Egyesek szerint jószívű ember vagyok. Egy hivatását gyakorló papnál ez nem is olyan nagy hiba. Szolgálati rendünk előírásában ott is van a vasárnaponkénti rendszeres felhívás továbbadása: a jószívű adakozót szereti és megáldja az Isten. Ne részletezzük most ezt a kedves teológiai tételt, de így igaz: engem szépen megáldott az Isten, hiszen van egy kedves feleségem és három ügyes fiam. Ez az áldás, és nem a fordítottja: három feleség, és egy fiú…
Jószívűségem egyik bizonyítéka a következő eset. Tovább »

Hallgatok az állandóság
Illúziójáról, hiszen meredek
Hegyek csúsznak a mélybe
A szép hegyoldal megremeg Tovább »

Secole de aur / Aranykorok

Cum visam despre acele poezii –
Muzele noastre se indeletniceau cu cafele
fără să-și dea seama: nu au nicio importanță.
Precum de după obligatoriul voal de fum
stăteau pitulate acele îndârjite fețe și vise,
muzele noastre au turnat votcă în pahare
într-o lume, odaie de niciodată, de nicăieri
și s-au străduit a ne stima fără să-și dea seama:
nu avem nicio importanță nici noi. Tovább »

(„Az ember magamagára
zuhan-koppan miként kőre kő” – Kiss Dénes: Éjszaka)

a kiskirályok nem szeretik
ha a régi pór-létre őket emlékeztetik
miután a folyton leporolt színpadra lépnek
derül ki valahányszor röpke öt éves kárászéletük alatt
olvasom egy korabeli újság kivágásban Tovább »

Hűvös van. Többé
nem árulnak fagylaltot.
vércukrom pihen.

Budapest, 2021. X. 4. Tovább »

Roman istoric – II. / Történelmi regény – II.

Pășesc patru bărbați, trei în uniformă militară,
cel de-al patrulea în straie de țăran.
După ce ies din sat, mai înaintează pe câmp vreo două sute de metri.
Ia, spune, îl întreabă ofițerul, se vede de aici pământul matale?
Da, se vede, spune țăranul, e pe lângă copacul acela mare.
Mie nu-mi tot arăta cu deștul, ia, du-te până acolo ca să vedem.
Da, sărut mâna, și țăranul pornește spre copac. Tovább »

Molter tanár úrra emlékezem. Hogy például Moli bácsi pipa nélkül soha elő nem fordulhatott, s a somkóróvirág illatáról kopó nélkül is tudni lehetett, a város melyik sarkában leledzik éppen. Meg azt mindenki emlegette róla, hogy az úton is mindig böngészett valamit, s ha netán a villanypóznának ütközött, attól mindég „Pardon, kérem szépen!”-nel kért bocsánatot. De egy érdekes történetére kevesen emlékeznek, pedig nekem ez jelenti az igazi Molit… Tovább »

A hétköznapok pörgésének sztereotípiája van. Remeteként ismételed a túlélés mozzanatait: ébresztő csergőóráról, okos telefonról, önmagát beindító rádióból.
Jön a zuhany, a reggeli és a várva-várt kávé. S máris sínen a hétköznap. Jöhet a pörgés! Irány a meló. Kocsi, busz, metró, gyaloglás. Zseb avagy megszokás függvénye. A melózda: a magány változata, íróasztal, esztergapad, tervezőpanel. Tovább »

Az íróval együtt bejárhatjuk a magyar főváros legfőbb helyszíneit. Mutatványul egy példa: a Zoo…

Az állatkert

Még lobogós-ingujjas, árvalányhajas, pörgekalapos kocsislegény ült az omnibusz bakján, karikásostor pattogott a négy ló fölött, úgy vonult ki a pesti polgár a Harmincadhivatal, avagy a Két pisztoly elől, a Gyertyánffy-ház meg az Orczy-ház között a Király-utcába kanyarodván, a stadtvaldliba. Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum érdemes direktora, Rómer Flóris, Rottenbiller Lipót, Szabó József állatkert alapításán buzgólkodtak. Gerenday József professzor úr már gyűjtögette is a ritkább hazai példányokat az üllei-úti botanikuskertben, a görög eredetű család tüzes somogyi magyar sarja, a tudós etnografus és utazó, Xántus János Mexikóban szedegette össze az exotikus fajtákat. Tovább »

A tervszerű felfejlesztés érdekében hadiállapotot hirdettek a mezőgazdaságban. A szövetkezetközi társulás (C.U.A.S.C.) gazdaságait T. ez-
redes szerencsélteti gyomrozásban. Operatívan.
Délután két óra. A stáb Nyárádmagyarósra érkezik. A slepp: min-
denhez értő „szakállomány” a megyei mezőgazdasági igazgatóságtól. Élén persze a szigorú katona. Kénytelen-kelletlen csatlakoznak a helyi notabilitások is. Irány az állattenyésztő farm.
Köpeny, sisak – nuku. Minek? Az építmény baleset-veszélytelen, elcsúszni, azt lehet. Elkelne a gázmaszk is. Nem kimondottan patikaszagú az atmoszféra.
Három istálló. Közöttük tengelyig érő, „barátságos” sár. Az első istállóban D. Sanyi a nappali szolgálatos. Idő előtti elhalásra ítélt, tüdőbeteg
öreglegény. A bűzös istálló a szanatóriuma. A falu hóbortosnak tartja.
Üres tejeskannán üldögél, egykedvűen eregeti a füstöt. A stáb megjelenésére szeme se rebben. A tehenek apatikusan hevernek, egyik-másik
nyög, mintha sóhajtana. Hja, elromlott az önitató.
A stábból előbb egy szobatudós áll az öreglegény elé.
Maga ki?
Én? A napos.
Hogy mer itt cigarettázni?
Pipáznék, mint a nagyapám, de nincsen pipám. Aztán az ma már nem is olyan nagy divat.
Miért folyik a tehenek taknya?
Nincs zsebkendőjük.
Miért ganésak a fülükig fel?
Nem volt gyerekszobájuk.
Ott a széna az orruk előtt, miért rágják mégis a fogukat?
Ezek kérődző állatok, elvtárs.
Azzal a sovánnyal az ajtónál mi van? Alig mozog a horpasza.
Az? Az most vette fel az utolsó kenetet. El lesz szállítva nemsokára.
Hová viszik?
Városnézőbe. A munkásosztálynak.
Ott fekszik a többi tehén is, hadd lám, kiáltson nekik.
Marhák, vigyázz!
Miért nem állnak ezek talpra? Valami bajuk van?
Kapná maga is azt a „fejadagot”, amit ezek, hadd lám, hogy vágná magát haptákba.
Na, ezzel nincs mit kezdeni. Irány a másik istálló. Igen ám, de… A vezetőség gyorsan mocsárpallót fektet le deszkákból, azon halad a díszes társaság óvatos daruléptekkel.
Az istálló – üres. Csak a szú perceg odaadó hűséggel. Az ezredes elvtárs a noteszét konzultálja.
Hol a többi tehén? – pattog a kérdése.
Hát…az a helyzet, hogy a többi kint van a legelőn. A szájvánban – hebegi a téeszelnök.
S a borjak? Azoknak is van szájvánja?
Azokat fakalickákba tettük…
A szabad ég alá, ilyen sárba?
Ott egy kicsit emelkedettebb a hely…
A fakalitkákban ott kókadozik egy-egy borjú. A reménybeli hízónemzedék. Két napja, hogy se tejpor, se táptakarmány. Amint megpillantják a rangos delegációt, rázendítenek. Ilyen kórus se dalolt még az ezredes elvtárséknak.
Valósággal elmenekülnek az éhes állatok elől. Vissza gyorsan a gazdaság székházába. Parancsnoki ülés. Komándáment.
Hogy állnak a tejtermeléssel?
Valóban, dadogja az elnök, az elvtárs helyesen emeli fel a problémát…Há’, avval az a helyzet, hogy izé.
Gura! Pofa be! – udvariaskodik a parancsnok.
Aztán rövid gondolkodás után meghozza a Ceaușescut is méltán überelő döntést.
– Elrendelem: mától kezdve, este kilenc órától hajnali ötig: éjjeli legeltetés minden farmon! Végrehajtani! Egzekutárjá!

Marton Jenő tanító, Márkod

* Forrás: Aranypálca. (Humoros rövidpróza-gyűjtemény). Juventus Kiadó, 2021. Marosvásárhely. Szerkesztette: Bölöni Domokos

Rájöttem: nem érdemes nyelvhelyességi hibákat a konyhában javítani. Feleségem általában pontosan szokta kifejezni magát, csupán akkor vét a nyelv ellen, ha mérges valamiért, vagy pedig mókás kedvében van. Én azonban következetesen helyre szoktam billenteni, így: Nem „kell jöjjek”, hanem jönnöm kell; nem „le kell üljek”, hanem le kell ülnöm stb. Hej, de egyszer alaposan megjártam. Egy kiadós névnapozás után, amint a vendégek távoztak, életem társa „megihletődve” állapodott meg a toronymagas mosatlan előtt, és így fakadt ki:
– Ó, én megint mennnyit kell mosogassak! Tovább »

Vasárnap, október 3-án, zajlott le az idei Országos Motorbicikli Verseny a Sepsiszentgyörgy és Sugás-fürdő közti domboldalon kialakított pályán.
A versenyzők a junior, junior I, junior II, amatőrök és veteránok kategóriájában állhattak startvonalhoz, de nem hiányoztak a szebbik nem képviselői sem. Ami  a lóerőket  illeti, a 55 kc-estől a 85 kc-esekig szinte minden járgány-típus képviseltette magát. A versenyzők zöme Bukarestből érkezett, de jelen voltak a marosvásárhelyi, brassói, Moreni-i, Campina-i, besztercei, zernyesti, temesvári, sepsiszentgyörgyi, kolozsvári stb. motoros klubok képviselői is. Bár az eseményt országos megmérettetésként harangozták be a szervezők, nem utasítottál el a szerb, bolgár, török, görög és moldáv versenyzőket sem, sőt ez utóbbiak közül néhanyan rangos helyezéssekkel távozhattak. Tovább »

amikor a fal csenddé vált
küszöbömön állt
egy kérdés
visszajössz még? Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: Ha volna

Ha volna bátorságod…
Volna,
ha volna hátországod,
tolna
előre, akadályok
sora
ledőlne sorra, lírád
írnád, Tovább »

Ahogy ülök és köszöntöm ezt a napot
Meleg vagyok, belül.
Ahogy a rózsaszín hajnali ég lángol előttem
tiszta, őszi fényében…
Szerelmes lettem.

mintha elleni akarna
a tisztáson egy kanca
lehasal mozgatja farát
borókával vakarja horpaszát
Budapest, 2021. X. 1.

Cikksorozatunkban nagy számban szerepelnek hazánk fiai, akik nevét szobrok, emléktáblák, utcanevek, sőt éppen egy hegycsúcs (Reguly), vagy egy kolibri (Xántus) őrzi. Olyan azonban, akinek a hírét egy Oscar-díjas film repítette világgá, csak egy van: Almásy László (1895-1951), „a sivatag hőse”. Tovább »

nem dobog a világ mindenható szíve
a nagy tömegmozgató hirtelen elaludt,
nincs ömlengés, nyilvánossá tett
magánszféra, Tovább »