PECHES VICCMONDÓ
— Elmondok egy viccet, de szólj, ha ismered — kezdi. Majd a második mondatnál: — Becsületszavadra nem ismered? (A társaság többi tagja felé fordulva): — Önök sem? Senki? Egy úr: — Én ismerem. De csak mondja, oly jó. — Nem, akkor nincs értelme! (Ez sértés a többiekkel szemben. Ezek mégis kedvesen) : — De kérjük, csak mondja! Kérem! Előadó folytatja. Majd elcsattan a poén. Egyesek nevetnek. Hárman is jelentkeznek: — Én már ismertem! Előadó (érzékenyen): Hát akkor miért hagyták elmondani? Most egy kellemetlen úr jelentkezik: — Én másként hallottam a viccet. Nálam a végén mondja csak a kalauz…
Színházi Élet, 1937/33
Azt magam is tudtam, na jó, csupán sejtettem, hogy minden mindennel összefüg – az étvágy például az elhízással, az pedig a betegségekkel, s végül a halállal –, de amiről most szerezhettem tudomást, az minden előzetes várakozást felülmúlt. Ausztrál kutatók bebizonyították: a valóság nem létezik! – sztorizott barátja. Tovább »
Ülök meztelenül a tenger felé fordított Reményik-fotelben, azaz abban a karosszékben, amely a Reményik Sándoré volt. A tengerben, a parthoz közel, meztelen emberek száguldanak balról jobbra.
Budapest, 2021. IX. 4.
rugaszkodj el lányom
a mocsárba ne ragadj bele
mindig légy ugrásra kész
emlékezz a magasugrásra Tovább »
Gajdos Judit ellenben megnézte magának Attilát. Nem nagyon volt ugyan kapcsolata apja beosztottjaival, de azt megszokta, hogy keresik a kedvét. Az a láthatatlan páncél, ami Attilát körbevette, meglepte. Az pedig még inkább, hogy napok múlva is eszébe jutott, ahogy rezzenetlen arccal, elszánt semlegességgel ül a volánnál – miközben a pesti fényekben meg-megvillant vonzó arcéle. Bántotta, hogy semmilyen lelkesedést nem mutatott, és ezt nem hagyhatta. Tovább »
egy óra az életemből
ne vedd el, amit nem adhatsz
ha jót nem tehetsz
rosszat nem akarhatsz
ne áltass, ne töltess el hiába
haszontalanul perceket, semmire se várva
ne állj elém, ha rám süt a nap
ne vedd el a fényt, nem a te sugarad.
Ne vedd el a csendet, a szótlanságot
Ne törd darabokra a némaságot
Ha nem leszel ott halálom óráján
Hogy még hatvan percre
feltámassz
Ne vedd el ezt az
Egy órát
az életemből
A Vonal alatt c. ciklusból közzéteszi: Keszthelyi György
Sorozatunkban szobrok, emléktáblák, utcák, terek hirdetik a nagyvilágban az elismerésre méltónak ítélt magyarok nevét. Ám arra, hogy az állatvilág, a fauna egynémely egyedének elnevezésében közvetlen utalást találnánk egy honfitársunkra, eddig csak Xántus János (1825-1894) esetében bukkantunk… Tovább »
Mi mindig mindent
Mi mindig mindent kifütyülünk,
mindig a felső sorban állunk,
mindig a jók között ülünk,
mi mindig mindent kifütyülünk. Tovább »
Hirtelen kigyúl egy gondolat,
mint alkonyatkor az elsötétedő
város első lámpája
és kószálnak benne a szerelmesek
naivan, ráérősen,
akár két egybeforrt mag
a föld méhében. Tovább »
Forró volt a nyár, és Attila, miután beszereltette a lakásba a tulajdonos hozzájárulásával a klímát, hét végén is inkább Pesten maradt. Péntek esténként amúgy is dögfáradt volt – a Szigeten letudott futás után a nyitott ablaknál sorozatot nézett. Csöndes utcára nyílt az ablak – hamar elaludt. Egy júliusi este is már félszendergésből ébresztette fel a telefon. Azonnal gyomrába állt a görcs, amikor meglátta Gajdos számát. Még nem fordult elő, hogy munkaidőn kívül hívta.
– Remélem, nem aludt még – szólt bele Gajdos.
– Nem, még fent vagyok – ült fel az ágyon Attila, és szorongva várta a folytatást. Tovább »
akik még reménykednek
derűsen állnak a napnak
hatvanhatszor még nem buktak el
lábra állhatnak
nekik más időket szabnak
de többségük az utolsó utáni esély
elvesztegetésével nem ilyen
2021-08-24
A tavasz folyamán a nemzetközi médiákban futótűzként terjed: ama felfedezés híre, hogy amerikai kutatók az emberi végtermékből állítottak elő aranyat. Amikor először olvastam róla, nem tudtam hova tenni a (nagy) dolgot, de utólag beláttam, óriási üzlet lehet benne a falusiak számára. Mindenki másképp reagálja le az olvasottakat, de belőlem most csak az ironikus énem tud előjönni. Tovább »
Rengeteg virág lett,
s gyümölcs is bőven –
beérett, vörösre pirult
arcocskákkal markom tele,
reggelig cukrozva áll –
ha már adta,
ha már ölembe szórta
az ég, a szél, Tovább »
írni, írni
de a mondatot
érteni is kéne
hiába kezdődik nagybetűvel
és pont a vége Tovább »
szól a betegség vénai vérből itt vagyok ember
mondom a vérnek menj a fenébe jól vagyok én
Budapest, 2021. IX. 1.
Örökké szeptember
Legyen mindig szeptember
Kint huszonöt, bent húsz fok
És mindig menjen lefelé a nap
Langyos szél fújjon, frissítsen
És legyen Isten, aki segítsen Tovább »
MINK LESZÜNK AZ AKROBÁT!
Szolnoki meghívó makáma formájában
Nagyközönség, várunk rátok — mink vagyunk az Akirobátok — túl a messze tornyokon — nem Pesten, de Szolnokon. — Ugyanis, mint minden évben — júliusi nyári hévben — tétlenül nem senyvedünk — mulatságot rendezünk. — Nem ivást, mint ősi virtust — hanem pompás művészcirkuszt — Jertek árkon, bokron át — mink leszünk az Akrobát! — Mint mellékelt ábra-mintán — Fényes Adolf gyűrűhintán — légtornászként remekel — S kedvenc Tiborunk, a Pólya, céllövő lesz, Isten ójja — kire golyót szemetel! — Tovább »
III. Stáció
A magasban
Gajdos betartotta a szavát – nem Attila főzte a kávét. Ezenkívül azonban rengeteg minden mást csinált, többé-kevésbé kedvvel. Változatosak voltak a feladatok, és bár valóban a képzettsége és intellektusa alatt maradtak, a logisztikai kihívások lekötötték. Nem nagyon zavarta, hogy elszigetelt volt abban a csupaablak irodában – a többi alkalmazottal gyakorlatilag alig volt kapcsolata, csak néhányukat ismerte, akik valamiért Gajdoshoz jöttek. Ritkán kellett várakozniuk – annyit szinte sosem, hogy beszélgetni kezdjenek, és Attila úgy gondolta, ez így is van rendjén. Inkább Gajdoshoz, mint a várakozó alkalmazottakhoz tartozott. Ezt annak ellenére érezte így, hogy valójában igen kevés személyes felület volt, ahol a főnökével találkozott, szót váltott. Mire reggel beért az irodába, már hallotta, hogy Gajdos bent telefonál, és utasításait, az aktuális feladatokat emailen küldte el. Tovább »
Konyhakerti blues
Nem szeretem a lilahagymát
A lilahagymát
A lilahagymát
Mások szeretik, mások szeretik
Mért nem szeretem? Mért nem szeretem?
Befogja kezem
Befogja kezem
Mikor pucolom, Tovább »
ülök az IKEA/TROMSÖ
ágyam magaslatán
nézem kacataimat
minden kacat
s úgy bevillan
mint egy bevágott filmkocka
hogy mennyire nem hasonlít semmi
apám szobájához
Budapest, 2021. VIII. 31.
Pusztai Péter rajza