Nászta Katalin: Gondolatok egy daljáték margójára

„Zajos sikert aratott a három szereposztásban bemutatott Nine-Kilenc című musical, Fellini Nyolc és fél című filmjének színházi adaptációja, a világhírű Broadway-musical budapesti ősbemutatója. Az előadást minden alkalommal szűnni nem akaró állótapssal jutalmazta a közönség. Balázs Zoltán rendezése hatalmas előadói energiákat mozgat meg: a díszlet és a jelmezek speciális látványvilágot teremtenek, a művészek több nyelven is megszólalnak, a darab sokféle zenei műfajból táplálkozik, az Operettszínház Musical Együttese számára pedig rendkívüli lehetőségeket biztosít mind a klasszikus, mind a kortárs táncok által ihletett koreográfiák színpadi megjelenítése által.”

Forrás: http://www.operett.hu/index.php?inc=cikk&cikkId=547&menuId=24
Tovább »

“Megtettem mindent, amit megtehettem…” / 2.

(Folytatásos részlet egy hosszabb portré-interjú szövegéből; Bartha György kérdéseire válaszol Gergely Mátyás)


B. Gy. : Mint egy happy enddel végződő mese! Azonban az élet a Kászonokban – azt gyanítom – korántsem zajlott ilyen nyugodt mederben, és főként nem mindig haladt a jó megoldás, a happy end felé! Mint ahogyan az általában lenni szokott! Erre még visszatérünk! Most arra lennék kiváncsi, miért használják többesszámban a fenti helynevet?

G. M. : Mert a községet (jelenlegi közigazgatási állapotának megfelelően ) 5 falu alkotja: Feltíz, Altíz, Impér, Jakabfalva és Újfalu. Ez az állapot az 1968-as „megyésítés” óta áll fenn. Azelőtt, tehát az én gyermekségem idején – Kászonújfalu különálló községet képezett. Ha külön említődnek ezek a helységek, a helynévhez még hozzáillesztik a Kászon- előtagot. 
B. Gy. : A fenti rövid históriai összefoglalódba hogyan iktatódik bele a családod története?
G. M. : Tudtam, hogy megkérdezed, készültem erre. Az átláthatóság szempontjából – gondolom – segítségünkre lenne, ha felmenőim utolsó két nemzedékét családfavázlat-szerűen foglalnám össze. („Keresztben” tartott A 4-es lapon az írás. Idemásoljuk azt is):

Tovább »

Cseke Péter: Salzburg – lakattal

Székely-Benczédi Endre három verse

ÉNFELSÉGEM

Birodalma az államtól
köldökig sem ér.
Parancsolni magamnak
felségsértésnek számít,
bár én vagyok az
alattvalóm. Tovább »

Takács Zsuzsa: E suficientă o singură interdicţie

E suficientă o singură interdicție
și inima mea descinde împotriva tiranului.
Vuiesc pietrele de bastion ale speranței Tovább »

Alexandru Mușina: Miért?

Szonda Szabolcs költő, műfordító, könyvtárigazgató FB-oldalán olvashattuk vasárnap, október 10-én:

Régóta az életem része irodalmi alkotások átültetése anyanyelvemre, megosztásuk az olvasóközönséggel. Kezdetben saját kedvtelésből tettem, aztán az elmúlt, közel huszonöt év során egyre inkább komoly téttel bíró, folyamatos, hálás munkává vált. Ezért is örömmel vettem át tegnap a Romániai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókjának és a Communitas Alapítványnak különdíját, „a román–magyar irodalmi kapcsolatok ápolásáért és román irodalmi művek hiteles magyar nyelvű tolmácsolásáért”. Biztatásnak és ösztönzésnek tekintem a további munkámhoz, köszönöm!
Gratulálok a társdíjazottnak, Andrei Dósának, aki magyarról románra történő műfordításaiért részesült elismerésben.

Tovább »

Dancs Artur: A brassói promenádon

Forrás: szerző FB-oldala

Tóth Mónika: Önarckép

A csendem hangosabb,
mint a sikolyom.

B. Tomos Hajnal: Élhetetlen

(jóbarátom halálára)

A mindennap
ha egyszer ráun magára,
csak fanyalog,
lézeng vakon,
semmi sem ízlik,
semmi sem fáj, Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

NEW-YORK 1938-ban

Newyork a világ legszebb, legérdekesebb és legizgalmasabb városa, és nem is olyan drága. Sőt sok tekintetben olcsóbb, mint Pest. Persze csak úgy, ha az ember tudja a forrásokat. Aki ide rövidebb időre kijön, annak három tippet adok. 1. Ne lakjon hotelben. Persze, hogy van olcsó rendes hotel, de Amerikában még a Ritz is kényelmetlen. A kiszolgálás a mi európai igényeinkhez képest meglepően rossz. (Lehetőleg az ember vendégnek jöjjön ki Newyorkba.) 2. Lehetőleg kis, olcsó helyeken egyék az ember. Az amerikai étel ugyan nem a legjobb, de a legapróbb helyen is fillérekért kapni osztrigát, homárt, isteni főzelékeket és gyümölcsöket. Ezek itt a legolcsóbb ételek és a legjobbak. 3. Üzletekben mindent, amit az 5-th Avenuen kinézel magadnak, megkapsz negyedáron a mellékutcákban. (Így például remek földetseprő fekete bársony esti belépőt vettemi 25 dollárért egy ilyen helyen.)

Hatvany Lili


Színházi Élet, 1938/01

Dancs Artur: A régi Brassó

Forrás: szerző FB-oldala

Faluvégi Anna: féltelek

ha még egy
harmatcsepp- könny
legördül arcodon
megkérdezem tőled
mi bajod Tovább »

“Megtettem mindent, amit megtehettem…” /1

(Bartha György kérdéseire válaszol Gergely Mátyás)


Sarány István: Előszó

Az interjú az újságírásban egy időben munkamódszer és műfaj. Munkamódszer, ugyanis az újságíró – aki alapvetően kíváncsi ember – kérdez, kérdéseivel irányítja, mederben tartja a beszélgetést, az alany pedig válaszol. Az így kapott információkat pedig beépíti a sajtóműfajok egyikének szabályai szerint megírt anyagba. Az interjú ugyanakkor műfaj is. Tovább »

Szigeti Vajk István: Csíki „szőttes”

„Alcsík határában ősszel és tavasszal is jól kivehető, hogy a székelyek honnan merítik a szőttesekhez az ötletet. Ez a látvány Kotormány mellett, Csíkbánkfalva bejárata előtt fogadott, Erdélyben, Hargita megyében” – ezzel a kísérőszöveggel küldte be a fotós a képet a National Geographic magazinnak. (Forrás: Hargita Népe)

B.Tomos Hajnal: Tisztázó

Kezdetben csak félve
egyet előre
s rögtön vissza
térdremegve,
valahol szólt a zene,
egyre hangosabban
diktálta lépésemet : Tovább »

Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv / 22 (Breviárium)

STOCKHOLMI ALKONY

Berlinben szálltam vonatra. Nyomban leheveredtem egy félfülkében, elfüggönyöztem, s füstöltem, teáztam, olvastam, aludtam fölváltva, nem törődve azzal, merrefelé zörgünk, s reggel van-e, vagy este. Egyszer csak vizet hallottam csobogni magam körött. Tavon úszott vonatom kocsija, szűk, pöfékelő kompon. Később ismét a földön lihegtünk. Tovább »

Székedi Ferenc: 80 a 81-ben

Banner a Csíki Székely Múzeum egyik bástyáján. 2021. október 8-án, pénteken délután kiállítás megnyitóval ünnepelték Csíkszeredában Márton Árpád festőművész születésének 80. évfordulóját. Igaz, hogy amint a szám grafikája figyelmeztet, a fránya vírus miatt már a 81-en… A kiállítás egy élet gazdag grafikai terméséből válogatott… (Forrás: a szerző FB-oldala)

A „napfaragó”

Hagyományos fogalom- és értékrendünk szerint a gerinces embert tekintjük-nevezzük egyenesnek, becsületesnek, karakteresnek, karakánnak, irányadónak, követendőnek, példaképnek… S jól is van ez így, mert ő tartalom- és személyiségteljes. Ám nagyon ritkán találkozhatunk ennél – egy-egy – jobbal is: olyannal, azzal, akinek a lelke egyenes. Mert akinek a lelke egyenes, annak majdnem már gerincre sincs szüksége ‒ amely alapjában már lélek-egyenesített ‒, ő tisztább és gazdagabb az egyszerű gerincesnél: Napot farag.
Ő Márton Árpád, számomra és sokak számára Árpi bácsi. Tovább »

Fadgyas Tibor: A fogadás

Forrás: szerző FB-oldala

Faluvégi Anna: A levél útja

levél búcsúzik
az ágtól
víz tükrére hull
körhullám
játszani hívja Tovább »

Farkas József György: Fenichel Sámuel – Pápua Új-Guinea

Az indonéz szigetvilág keleti szélére, a pápuáknak akkor német gyarmatosítók által birtokolt földjére jutott el a 19. század végén egy erdélyi fiatalember, Fenichel Sámuel (1868-1893) A tehetséges kutató ott is lelte halálát, ám rövid néhány hónap alatt tudományos jelentőségű munkát végzett.
Fenichel Nagyenyedről származott, az ottani főiskolában kitűnő természettudományos nevelést kapott. Tovább »

Zajzon Károly: A pap esze / Ki mennyit nyom?*

Szövérfiéknél disznóvágás volt. A gazdasszony eszeslevest készített. A lakomára meghívták a tiszteletes urat is. Mindenki jóízűen kanalazta a finom levest. Egyedül Sanyika ült mozdulatlanul. A tányérokat nézte, és azon töprengett, hogy míg mindenkinek valósággal hemzseg levesében a gombóc, miért nincs a pap előtt egy darabka sem. Úgy érezte, nem nézhet el ekkora igazságtalanságot. Mérgesen felkiáltott: – Ésanyám!
– Mi baj, lelkem? – kérdezte az anyja. Tovább »

Cseke Péter: Versengés

Székely Szabó Zoltán: Várdakeserű*

Előadás után asztalomhoz invitáltam a Három nővért. Nem éppen Úri murira, de nem is csak Egy pohár vízre. Tokaji aszúra. Kortyolták is az Édes mérget szaporán. És csevegtek gerincbizsergetőn – három Énekes madár. Úgy villogtak a terasz félhomályában, mint Macska a forró bádogtetőn. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Feleselők

Mikor elindultam a tornác felé,
még tudtam, hogy miért –
aztán szembeötlött, hogy a szél,
vagy valami macska ismét letört
egy fiatal ágat a rózsatőről, Tovább »

 
Verified by MonsterInsights