(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)
B. Gy. : VIII. osztály végeztével kikerülhetetlen feladat elé kerültél magad is: következett a pályaválasztás. A pályairányítás – végső soron – az iskola egyik alapvető feladata (lenne), de – nagyon sokismeretlenes egyenlet lévén – az „ahogy esik, úgy suppan” elv alapján „kerül megoldásra”. Az iskola nem veszi (mert nem veheti!) számításba még a legfőbb összetevőket sem. Pl. : társadalmi elvárások! Nyilván, nem a tanuló iskolavégzésével aktuális, hanem valamiféle jövőbeli társadalmi igények, elvárások jöhetnek számításba. Van-e hozzá „időgépe” az oskolának? Az egyes tanulók ismereteire, jártasságaira, képességeire, egyéniségére, tehetségére, stb. alapozni! Rendelkezik-e az iskola, osztályfőnök mindezek felderítésére szolgáló precíz, objektív mérőműszerekkel? Nem feledkezve meg a gyermekén kívül a szülők óhajairól, anyagi helyzetéről, helyi hagyományokról (genus locii). Stb., stb.
Tovább »
A téglalap-ágyban fekve
mint zabáló szájban,
minden összekeveredik:
szomszédod hörgése
a kinti sürgés zajával,
tányérok fémes kocogása,
a takarítóasszony neszeivel,
s a tegnapi ebéd a mai páráival –
nappalaid tejüveg-semmittevéssel
telnek, szikeélű hiányként
levitál az ablakon túli világ,
mert ez a norma,
itt ez a normál,
mit nyelned kell,
mint sárga labdacsokat –
csak a JELEN jóvátehetetlen,
összpontos és komor,
mert a tumor, az TUMOR
OLCSÓSÁG
Az idénnyel, úgy látszik, betört a konjunktúra. A kirakatok tele vannak a legremekebb holmival — selymek, bársonyok, ékszerek, ínycsiklandó csemegék, csupa boldogság, öröm, mámor, testnek és léleknek paradicsoma. És milyen olcsó minden! Csak pénzt kérnek érte, semmi mást!
Karinthy Frigyes
Színházi Élet, 1938/04
új kicsi város
puffasztott falu
mintha a kerítés is
extrudált rizsből lenne
a lakók meghittek
kikristályosul
valami twin peaks
Szigetszentmiklós, 2021. X. 14–15 Tovább »
Az orosz cár kitüntette katonáit és tisztjeit, akik részt vettek az 1848-49-es magyarországi forradalom és szabadságharc leverésében. Mint emlékezetes, az orosz haderő beavatkozását a bécsi udvar kérte… Tovább »
jellegtelen járdátlan tájék
bokaficamító út
a sík vidék kanyarulatai
megbolygatják a nyúltagy iránytűjét
egy útjavító munkás telefonján térkép Tovább »
(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)
Telt-múlt az idő, úgy nyárközepe tájt átköltöztünk a szállással Szekerútba, a Bikakertek mellé. Ez a faluhoz közelebb eső legelőrész volt, könnyebben megközelíthető, mind a terep, mind pedig a távolság szempontjából. Már érett a vadegres, áfonya, mindkét gyümölcsből volt itt bőven! A patak tele balinttal, kövi márnával, az „étrendbe” gyakran került halétel is. Bizonyos idő elteltével, miután „lerágattuk” erről a legelőrészről is a füvet, innen is továbbálltunk. A következő szálláshely Vészespatakán, Csűrös Lajos (Hurkás) „csűrében” volt, A költözéskor újra Vitos Emri bá (Emeli) volt a soros segítőtárs, és megígérte, hogy – mint másnap – az élelem-csomagot a lánya fogja kihozni szekéren, minthogy nekem csak egy napra való élelmem volt a tarisznyában: Tovább »
Az egyik őrült, a másik
férfiakat szeret férfiként, a
harmadik gyilkos – és egytől egyig
zseniálisak. Tovább »
VIHAROS GYÓGYULÁS
— Hallom, hogy a kedves felesége kétévi némaság után hirtelen visszanyerte a beszélőképességét?
— Igen.
— No és most hogy érzi magát?
— Köszönöm, egy évet már behozott.
Színházi Élet, 1938/05 Tovább »
Kelj fel és öltöztess át,
lépett anyám ágyához Aranka néném,
mielőtt kivánszorgott a térből.
Nocsak, tán minden iskolát
egy okos kis maçon épített… ám én
már sejtettem valahol
az éjjel-nappali,
tévelygőkre váró, túlvilági restit, Tovább »
mosolyog a fán
az alma
békés a nyugalma
rákacsint a nap
s félárnyékban
simogatja Tovább »
Késő ősz, mínusz hét.
Még van néhány levél a meggyfa ágain.
Nem sok, de van.
Ez a néhány levél idegesíti a szelet. Tépi a fát, hulljon már le róla minden, mert így ez az ősz szerinte nincs befejezve.
Van ebben a szélben alkotó erő. Tovább »
egy bent rekedt
madár
megfeledkezett
szárnyairól
pedig
a madárlak ajtaja
nyitva áll Tovább »
(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)
G. M.: Az 1962-es év nyarán már nem a saját földjeinken dolgoztunk. Az édesanyánk nevén munkába állhattunk olyan M.T.Sz-beli mezőgazdasági munkafázisokban, ahol gyermeket is elfogadtak: silózás, pityókagyomozás, takarás, (ez utóbbiakban volt már tapasztalat!), stb. Amikor nem adódott a részünkre munka, gyógynővényt szedtünk: (búzavirág, kankalin, hecserli, stb.), amelyet a szövetkezet aprópénzért felvásárolt, ősszel pedig mogyorót gyűjtöttünk a magunk számára.
Ilyen rendkívüli események közepett telt el 1962. Következett az 1963-as esztendő, amikor Teréz testvérünk már a szentmártoni középiskola tanulója volt, így növekedtek a kiadásaink: a bentlakási díjat rendszeresen fizetni kellett. Az 1962/63-as tanévvel a négy elemit én is elvégeztem, rám várt ugyanabban az iskolaépületben az általános iskola felső tagozata. Tovább »
ROSSZUL ADOTT VISSZA
A pályaudvaron rosszul adtak vissza. A pénztárhoz futottam.
— Kisasszony, rosszul adott vissza!
— Hiába — kiabált hangosan —, tessék a táblát elolvasni! Pénztártól való távozás után felszólamlást nem veszünk figyelembe! Tessék elmenni!
— Sajnálom — mondtam — ugyanis ötvennel többet adott vissza.
Érdekes, erre egyszerre nem ragaszkodott az utasításhoz.
Karinthy Frigyes
Színházi Élet, 1938/04
Tovább »
ostoba voltam
ne kérdezd miért
hogyan s mi végre
tudásom mit ért Tovább »
Vasárnap
Édesapám imádta Wass Albertet. Vasárnaponként, mikor már hűlt a háj, mindig wassalbertezett egyet: szomorúan nézett maga elé, ugyanakkor kihúzta a derekát, hogy az ember szinte látta a visszaadandó hegyeket. Nagy selma volt az édesapám, mint édesanyám ezt hol szelíden, sőt szeretettel, hol indulatosan, hogy azt ne mondjam, gyűlölettel a tudtára adta. Tovább »
(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből, kérdez: Bartha György, válaszol: Gergely Mátyás)
B. Gy. : A téma már eddig is többször felmerült, eléggé komplex is ugyanakkor, direkt módon rákérdeznék tehát, nem várva, hogy egyetlen mondatban válaszolj: Az 1962 nyarán nagy csinadrattával, országosan „megünnepelt” történelmi jellegű esemény: a kollektivizálás befejezése (eufemisztikusan fogalmazva: „a mezőgazdaság szocialista átalakítása”) – te tízéves voltál akkor – hogyan befolyásolta családotok sorsának további alakulását? Sokatmondó a „végeredmény” irányából, ennek „fényében” megközelíteni a dolgot: az öt testvér közül egyikőtök sem maradt a mezőgazdaságban, nemcsak úgy nem, mint M.T.Sz-tag, hanem mint kitanult szakember sem.
Jóval később (úgy a 80-as évek közepén), amikor úgy sem lehetett már „visszacsinálni a dolgot”, felelős kommunista politikus – Fazakas János volt ceausiszta miniszter – szájából hangzott el a kijelentés: „a Kászonokban balos túlkapás volt kollektívet csinálni.” A saját népszerűség-imidzsét építő nemzetiségi politikus nyílván a Kászonok völgyének mostoha mezőgazdasági viszonyaira, adottságaira gondolhatott. Miért nem akkor hangzott el a kijelentés, amikor tűzzel-vassal folyt itt is a gazdák meggyőzése, hogy – úgymond – jószándéktól vezérelve, saját kérésükre adják be a közösbe a földjeiket, állataikat, munkaeszközeiket. Sajátmaguk- és gyermekeik eljövendő életbiztosítékát, egzisztenciáját, jövőjét dobva oda, áldozva fel, törvényes keretek között, az illúziók, a bizonytalanság oltárán.
A tízéves gyermek mit értett meg az egész faluközösség életét felbolygató, politikai herce-hurcából, amit mindközönségesen kollektivizálásnak nevezett a falu?
Tovább »
Pusztai Péter rajza