A tiltakozástól el fogsz jutni a beletörődésig.
Nem arról van szó, hogy megalkuszol,
csak felméred a lehetőségeket. Így születnek
a közhelyek. Például, hogy mindent meg lehet
szokni. A könnyet. A vért. Az izzadt kamaszok
meg-megrebbenő tekintetét. A félelem szagát. Tovább »
Forrás: Bálint Zsigmond FB-oldala
/az orosz-ukrán háborúra/
én hazudhatok – de a versem nem
jobban fáj neki, s fáj ami nekem
vajat ken kése, őt vágja s engem
két éle van de egy értelme Tovább »
Minden dolgok princípiuma
Mértani helye az ürességnek
Amely – hogy létet nyerjen –
Betöltésre vár; Tovább »
Az eső, akkor szép, ha nem fázol,
a harmat, ha nem itta be a ruhád,
a szivárványt akkor csodálod,
ha épp jókor talál majd rád.
Akkor szereted a villámot, a dörgést,
ha kuckód átölelve vigyáz,
ha biztonságból figyeled a műsort,
és ha nem feletted éjszakáz. Tovább »
„A bilincs”
Talán nincs még egy költő a világirodalomban, aki annyira a költő megtestesülésévé vált volna nemzete számára, mint Petőfi, aki olyan természetesen vált volna közkinccsé, folklórrá, a „nép tudományává”, s maradt is volna annak több mint egy századon keresztül. Petőfi kicsit olyan a magyar – olvasó? még a nem olvasó számára is, mint a levegő. Olyan magától értetődő. De kicsit olyan észrevétlen is. Mintha mindig a miénk lett volna; mintha nem kellene birtokunkba vennünk; mintha nem is kellett volna külön-külön találkoznunk vele ahhoz, hogy ismerjük. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Sors kegyeltje e kis város,
Olvad a hó, útja sáros.
Hosszú tél után köd szitál,
Egy-két kémény vígan pipál. Tovább »
védtelen szalad
az idő felettem
nem látok arcokat
csak hangok
a fülemben Tovább »
Ne zárkózz el,
ha rád kérdez
az élet, amely
hatalmas
szapanbuborék,
kipukkad egyszer, Tovább »
Megakad egy szó: a gratula – csont a nyelőcsőben.
A helyzet kényes és konok, mint a Mondolat,
mint a Felelet a Mondolatra, persze
kicsiben. Tovább »
Szkárosi Endrének odaátra
Szellőztetéskor a szomszédasszonyok úgy visszhangzanak, mint a kórházfolyosó ápoló- és takarítónői. Pszichiátria. Ez jut eszembe. Ott lett volna a helyed, Endre, nem a fényes fadobozban. Tíz nap, két hét pokla után tavaszi feltöltődés. Grammnyi szenvedésem a nyitott ablaktól bár levont volna valamit giga szenvedésedből. S aztán — felépülve — bár csak bökversbe, hangköltészetbe rekeszthetted volna a visszhangzó kórházfolyosót, mely egész kibírható, csak vétlen velejárója a szenvedésnek — mindössze feltételes reflex.
Budapest, 2022. IV. 14.
Elmondja: Lukács Sándor (youtube csatorna)
Felébredtek a görények,
hogy azért ők mégis lények,
gerincük van, véleményük,
legalább ez a reményük. Tovább »
Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta.
”Hess!”
Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása.
Megértették viszont a nyulak – ahogy meglátták a Vadmalac szőrös karját a levegőbe emelkedni, iszkoltak is el.
”Olyan vagyok, mint a Napkirály” – mondta büszkén, magától eltelve, ha kérdezték, miről is van szó.
Arról volt szó, hogy XIV. Lajos kiskorában beleesett a kútba, azután soha nem fürdött, csak ha az orvosa felírta neki.
Hát Vadmalac?
Egyszerű: egyszer egy nyúl megharapta. A bokáját, sántított egy darabig. ”A nyúl, a húsvéti is, az én Achilles-sarkam” – szónokolta évekig.
Forrás: Lenolaj.hu
Forrás: szerző FB-oldala
Elfogadni az öregséget – hát én
inkább egy dombon kutat ásnék.
Csupa kavics, kő és szikla az idő,
mintha az Everestre másznék.
És lesz ennél rosszabb is: örök havak
vakítanak, s bebugyolálva
talpig, fázni, reszketni fogok, tüdőm
jégre dobott hal.
Araszolok a világ tetejére.
Egyetlen serpám a szívem…
2022. 04. 01.
A képességét dicséri, ha egy húszesztendős fiatalember az ország irodalmi közvéleményének a figyelmébe kerül. De igen nagy tehetséget kell feltételeznünk, és újszerűséget is, ha a szerkesztőségek és az irodalmi szalonok világán túl, az úgynevezett középosztály is kötelességének tekinti ismerni őt, vitatkozni művészetéről és megvásárolni több kiadásban a könyveit. Mindez, ha nem is túl gyakori jelenség a költészet történetében, nem is szokatlan. Mindannyian ismerjük a példát, hányan szaladtak fel ily ifjú életkorban a halhatatlanság egére örök fényű csillagnak. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
„A diktátor tetemének bűze még sokáig érződni fog az országban.” (Sütő András, 1990. január) • Fotó: Fototeca online a comunismului românesc Ha netán valaki túl erősnek érezné az író fentebb idézett mondatát, gondoljon arra, hogy a korlátlan hatalmú zsarnokról éveken át dicshimnuszokat zengett a Szekuritáté (Securitate) irányította sajtó, ezért Hádész birodalmában (ott a helye!) meg kell kapnia, amit valójában megérdemel, amire életében rászolgált. Esetében nem érvényes a „(…) vagy jót, vagy semmit” mondás. Tovább »
Interjú Albert Csilla portálunkon is közzétett regényéről
(2022. április 12.)
“Megéri-e az érvényesülés, ha az identitásunk feladása az ára? – tette fel magának és az olvasóknak is a kérdést Albert Csilla regényében, a Mészáros Julianna biciklije című történetben. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent kötet szerzője elmeséli, milyen nehézségei vannak egy “parafrázis-regény” alkotásának, miért hisz a sorsfordító élményekben, mit köszönhetnek az olvasók a pandémiának, és miért nem tervez következő részt a “folytatásért kiáltó” történetnek.
Tőmondatokban kellene róla írni, vagy majdnem-tőmondatokban. Mindenképp olyan mondatszerkesztéssel, amely legkevésbé tűr meg kibúvókat. Mert ő szembenézésre kényszerít, határozott állásfoglalásra, egyértelmű igenre vagy nemre, születésének-halálának bármily sokadik évfordulóján is, éppen úgy, mintha élne.
Az óriás-egyéniségek kiváltsága, a világtörténelemben is csekély számú legnagyobbaké, hogy csakis úgy állhatunk eléjük, ha – legalábbis a szembesülés perceire – kötelezőnek érezzük, magunkká-hasonítjuk normáikat. Petőfivel voltaképpen csak petőfiesen lehetett, Petőfiről csak petőfiesen lehet érdemben beszélni. Úgy értem, a legteljesebb, jegyzőkönyv-hitelű valóságtisztelettel és őszinteséggel. Tovább »
Forrás: Gergely Tamás FB-oldala
F
„Három nap műlva feltett az Instagramra egy videofelvételt Kijev központjában énekel egy ukrán lelkesítő dalt, címe: The Red Viburnum in the Meadow. Meglátta a filmet David Gilmour, a Pink Floyd gitárosa, és összeálltak egy szám erejéig. Segíteni akarnak amivel tudnak, a rockzenével” Tovább »
Pusztai Péter rajza
