Egy homályba vesző göngyölegből
szőnyeg gurul elém,
tele beírt fecnikkel,
keserűgombákkal
és sárga érmékre hajazó
apró holdakkal. Tovább »

Üzenet a másvilágról

Mindenik hajduháznak hasznos ékessége a boglyakemence. Nem hiába mondják a hajdusági fiúnak:
– Sutra pulya! abban a kemencétől és faltól határolt, magasan rakott sarokban van az igazi enyhely. Télen a gyermekek virágként melegszenek itt a nagyapó bundáján. A padka is ott terpeszkedik a boglyakemence körül tapasztva. A prémjére telepszenek a tanyázgatók és hátukat a meleg kemencéhez vetik. Éjfélekig fonogatják a szalmát. Ezekből a fonatokból varrják a szalmakalapokat… Még a kucik is a boglyakemencéhez tartozik. Az ajtófélfa mellett trónszékhez hasonlatos magasban van a kucik. Ez a kucik idősebb férfit illet meg.Fejével a kemencetorkot éri. Nagycsizmás lábát a padkán pihenteti meg. Nevezetes díszhely ez; mert a kemencetorkon nemcsak a macska dorombol, hanem az orrosban a mézesbor is ott melegszik… A hajdu komáknak ez a kávéjok, mézzel, borssal, paprikával elegyesen… A kucikból azt is hallhatni, midőn a gazdasszony az előtét emelgeti a kemenceszájról. Bizonyosan pitét sütött az asszony, vagy parázs-krumplival kedveskedik a vendégnek. Veres Alföldi koma is a kucikból neszelte az időjárást. Odakint borzalmasan dudált a szél, kavarta a havat. A Hajduságon nem ritkák az ilyen téli éjszakák és a pislogó lámpavilágnál különös árnyékok rajzolódtak a fehér falra. Bőrködmönös, birkabőr-kucsmás emberek árnyai. Tovább »

kamaszkoromban
akkora voltam!
kicsi mertem lenni
kölyökként meg nagy – Tovább »

ködbe burkolódzik
az égbe nyúló táj
gyér felhő telepszik rá
belőle kikandikál Tovább »

Olvasom, hogy föltalálták a vilá­gító sétabotot. Én, aki még a séta­botot sem találtam föl, izgatottan várom az új szabadalom jövőjét. A technikai leírás ugyanis meglehetősen hiányos – sem a bot alakját, sem a fénylés eredetét nem részletezik –, mégis a hitelesség sugaraival vonja be a találmányt. Tovább »

NEM LESZEK A JÁTÉKSZERED
Slágermese a 60-as évekről élőzenével

Magyarország – 60-as évek. 1966-ban volt az első Táncdalfesztivál. Kovács Kati énekelte: „Én nem leszek sohasem a játékszered…” Megosztott első helyezést nyert (Toldy Máriával). Az idősebbek Koós János-, Korda György-, Toldy Mária-pártiakra szakadtak szét, a formálódó beatnemzedék Illés-, Metró-, Omega-, Kovács Kati-rajongókra. Tovább »

kiszürkült fénykép
a felhő fent, lent a köd.
éjünk szegélye az égő lámpasor.
sok lehunyt ablak mögött… valahol… Tovább »

egyszer majd kifejtem neked
ha lesz időm, mit jelent
melletted élni úgy
hogy az út egymáshoz mindig
vagy fel vagy lefelé vezet Tovább »

Miként korábban már jeleztük, Bölöni Domokos barátunk az idén betöltötte a 75. életévét. Ebből az alkalomból lepte meg önmagát és olvasóit egy újabb kötettel. Az új könyv vegyes műfajú. Nem olyan, amilyennel akarnokok szoktak életük bizonyos fordulópontjai közeledtével előrukkolni, s nem olyan, mint az intézményi „köszöntőkönyvek” szoknak lenni. Hanem magától értetődően reprezentatív. A Hargita Népe Műhely mellékletének méltatása.
Tovább »

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

G. M.: Bármilyen szabadságban teltek is a napjaink, a több hetet igénybe vett kinntartózkodás, kinti munka után a gyermek várta, hogy mikor látja viszont a falusi barátait, mi lett odahaza a nyúl-állománnyal, amelynek gondját a nannyóra bízta. Meg aztán, veszélyesen és megállíthatatlanul közeledett az iskolakezdés ideje is. Ekkor én a második osztályba mentem, Róka Antal barátom meg a harmadikba… Nagyobb is volt nálam egy évvel, több iskolai tapasztalat birtokában a barátom már Gárdonyi Géza népszerű történelmi regényét, Az egri csillagokat olvasta. A kisgyerek-hősökkel kezdődő történetbe engem is beavatott, az én fantáziámat is megragadta, ettől kezdve fennhangon történt – órákon át – az olvasás, miközben feltelepedtünk a közös kút gárdjára, megfeledkezve időről, a környező világról… Jóval később, felnőtt koromban, első kocsimmal a piros Dácsiával, első magyarországi utunk alkalmával szerét ejtettem, hogy ellátogassak Eger várába. Saját szememmel is látni akartam a gyermekkorban elképzelt helyszíneket, a filmet is volt alkalmam megtekinteni.
Az 1961-es esztendő is hasonlóképpen telt, zajlott le, mint az előbbiekben bemutatott. Tovább »

Lényegében, a literes üvegeken,
– melyekben félbevágott barackok úszkáltak –
meg a borsókonzerveken kívül,
semmi sem volt a közértben –
máshol még ennyi sem:
csak vaskampók
és porlepte, üres polcok. Tovább »

Amikor a romániai egészségügyi ellátási rendszer az ott dolgozók bármiféle áldozatos munkája ellenére recseg-ropog a koronavírus új hullámának a csapásai alatt, ugyancsak értékelendő, hogy a szegedi és a debreceni kórházak ötven súlyos beteget vesznek át, elsősorban a határszélről. Mint ahogyan az is a bizalomépítés és a segélynyújtás jele, hogy a múlt héten mozgatható lélegeztető készülékek jutottak el Magyarországról Csíkszeredába, és ugyanakkor nagy számban küldtek az országba a betegség bizonyos szakaszaiban viszonylag jó eredménnyel használható vírusellenes gyógyszert. Tovább »

Forrás: https://hobbiszakacs.blog.hu

/

egyik-másik emberi sorson
azt gondolom, hogy azt gondolják
„minden hívő keresztény bolond
valami általános örökkévalóságba hívnak
ahova magukat beálmodják” Tovább »

…Vadmalac egy szuvenír-csészéből itta: olyan helyen turistáskodtak Malackával, ahol fekete meg fehér juhok népesítették be a domboldalt. ”Ilyenek vagyunk mi is: fehérek vagy feketék” – gondolta Vadmalac, illetve közölte Malackával is a tényt, hogy a világ fehér meg fekete. Miután Malacka figyelmesen végighallgatta az okfejtést, közbevetette, hogy látott ő már barna szűrűeket is. Megzavarta Vadmalac gondolatait a közbevetett megjegyzés, gesztikulált a mancsával egy ideig hangtalan, majd a szeméhez emelte a jobbját, mint aki távolságot mér, végül így zárta le a beszélgetést: ”Távolról a barna is feketének látszik.”

Forrás: Lenolaj.hu

MAGYAR SIKEREK

Bécsben minden színházban játszanak vagy fognak játszani magyar darabot, minden színházban akad legalább egy-két magyar színész vagy színésznő. A jó bécsiek már maguk is viccelődnek ezen a szűnni nem akaró magyar invázión. Legutóbb megnéztem Bécs egyik előkelő kabaréjának előadását. A konferanszié Szép Ernő darabját a következő szavakkal vezette be:
— Most egy mulatságos, finom darab következik, szerzője Szép Ernő. Természetesen magyar…
A közönség nevetett.
— Szép Ernő — folytatta a konferanszié — igen kitűnő magyar író. Olyan, mint nálunk…körülbelül olyan Magyarországon, mint nálunk Bécsben…mondjuk, Molnár Ferenc…

Színházi Élet, 1938/02

tetőcserépen fénylakk
átütsz torz üvegen
foszlott függönyön –
te színpadra alkotott
rejtőző drámai nyár
Tovább »

ne dobj rá követ
lazíts hogy az istenhez
közelebb kerülj

Budapest, 2021. X. 12.

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)

G. M. : 1959 szeptember közepén, emlékszem, szomorú, esőre álló idő volt, jókor reggel kiált át engem Vikti néni magukhoz. Átmegyek, láttam, hogy valami komoly dologról lehet szó, mert Sanyika önneplőruhába kiöltözve a sarokban szepeg, de hát nála mindig könnyű helyen állt a sírás. Így szól hozzám Vikti néni:

– Eriggy haza, fiú, mosakodj meg, és öltözz úgy, mint a templomba!

– De hát miért, ma nincs vasárnap?

– Miért, miért? Megyünk az iskolába! A mai szent nappal vége a szabadságnak, a gondtalan gyerekéletnek! Kezdődik az iskola!

Nem mondhatom, hogy repestem örömömben. Sőt, kerestem valami mentséget, kibúvót, hátha én valahogy kimaradhatnék ebből az ügyből…

– Vikti néném, nannyónk nincs is idehaza!

Ez igaz is volt, reggel elment valahova az öregasszony, mondta is, hogy hova, de én nem ügyeltem rá, még álmos voltam.

– Nincs semmi baj! – Vikti néni megragadta a karomat, átmentünk mihozzánk, egy pillanatra rendbe tett, mintha én is a fia volnék, és mentünk máris vissza. – Nannyódnak majd szólok, ha hazajöttem! Sanyikáéknál az udvaron már előkészítve várt ránk a… tehenfogat… Vikti néni a fiával együtt felpakolt a szekérre, kezébe vette az ostort, és felült ő is a bakra. Kb. két km-re laktunk az iskolától. Hát így jelentünk meg első nap az iskolában. ( Kérem, jelenkezzék az, akit rajtunk kívül tehénfogattal vittek első nap az iskolába!) Megérkezvén az iskolába, Vikti néni Mihály (született Csoboth) Erzsébet tanítónéninek a gondjaira bízott, aki kedvesen fogadott, beültetett a padba, és az elkövetkező négy év alatt úgy adta át számunkra az olvasás, írás, számolás tudományát, hogy szinte észre sem vettük… Szerintem ez a négy elemi osztály a legfontosabb a gyerek egész későbbi iskolai tevékenysége szempontjából, mi több, talán az egész életére kihat! Ki milyen indítást kapott az elemiben, később úgy veszi hasznát! A tanítás művészete abban áll: úgy lopni be a gyerek fejébe a tudást, hogy ne érezze kényszernek. Tovább »