Azért születik, hogy meghaljon egyszer
de akár többször is, parancsszóra,
azért kábul, hogy szembogarán
egyre élesebb legyen a kép.
Fél lába fából, évei mint a fáké,
szava kevés, arca se szép.
Felmossa néha a padlót,
gondolatait lomtalanítja,
se rosszat, se jót, se cukrot, se sót
nem kéreget, nem is ad soha. Tovább »
Váddal ringatlak, nem eresztlek el,
s nem kérdezem, hogy szeretsz-e. Kell.
Igyekszel tán, de mégsem vagy elég,
míg takarónk kezd meggyúlni, az ég.
Forrás: szerző FB-oldala
Balról jobbra: Jordán Tamás, Ascher Tamás, Básti Juli, Molnár Piroska, Hegedűs D. Géza, Pogány Judit, Novák János
Díjaink, melyekkel kiemelkedő tehetségeinket jutalmazzuk, rólunk, a magyar nemzetről tesznek bizonyságot. Ismerd meg őket, barátkozz művészetükkel és megtudod milyenek is vagyunk.
Mindegyik díjnak megvan a maga értéke, zamata, mint a jó bornak: nemesek, mégsem egyformák. A Psota díj a szakmai díjak közül az, mellyel a legsokoldalúbb tehetséget jutalmazzák. Molnár Piroskát laudálója, Ascher Tamás, mint fáradhatatlan művészt is dicsérte, aki készséges, erős egyéniség, markáns karakter. Már főiskolásként a Dajka szerepében debütál, s később is ehhez hasonló szerepek találják meg a leggyakrabban. De volt számos zenés darab főszereplője is. Rendezések is fűződnek a nevéhez. Sőt: nemcsak díjakat elnyerő, de díjat alapító is: 2011-ben Nagymama-díjat alapított a legígéretesebb kaposvári fiatal női és férfi színész számára, melyet évente ítélnek oda és 100-100 ezer Ft jelképes díjjal jár. Az elismerést minden évben Csiky Gergely születése évfordulóján, december 8-án (először 2011-ben) adják át. Tovább »
(Petőfi Sándor)
Költői kérdés ez a javából. Olyannyira, hogy Petőfinek, aki pedig mindig feltalálta magát, eszébe sem jut, hogy nevezhetné imádottját – az egyszerűség kedvéért – Petőfi Sándorné, szül. Szendrey Júliának. De nem teheti, mert a költő par excellence feladata éppen a megnevezhetetlen megnevezése. Nomen est omen. Vagyis a név: végzet, sors. Léda elképzelhetetlen mint Dióssyné Brüll Adél. Ady a név anagrammatikus átalakításával mitológiát teremt, ahol is ő szükségszerűen Zeusz, aki hattyú képében csak tizennyolc éven felülieknek. A megnevezés mindig a költői stratégia része (amiben elemezhetetlenül vegyülnek poétikai megfontolások és nagyon is személyes üzenetek). Meggyőződésem például, hogy Vajda János, amikor fantomszerelmét Ginának nevezte, akkor, a nyelv mestereként, belehallotta a „va” előtoldalékkal vagy a kezdő mássalhangzó megváltoztatásával előidézhető markánsan genitális jelentés-holdudvart. Amivel egyrészt természetes vágyainak adott kifejezést, másrészt költői bosszút állt a vonakodó hölgyön. József Attila Flóra-verseiben a szeretett nő gyakori és hangsúlyos megnevezése (címben és rímhelyzetben) a költő azon törekvésére vall, hogy legalább a poézis birodalmában létrehozza, valósággá tegye a tények evilágában nem létező kapcsolatot. Számomra, mint oly sok mindenben, Arany János a példaadó: – amúgy egyetlen – szerelmes versében nevén nevezi nejét (elnézést az alliterációért; szakmai ártalom): „Harmincéves, Julim édes, / Lelki frigyem teveled…”
Én is, méltatlan, korcs utód, mindig nevükön neveztem gyarló költői kísérleteimben respektív hitveseimet. Persze, van más megoldás is. T. S. Eliot egyáltalán nem írt szerelmes verset.
Beszélő, 1994. szeptember 22. Költői kérdés rovat.
A Molnos Ferenc jegyzete nagyon jól kezdődik: igaza van. a világ azt szeretné, hogy legyünk kisebbek, mint amekkorák vagyunk. Sajnálom, hogy a vége azt sugallja, hogy most, amikor megszámlálnak, álljunk elő, s mutassuk meg, többen vagyunk, mint amiképpen a világ elképzeli, tehát vigyázzunk a számolással. Ebben is igaza van, de főképpen jóindulat van. Mert miért ne lennénk annyian, amennyien vagyunk? Hogy akkor mégis, mit sajnálok? Azt sajnálom, hogy az élet, a gyakorlat igazolja: semmi nem lesz több attól, hogy megszámolják. Ha csak a saját pénzemet veszem elő a zsebemből, akárhányszor megszámolom, soha nem lesz több a számolástól, hanem inkább kevesebb, mert valamennyit elhullatok, vagy elviszi a szél. Valahogy így vagyunk önmagunkkal is. Legalábbis én így vagyok: ha megszámolnám az érdemeimet, azt venném észre, ahányszor megszámolom, annyiszor leszek kevesebb, s a végén kiderülne, hogy nem is vagyok…
(SZOVÁTAI HÍRMONDÓ)
Azt mondták,
a mókus,
ha meghal a felesége,
felmászik a legmagasabb ágra
és onnan fejest ugrik.
Budapest, 2022. IV. 11.
Olvasópróba a születésnapon Nagy-Kálózy Eszterrel, Schneider Zoltánnal és Őze Áronnal
10 éves a Rózsavölgyi Szalon: 2012. április 11-én, a magyar költészet napján nyílt meg a budapesti Szervita téren. A 75 férőhelyes, különleges kialakítású színház egy évtized alatt 70 saját bemutatót és 2500 egyéb programot tartott, s 200 ezer néző fordult meg itt eddig. Többségében olyan műveket tűz repertoárjára a Rózsavölgyi, amelyeket itt játszanak először Magyarországon. Miként Zimányi Zsófia, a színház alapítója, művészeti vezetője fogalmaz: Tovább »
A korrektor
…Amikor Vahot szerződtette Petőfit, nemcsak „házi költőt”, hanem legalább annyira segédet is akart szerezni magának. Még évtizedekkel később írt emlékirataiból is kitűnik azonban, hogy nem igen volt bizalma aziránt, vajon a költő el tudja-e majd végezni „a prózai munkát”, „a dolog vastagabb részét”, mindenekelőtt a nyomdai hibák rendszeres korrigálását?* Tovább »
1944. február 28.
Zombor felett ólmos az ég. Hatalmas hópelyhek hullanak.
Arnold Kreutz asztalosmester a gondosan megmunkált, megrendelt szekrényen az utolsó simításokat végzi. Munkájában mindenekfelett hisz. Hogy szakmájának mestre, többszörösen bizonyította. Faragott bútorai Európa-szerte számtalan úri házat díszítenek, néhány a Karađorđević kastélyt is. De ahogy kitört a háború, minden megváltozott. Testvére, Max már 1940-ben a Kulturbund tagja. Ő a párthoz egy évvel később kényszeredetten csatlakozik, hisz a politika nem érdekli. Mást nem tehet! Azt a nagy, latin „V“ betűt a kapura nehéz szívvel teszi fel. A gyűlésekre nem jár, amennyit kérnek, annyit ad. A család nyugalmát így vásárolja meg. Akiket becsül és szeret, azok között nem tesz különbséget. A német kisebbséghez tartozik, de attól, ahogy honfitársai ártatlan emberekkel kegyetlenkednek, undorodik. Próbálta testvérét meggyőzni arról, hogy a náci párt maroknyi bolond gyülekezete, elvakultak, akik az árja faj „nevében” gyilkolnak, ám Max meg sem hallotta. Megigézte a német büszkeség fellángolása, a mozgósításra önként jelentkezett. Zombort SS-egyenruhában hagyta el. Köszöntés nélkül. Fritz szomszédjától tudja meg, hogy Max gyorsan halad előre és Jozef fiával együtt Ukrajnában szolgál. Testvérének semmi rosszat sem kíván. Törődjön mindenki a saját dolgával. Egyazon szülőktől származnak, egyforma nevelésben részesültek, mégis mennyire különböznek. Max még a háború előtt, apja halála után kifizette a neki járó örökséget. A családi hagyományok közös megőrzésében nem akart részt veni. Jobban szerette a vadászatot, a kávéházat és a tamburásokat. Ő viszont a gépekkel, fával, ragasztószaggal tele tágas műhelyében érezte jól magát. Ilyen volt az ükapa. Majd nagyapja és apja is. Tovább »
A falinaptár amelyet magam
Töltök ki magamnak
Az egyetlen dolog a földön
Amitől félek igazán. Tovább »
Sokan nem tudják, hogy a bogárhátú Volkswagen kocsiszekrényét ki tervezte. A világon talán legnagyobb szériában gyártott személygépkocsi formai alapötlete a magyar származású Barényi Bélától származott, öt évvel a német Porsche előtt. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
a nyomda mellett
elhaladva írógép
kattog magától Tovább »
Nagy
szürke
csendes
tűzijáték –
rakéta-
kilövőállomás
áprilisban a kert
visszaszámolok
hónapok óta várom
a robbanást a lángot
ami virágos madárdalos
univerzumba röpíti a fákat…
2022. 04. 02.
Wellington – írták titkos leveleikben egykor a szerelmes lányok –
magamra se ismertem.
Nem bitorolhatok egy történelmileg foglalt nevet
– gondoltam – melyet a lányok használtak eredetileg,
s szaladtam volna is a paphoz:
Kérnék egy fogyasztható nevet,
ezt mondtam volna, de minek? Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Mondja a koma, hogy: „akkor talán a Szentlélek megsegít.” Úgy érti, hogy segít meggyászolni az elvesztett hazát.
Vadmalac idegesen rászól:
– Már megsegített.
Nem szokott rápirítani a kebelbarátjára, hogy most mégis, azt a feszült légkör teszi.
Az megérti, hogy minden elveszett, hát ezt kérdi:
– Akkor vak lenne? Vagy bekötötték a szemét?
Kinek, hát a Szentléleknek.
Mire Vadmalac:
– Vagy ellenség?
Forrás: szerző FB-oldala
hozsánna párállt
a pálmalevelekről
nem ős imádság Tovább »
E néhány bevezető sorban meg se kísérelhetném jellemezni. Mit mondhatnék el szűkös szavakkal arról a költői műről, amely a végtelenséggel rokon, de ösztönösen is, tudatosan is kötődik a végtelenség egy darabkájához, közösségi ihletésében és rendeltetésében. Az embert jellemezzem?Melyik havast lehet látni egészében – a völgyből? A havasok törvénye, hogy csak sejtetni engedik teljességüket.
Inkább a pillanatot próbálom rögzíteni.
Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Előleg – egy
(A magyar költészet ünnepére)
–
most képzeld el, ha Attilát
szerették volna
milyen verseket írt volna
ha írt volna
nekünk így jobb tehát Tovább »
Részlet egy sorozatból
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm. Tovább »
Azt hiszem,
minden azért van:
az utolsó mondatért.
Az élet is azért van,
nem azért,
hogy bízva bízzunk,
hogy otthon legyünk benne,
hogy megmaradjunk,
hanem az utolsó mondatért.
Mert ez jelenti az embert.
A bentrekedt légy is
bízva bízik, hogy kijut valahogy,
ezért csapódik százszor
az ablak üvegéhez,
a csiga is azért hordozza házát,
hogy otthon legyen benne,
a giliszta földbe bújik önként
hogy el ne tapossák, s maradjon
amíg lehet föld felett és föld alatt,
csupán az ember él
az utolsó mondatért.
Forrás: szerző FB-oldala
Pusztai Péter rajza
