kolozsvárra ahol a nyugati cigarettás dobozokat
gombostűkkel a habtéglára tűztük
olykor behatolt a pesti zene
pesti zene
vagány zene
lehetett rázni magunkat rá Tovább »

Ahol a maszké a fő szerep…

Röpködő, űzött vándor, kinek álmait fosztják,
rászáll a völgyek mély titkára, s szívében dacol,
viharral, vérrel, sorssal. Ősi csillagok áldják,
szemében könnycsepp, a fény vad reménnyel araszol. Tovább »

POR ÉS HAMU

Ma délután sírok között kószálok. Felhők kárpitozzák a szemhatárt, a Père Lachaise márványangyalai fölött gyászfüggönyök lógnak, a levegő fojtó, s a csend akkora, mintha neszfogó szőnyegen járkálnék. Tovább »

Márton Áron püspök

Kós Károly

Tovább »

Még a riporter is sebtében, azonmód veti papirra, olykor vázlatosan, jelenkora krónikáját, a fotóriporternek viszont még nála is fürgébbnek kell lennie. Ő az elröppenő pillanatot kell hogy megragadja jó szemmel, jó fénnyel, érdekes beállitásban. Egy hazánkfia hires fotóst Párizs szemének nevezett hajdanán egy ugyancsak világhirű iró, az ő példájára nevezném én is Csomafáy Ferit Kolozsvár szemének. Tovább »

Aki ismeri a bözödi tájszólást, tudja, hogy Bözödi György falujában
a megyek helyett mindig mögyököt mondtak.
Az idősebbek most is így beszélnek.
Egyszer a bözödi tsz elnöke, Raffay Lajos telefonált az erdőszentgyörgyi néptanácshoz, s a telefont felvevő párttitkárnak ezt mondta:
– Titkár elvtárs, jöjjenek ki, de hamar, mert herélik a mérnököt. Tovább »

Városon felnőtt, naiv, szép fiatalember volt H. Ervin, erdőszentgyörgyi magyar szakos tanár, kinek sokféle mesét, rémtörténetet be lehetett adni. Így mesélhetett valami medvekalandot el apám neki, amit ő el is hitt, és elmerengett rajta. Tovább »

Nyárádmenti Péter kőműves, szobafestő és mázoló egy reggelen így szólt munkatársához, Marasmenti Pálhoz:
– Te, haver! A nagyobbak már voltak, ideje nekünk, legkisebbeknek is elindulni szerencsét próbálni!
– Te tudod, te vagy a nagyabb – hümmögte Pál.
Legelébb Micikéhez, az Egy-dolgozik-három-nézi építkezési tröszt titkárnőjéhez fordultak tájékozódni. Micike ugyanis éppen akkoriban tért haza az arab kávéfőzés tapasztalatcseréjéről. Tovább »

Ha egy szép napon
valaki feltalálná
a szószívót,
annak nagyon örülnék. Tovább »

A Koma kérdezett:
– Mi a csalódás?
Vadmalac a naptárra pillantott, hogy nem április elsejét írnak-e, de a Koma komoly hangjából rájött, hogy nem tréfa a kérdés.
Hogy is magyarázza meg neki…
– Ha egyet ígérsz, és mást csinálsz. Ha én téged leküldlek, vásárolj nekünk a sarki boltban egy kenyeret, s te a kapott pénzt eliszod, akkor én csalódom benned, kápiszko?
A Koma kezdetben tiltakozott:
– De hát te tudod, hogy én nem iszom.
– Ez csak egy példa volt, haver. Egy példa.

Forrás: szerző FB-oldala

naplemente –
a gyümölcstál
tele naranccsal

álmomban gyakran inget veszel nekem
de száraz az az ing
hátamon ketté hasad
színes az az ing Tovább »

Az író 1948-ban Zanzibáron született, ott töltötte gyerekkorát. Az 1960-as évek végén menekültként érkezett Angliába. Miután Zanzibáron 1963 decemberében véget ért a brit gyarmati uralom, forradalom tört ki, amely Abeid Karume elnök alatt az arab származásúak elnyomásához és üldöztetéséhez, vérengzésekhez vezetett. Gurnah ehhez az etnikai csoporthoz tartozott, és iskolái végeztével családját hátrahagyva elmenekült az újonnan létrejött Tanzániából. Tizennyolc éves volt, és 1984-ig nem is térhetett vissza Zanzibárra, édesapjával csak röviddel annak halála előtt találkozott. Tovább »

1989-ben a diktátor futását úgy éltem meg mint sokan mások: remény és aggodalom között, ugyanis a fiam katona volt, az események sűrűjében, mint utóbb megtudtam. Persze, a diktátor futása sem történhetett meg humoros felhang nélkül. Örömöm nem fért bennem, az iskolából átrohantam a szomszéd házba, ahol a falu egyetlen telefonja működött. Tovább »

Zsák

Zsiléta anyja eljött hozzájuk látogatóba. Brikett ismét visszament a feleségéhez, azt a lányt, akit egy évig áltatott a szerelmével, elhagyta. Zsiléta megpróbálta elmesélni az anyjának, mivel sértette meg őket Brikett, amikor eljött hozzájuk. „Ez lakás?”, „Ez párkány?”, „Ez hűtő?”, kérdezgette fumigálva. Tovább »

Vadmalac azon töprengett, hogy neki kötél vagy golyó járna…
Félt mind a kettőtől. Egyrészt egy filozofikus félelem tartotta fogva, hogy valami véget ér. Valami, aminek nem szabad.
Másrészt a fizikai fájdalomtól őrült meg.
“Feláldoznád az életed?”, kérdezte ekkor a Komája.
“Hát ha muszáj.”

Forrás: Lenolaj.hu

1960 novembere, Szentdemeter, délután négy óra. Megsegítő óráról mennek haza a kisiskolások. Lépkednek sorban, szépen, rendben. A kanyarban táskás elvtársak állítják meg a menetet.
– Szabadság! Honnan jöttök?
– Mi az iskolából.
– Most? Hiszen sötétedik. Be voltatok zárva?
– Nem. Délután tanulunk… holnapra, hogy tuggyunk…
– Ez szép…Tehát: szilencium:
– ??? Tovább »