Dél

Örökkétartó pillanat!
Vad szívverésem alig győzi csöndjét,
csak nagysokára, akkor is alig
rebben egyet a meglepett öröklét.
Majd újra vár, latolva mozdulatlan,
vadállati figyelme ezt meg azt,
majd az egészet egyből átkutatja,
nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt. Tovább »

A hétfői szomorúság
most utolérte a keddi napot,
kamillateát szűr le a délután,
s ami maradt: száraz kalácsok;
eszembe jut a halotti tor,
s gyermekkorom várakozása,
míg koporsóban a halott,
addig én kalácsot eszem. Tovább »

Nekem ne mondd, apám,
érted-e? Nekem aztán soha,
hogy ez vagy az megalázó,
hogy káosz itt minden,
egyetemtõl az árvaházig,
iskolástól a tejkihordóig. Tovább »

Géniuszosan

Hát, köszönjük Mártonnak a nagyszerű játékot, és nem hiszem, hogy indiszkréciót követünk el, ha azt mondjuk, nagyszerű játékos volt, aki még azt is tudja, ki volt Zalatnay Sarolta második férjének harmadik felesége, és aki már a padlásszobába is eljutott, de a tetőre mégsem sikerült feljutnia. Az a fránya gomb, ugye, Márton? Na de hát nem könnyű annyi milliót olyan könnyen elvinni, és ennek is van értelme, mint ahogy annak is, hogy én most Mártontól elbúcsúzzam, gratuláljak a mégiscsak elnyert milliócskákhoz, és jó éjszakát kívánjak neki is, meg a nézőknek is!

Forrás: szerző FB-oldala

Végül ki menthet fel téged?
Egyedül a szív, a te szíved.
És ki vádolhat igazán?
Csakis a szíved. Tovább »

aki elment
azt mondta
többet már nem
tér vissza
aztán mégis itt van
mert semmit se talált
mi ott tartotta volna
aki elment
visszatért
azóta csendes a szava
s szíve legmélyén érzi
többet nem megy
sehova

Dióhullás van, mint ilyenkor minden évben,
avarba öltöznek a diók s elvegyülnek,
gubóikat nem eresztik el, még nem, a nyarat, 
de gyülekeznek már a rideg emberek,
az év emberei, kiknek
nem osztogatnak díszokleveleket, Tovább »

Először a Káfé főnix hasábain jelentkezett lírai feleselő fűzérével a két szerző, amellyel a kávézás szokás- és élményvilágát járták körül. Tegnaptól a kötetnyi vers felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár virtuális polcára is, ahol az alábbi címen elérhető: https://mek.oszk.hu/22200/22284/ s onnan szabadon letölthető.

Hívott a titkok nagy mezője,
Kellette magát száz sima út
És én legényesen, dalolva
Csaptam mögöttem be a kaput. Tovább »

Utószó, amelyben a szerkesztő a témával kapcsolatos biztos forrásokat ajánl az olvasó figyelmébe, dióhéjban közli a szerző életútját és egy fotóval mond búcsút Ehednek, ahol már több marosvásárhelyi család is vásárolt házat. Csak a papilak maradt üresen….

A Szoboszlai-perről jómagam közvetlenül a romániai rendszerváltás után tudtam meg többet. A mártírhalált halt csíkszeredai Tamás Imre leszármazottai kerestek meg többször is, hogy csíki RMDSZ elnökként próbáljak segíteni kivégzett édesapjuk sírjának a felkutatásában. A kiterjedt aradi és temesvári levelezésünk sajnos, nem járt semmiféle eredménnyel, mint ahogyan 2018-ban, hivatalos kezdeményezésre az egyik aradi temetőben végzett feltárás is ugyanígy végződött. Tovább »

SIETŐS ÚT

János atyafi szamárháton ballag hazafelé az országúton. Nem lehet valami sietős dolga, mert félig alva, bóbiskolva billeg a csacsin, és a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy a percenként egyet lépő, derék állatot gyorsabb mozgásra ösztökélje. Egyszerre csak utoléri az uraság homokfutója, amelyet két pompás amerikai trapper szélvészként röpít célja felé. A bakon büszkélkedő darutollas kocsis gúnyosan lekiált Jánosra:
— Hová siet, öreg?
Mire János sercint egyet és visszaszól:
— Sürgönyt viszek a gazdádnak!

Színházi Élet, 1938/36.

Tovább »

TÉL JÖN
VINTERN KOMMER

Meg-megcsusszanó sietséggel
lebegő futásnak lendül
a hegyoldalon kuporgó szántó

az üvegkemény űrben és időben
szédítő körnegyedet rajzol
zuhantában a kiszáradt fenyő Tovább »

Hogyvoltosan

Emlékszem még a Páger Antalra, nagy színész volt! És hogyan volt nagy színész?! Jaj, nagyon. Mikor odaadta nekem a gesztusait, melyet annyit lestem. A maiaknak már el sem lehet mesélni ebben a frivol világban, ahogy ő úgy tudott mulatni a Pacsirtában, hogy mégis megőrizte a méltóságát.
Akkor jött haza Argentinából, és még érződött rajta a Maradona illata. Vagy az már később volt, bár elég sokáig élt, pedig középtermetűnél alig volt magasabb.
Büszke vagyok rá, hogy ajtónálló lehettem, amikor ő énekelt, mesélem is a feleségemnek mindig. Ma már nincsenek ilyen színészek rajtam kívül. Tovább »

Huszonhatodik rész, amelyben fény derül néhány egyházi belügyre és azt is megtudhatjuk, hogy miért kellenne bebetonozni és templomtoronyba zárni ezt a kéziratot.

Leültünk az állomáson egy padra és arról beszéltünk, mi célja lehet Istennek velünk ennyi szenvedés után? A nagy kavarodásnak bizonyára az a célja, hogy közelebb kerüljön ember az emberhez. Hogy megismerje annnyi sok vidék emberének véleményét, szokását, felfogását. Úgy látom, hogy manapság is a sok utazás, a sok ifjúsági találkozó, a sok tapasztalatcsere, a sok levelezés, a sok csomagküldés, a sok kirándulás, a sok látogatás mind-mind odahatnak, hogy az egyik ember közelebb kerüljön a másikhoz. A szenvedés saját értéke mellett alighanem egy második érték ez lehetett. Tovább »

mindenki lót-fut
forró a nyár
a tej gyorsan fölforr
kifut a kályhán
tülköl a busz s mindenféle járgány Tovább »

Az ifjúságom – ez Rejtő. El is múlt.

Ha hű szeretnék lenni az emlékéhez, a stílusához, a lényéhez, akkor valahogy így kellene kezdenem. De talán még inkább hű vagyok, ha ez egyszer lemondok a poénról, és az igazságot választom. Mert elmúlt ugyan, de nem Rejtővel együtt, hanem annak ellenére, hogy gyakran és szívesen járok vissza hozzá.

Hogy abból a ponyvairodalomból vegyek párhuzamot, amelyhez sokan tartozónak vélik, az Egymás szemében is életem egyik nagy könyve, holott Szilvásit sem helyezném Tolsztoj mellé. Az olvasónak azonban gyakorlatilag mindent szabad, s hát még a gyermeknek! Akkoriban még, hál’ istennek, romlatlanok vagyunk. Tovább »

Vándorló lelkem helyét keresi, csak bolyong a végtelen utakon,
Törzse korhadt a fának, nincs álom, megszűnt a bűvölet az ugaron.
Délibáb kalapját emeli, csillog a szeme az alagút végén,
Hullnak, s integetnek a levelek, új hajtás fakad a világ szélén. Tovább »