Ádám Gyula fotója

Sántha Attila Fehérlófia, az Isten fia című esszéje a (2021) októberi hónap legolvasottabb tartalma volt az Irodalmi Jelen online felületén. A rendhagyó téma szerzőjét ennek apropóján arra kértük fel, hogy a hét minden napjára írjon egy-egy székely szóhoz helytörténeti, nyelvészeti magyarázatot, amelyet Ádám Gyula fotóművész munkáival illusztráltunk.

A Fehérlófia, az Isten fia című esszét, a fotókat az alábbi linkre kattintva találhatják meg:

https://www.irodalmijelen.hu/2021-nov-15-2206/szavaink-nyomaban

Huszonkettedik rész, amikor egy rab a Deltában meglátta a Kánaánt és felderengett előtte valamiféle Közös Piac is.

Egy hosszú barakk volt nem messze tőlünk, ahova átláttunk. Itt közügyiek voltak és észre vehettük azt a nagy különbséget, ami mondjuk egy gyilkos és egy politikai rab között volt, ez utóbbi talán csupán annyi mondott, hogy egy amerikai autó jobb, mint az orosz, vagy annyit, hogy a kollektív gazdaság búzájában konkoly van, a magánemberében pedig nincs. (Ilyen eset is volt.) A közügyesek csomagot kaptak és cigarettát, újságot olvastak, szabadon sétáltak és játszadoztak. Levelet kaptak, látogatót fogadtak. Nem is lehet egy napon említeni.
Egy napon orvosok jöttek és mindazokat, akiknek valamikor sárgasága volt, különvették és egy elkerített helyre vitték, mert az volt a jelszó, hogy az ilyenek hamar megkapják a sárgaság utáni LEPTOSPIRO-zát. Ez valami szúnyog által okozott betegség. Tovább »

Emil Brumaru emlékére

Fura volt ott látnom egyedül az asztalnál az Allegria szálló elegáns teraszán, mialatt mi, hét-nyolcan írók és kritikusok a kávénkat szürcsölve dumálunk a másik asztalnál, amely meglehetősen távol áll az övétől.
Gondterheltnek látszott, ki tudja, miért, aztán arra gondoltam, hogy a Nagydíj jelöltjeként óvakodik a zsűritagokkal együtt ülni. Mint az esemény szervezője, fölálltam a vacsorázóknak fenntartott asztaltól, és társául szegődve sétáltam oda, kíváncsi voltam ugyanis, hogy miként lett vidéki orvosból poéta. Nos, pár szokványos kérdést követően, hogyan utazott, elégedett-e a szállásával, merészebb lettem, végtére is én intéztem a jelölését, gondoskodtam utazásáról, és kényelmes szobát is szereztem neki. Néhány tiszteletkört követően valóban rákérdeztem: miként vált falusi dokiból költővé. Fáradtnak tűnt, valami erősen foglalkoztatta, kerülte a tekintetemet. Tovább »

kiszívja belőled a szót
pedig hallgattál volna
*
már kezdéskor a végre vágysz
azért vágsz bele
*
a jobbat a rossz szülte Tovább »

Az idén kettős bravúrral gazdagodott a nagy elődünk, Kőrösi Csoma Sándor személye körül tornyosuló legendárium – kedvenc és hálás témája-alakja ő a huszadik századi magyar irodalomnak, egész kis könyvtárra valót írtak már össze kalandozásairól, munkálkodásáról, különös tekintettel a magyarok őshazájára, amit oly halálmegvető kitartással keresett. Az egyik bravúr a portálunk által is közölt Pengő Zoltán-féle útirajz, amelyben a Nagyváradon élő újságíró gyalogos kóborlásának tapasztalatait  vetette papírra, nagy utazónk nyomait követve.(Gyalogúton Zanglába) Tovább »

Egy jelölt közül újra győzve
a zsarnok így imádkozott:
„Maradj így, ismeretlen Isten,
s adj íly ellenzéket, hiszen
akkor soká uralkodok.”
És ráalélt a lepedőre.

* Tovább »

(Debi emlékére)

A számok is csak tovább öröklődnek,
új mesék lesznek, látomások,
betűk halmazai, a múltidőnek
harminchárom halvány fénymásolata
került az aktákba. Nyelvetek, szátok
osztozott mindenen, hasadt a meztelen
testnek csodája – vagy még annyi sem.
Bűnbánat, bizalom? Netán átkok
ki tudja hányadik generációja? Tovább »

Mintha magából magának szólna,
befordul, vinnyogva csikordul.

Mintha szakadva ébredne,
idegen törvények szerint bomlana,
új fájdalmakat tanul
és árát fizeti naponta a szokatlannak. Tovább »

Jövőnk
a szemedben
világos, napról napra elhalványul…

Huszadik rész: Peripráva, ahol elképzelhető a kínai fal földből. És ahol a lipovánok cigarettát dobnak a rabok közé.

Megérkeztünk a szelek hazájába. A gát már készen volt, itt szenvedett rengeteg ember, talicskával s káposztalével hegyeket hordtak össze. Azt látni kell, elképzelni kínai falat földből. Nem tör már be a Duna. A hatalmas terület felszabadult, és itt megindul a gazdálkodás.
A másik nagy területen, a Baltaban szintén politikai foglyok voltak, de a könnyebb itéletűek. A világ nem tudja, hogy a nagy itélettel rendelkező rabot nem szabad munkára vinni, mert, ha megszökik, sokkal nagyobb az őr felelőssége.
Ezért csodálkoztunk is, mert mi mind 25, 20 és 15 évre itéltek voltunk. Már ebből is láttuk, hogy a szabadulás szelei megindultak.
Egy bakban laktunk a víz alatt, 300-an voltunk. Fel kellett vinni a csebret. Engem kért meg az őr és egy Scurtu nevűt. Én sem gondoltam, hogy ez lesz a vége, szerencsére én nem beszélgettem vele soha. Tovább »

Mindig kacagóra vettem, valahányszor nagyanyám buzgón bizonygatta, hogy ördögök igenis léteznek, és elsuvasztják a holmijainkat. Vagy akadályt gördítenek az utadba. Minden baleset az ördögöktől való. Egyikőjük eléd rak egy poharat, a másik teletölti. A harmadik megragadja a gigádat, és már gurgulázol is mohón.
Egyszer, kétszer, és még és még, míg már nem leszel magadnál –, elindulsz botladozva, és kitöröd a nyakadat. Vagy a pallóról belepottyansz a patakba.
Az ördög vezényel utadba egy TIR kocsit, amely sávját elhagyva szekeret előz, beléd csapódik, és porrá zúz. Még veszélyesebbek azok az ördögök, akik elrejtik a dolgokat, ezek miatt nem halsz meg rögtön, hogy slussz, pássz, megszabadulhass, hanem a pokol kínjaiban vergődsz; minden gonoszság tőlük ered. Tovább »

Csak egy pont,
melyben összefut
minden sáros nyom,
éjszakai felriadás,
és hajnali önkivület – Tovább »

Nyolcvanhétéves korában meghalt Bitó László

Bitó László eredetileg orvosnak készült, nevéhez fűződik a 2002-ben az Év Gyógyszerének választott Xalatan, amely a vakságot okozó glaukóma kezelésében a műtéti beavatkozást egyes esetekben szükségtelenné teszi. Tudományos munkássága mellett íróként is jelentős életművet hagyott hátra. Az író és kutatóorvos az 1956-os forradalomban fogságba esett, a szökése után pedig az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Bard College-ban kezdte el orvoskutatói karrierjét, majd a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait. Ezután ott maradt az egyetem szemész-fiziológia laboratóriumában, amelynek aztán több mint három évtizeden át volt a vezetője. Kutatómunkája nyomán született meg a Xalatan, amelyet 2002-ben az év gyógyszerének választottak. Tovább »

Mint bíbelődő töprengésből az emléket,
az idő időtlen göncéből kibontalak.

Téged látlak,
és látlak-e még a gondolat máglyáin égni,

újra és újra fellobogni
ott, hol a fájdalomnak színe és illata van? Tovább »

A Magyar Elektronikus Könyvtár egyik friss újdonsága barátunk, a Nyíregyházán élő, Felsőbányán született Máriás József ny. újságíró, irodalomkritikus búcsúzó tanulmánykötete, amelyben a világhálóról ismert munkái végére teszi ki a pontot. Vallomásos utószavában így foglalja össze törekvéseinek irányát és értelmét: Tovább »

Tizenkilencedik rész, amelyben az is kiderül, milyen hatása van a kollektívizálás befejezésének az orvosi vizsgálatokra és a napsütés elleni védekezésre.

Egy napon belépett egy bizottság. Fehér hálátos is volt, mindjárt gondoltuk, hogy orvos. Úgy is volt. Kezdett tapogatni. Mindenkinél a fenék fölött volt az ujja. Másfelé nem nagyon tapogatózott, még a szívet is nézte.
Az volt a véleményünk, hogy visznek a kórházba, mert már eléggé le voltunk gyengülve. Az orvos, aki velünk volt, mosolygott. Mindjárt meg is mondta a véleményét, ahogy elmentek. “Nem kórházba, hanem munkára !”
Ugyanis a fenék fölött valamilyen izom van, amelyik elárulja, hogy mennyi még az erő. Másnap el is vittek a cellából minket, fiatalokat. Akkor én is 36 éves voltam. Egy másik pavilonba vittek, ahol nők őriztek. Nem kell azt gondolni, hogy jobbak, mint a férfiak. Mindenesetre már a szabadságban éreztük magunkat, mert mindennap két órás séta volt, és összecsapták az összes rabot a sétán. Tovább »

Azt mondja izé,
érnem kell, mint a kalász.
Meddig tovább? Tovább »

Ha nevetni többnyire tudunk is, a profi nevettetés tehetsége keveseknek adatik meg. A magyar irodalomban sincs ez másként: Karinthyt joggal istenítjük, és mind a mai napig nemzedékek kedvenc olvasmánya az Így írtok ti. Ha a romániai magyar irodalomban nézünk körül, azt kell látnunk, hogy az utóbbi fél évszázadban viszonylag kevés humorista élt és alkotott tájainkon: Bajor Andor, Sinkó Zoltán… és Zágoni Attila. Sajnos, mindhárman korán mentek el, Zágoni Attila 44 éves volt 1989-ben, az eufemisztikusan romániai forradalomnak nevezett nagy változás évében.

Tovább »

Irodalmi köldökzsinór – ajándék vagy akadály?

A világ közepe vagy pereme-e Marosvásárhely a benne élő, hozzá hazatérő vagy általa új otthonra talált íróemberek számára? – ezt a kérdéskört járták körbe a 27. marosvásárhelyi könyvünnep péntek esti irodalmi eszmecseréjének résztvevői.

A Marosvásárhely, az irodalom bölcső-városa című rendezvény meghívottjait – Demény Pétert, Káli Istvánt, Király Kinga Júliát, Kovács András Ferencet, Láng Zsoltot, Markó Bélát, Szabó Róbert Csabát és Vida Gábort – Mészáros Sándor faggatta a Nemzeti Színház Nagytermében a városhoz való kötődésükről, illetve arról, hogy irodalmi pályájuk alakulásában előnyként vagy inkább hátrányként élték-e meg a vásárhelyiséget. Tovább »