál
benned a bűntudat Tovább »
A medikus agymosásra tippelt, a professzor leintette:
kérem, üljön még egy évet az egyetem padjaiban, mondta.
A medikus mutatta a leleteket: hiszen ez egyértelmű,
professzor! A medikus évet ismételt.
A professzort ünnepelte a média, kitüntették.
A szolgálatos laudált: tevékenységével nem rontja meg
az ifjúságot, mint Szókratész az erkölcs korában.
A professzor tudta, hogy a medikus igazsága kollektív diagnózis,
de ragaszkodott a katedrához.
2022. június 2.
PLATÓN EPIGRAMMÁJA
Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék,
Két szemedet nézném, csillagom ezreivel.
Szabó Lőrinc fordítása
Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala
Saját biblia margójára
Mi is történt? Éltem és bántam,
mindent megtettem, hogy lepörkölődjem
e forró napfogyatkozásban.
Hűtlen voltam, sebeket szúrtam,
és büszke voltam arra, hogy sebeztem,
hogy magamat nő-testbe fúrtam. Tovább »
Norvégiai barátom meséli, hogy egyszer, van annak tíz éve is, magyar mesemondót kalauzolt Oslóban. Nemcsak a várost mutogatta neki, hanem egy iskolába is ellátogattak: annak a kevés norvégiai magyar iskolásnak „workshop”-ot tartottak. Akkor még nem lett annyira divatos a szó, úgyhogy maradjunk ennyiben: elmondott egy sztorit nekik a mesemondó, majd lerajzolták Lackót, amint a világhírre szert tett helikopterét építi.
Minthogy különböző korúak voltak a művészpalánták, és a ceruza sem állt mindenkinek egyformán a kezében, egyesek hamarabb készen lettek a ”kötelező” feladattal, és belefogtak valami saját műalkotásba. Hát amint térül-fordul a vendégművész, lát az egyik rajzlapon egy, a magyar trikolór színeivel kifestett rajzot. Ismerősöm is odanéz, s mit lát…egy éles fogakkal ellátott nagyra tátott szájat.
”Mi ez?”, kérdezi a művész. Tovább »
Ki velem,
ki veled,
ki innen nyugtalan ujjainkkal!
Nem közeledhetsz, tilt a környék,
rádförmednek az álarcosok,
kiiktat a túlsúly, a szívnagyobbodás.
Egy a tűzhely, egy a hangyaboly,
a nyelvművészek csak tudják.
Ki a lovakkal,
a régi fazekakkal,
vesszen a trapéz, a gumipertli!
Kilógnak a logisztikából. Tovább »
azt hiszem, azért írunk,
mert az egyenes beszédet nem viseljük el
(évekbe telik, amíg kiheverjük)
az írást pedig addig emésztjük
(forgatjuk, csűrjük, csavarjuk)
amíg kedvünk tartja
nem kapunk tőle sokkot
ami kezelésre kárhoztatna
(de a beteget olykor csak az hozza vissza…)
(nk)
2022-06-15
Hiába hajlik a fű, akkor is levágják,
vissza nem tér a múlt, ha élő, akkor se.
Megmaradnak a korbácsolatlan gyávák,
s nincsen ember, aki itt mindezt megértse. Tovább »
Pusztai Péter rajza