(Évia emlékére)

A szabadság íze a tenger
Égre emel, átölel, ringat
Dús selyemszövetű, titkos teste
Megszelídíti vad vágyainkat Tovább »

amikor elfutja szívedet a remény,
már nem igazi. mert voltak idők, hogy
reménykedni sem kellett, úgy is szerettek. De
aztán a döntéseid, a döntései, az, amit
mindközönségesen életnek nevezünk,
keresztbe állt, mint bűnözők az úton, és
most már reménykedned kell. nem egészen
értelmetlen, csak fáj. ne
nyavalyogj.

Forrás: https://dunszt.sk/2021/08/31/remeny-blogbejegyzes/

Évadnyitó társulati ülés a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban

„Különös évadokat élünk. Csupán pár napja zártuk az előző évadot, most láthatta először a közönség a Nem leszek a játékszered! című zenés produkciónkat, amelyet még hónapokkal ezelőtt, a pandémia egyik hullámában készítettünk el, s kicsomagolhattuk végre. Ma pedig már megnyitjuk az új, a 2021/22-es évadunkat. Szinte összeér a két színházi szezon. Eddig mindegyik évadunkat elneveztük, volt már a Bizalom, a Család, vagy épp a Város Évadja. Az újat az „Egymásra találás Évadjának” hívjuk. Ami azt is kifejezi: sokáig kellett nélkülöznünk a közönséget, pedig a színház nekik szól, a nézőkért vagyunk, csakis velük együtt képzelhető el
a színház. És nehéz időszakokban mindannyiunknak szükségünk van a lelki feltöltődésre, arra, hogy ismét együtt lehessünk – családokban, közösségekben. Színházakban”, mondta Őze Áron igazgató a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház évadnyitó társulati ülésén, amelyen
részt vett Pintér Tamás polgármester és a város vezetése is.
Az évadnyitón elhangzott az is: Bartók Éjszakája címmel szeptember 10-én egy hagyományteremtő rendezvényt tartanak számos programmal a színházban, a színház körül.
Ősszel Keleti Éva-fotókiállítás nyílik a színházban.
Ebben az évadban szeretnék elindítani a Páskándi Géza Kortárs Drámapályázatot. A 2021/22-es színházi szezont pedig az új Mikrofesztivállal zárnák, ahova stúdióprodukciókat hívnak az
ország minden részéből és határon túlról is. Tovább »

Gajdos mást gondolt erről. Attila minden bizonnyal meglepődött volna, ha sejti, hogy a férfi nemcsak a nevét nem felejtette el, hanem a konyakospohár mellől való hirtelen felpattanását sem. Jó szeme volt – és rögtön látta, hogy Attila büszke és érzékeny. Jólesett találkoznia valakivel, aki nem a megszokott, fárasztó szervilizmussal viszonyult hozzá. Beosztottjai nagy része megbízható mameluk volt, esély sem volt semmilyen őszinteségre. Bár a családból hozott íratlan viselkedési kódex értelmében mindenkivel udvariasan bánt, és lehordani, kirúgni is metsző udvariassággal szokott, mégis nyomasztotta a gondolat, hogy a hierarchikusság eleve lehetetlenné teszi, hogy azt érezhesse: az alatta lévők (szolgálók?) az igazságot mondják, vagy legalább akkor képesek rá, ha kimondottan erre kéri őket. Tovább »

Augusztus

A szilva lehullt.
Enyeleg a forró nyár
az éjszakával. Tovább »

a szem az hunyva legyen
a lábak ne keresztezzék egymást
egy orrpiszkálás vagy egy vakarózás
érvényteleníti a mondatot
fal felé fordulni
előtte?
utána? Tovább »

Gajdos István, az egyik nagyvállalkozó, akinek a szobája szomszédos volt az övével, nem volt ilyen előrelátó, és amikor bekopogott Attilához, az készségesen segített. Mielőtt a férfi kiment volna a kölcsönkapott átalakítóval, szükségét érezte, hogy néhány szót váltson Attilával, ha már szívességet kért tőle, mert „von hause” hozta magával a jó modort – sokgenerációs jogászcsaládból származott arisztokrata ősökkel, ahol mindig is adtak a megfelelő viselkedésre, viszont sosem beszéltek a pénzről.
– Nem először jár itt, ugye? – kérdezte hát Attilától, aki egy kicsit meg volt illetődve. Tévében már többször hallotta nyilatkozni ezt a férfit, és tudta, hogy Ő is baráti kapcsolatot ápol vele. Tovább »

Csak génmódosított paradicsomtövek,
rózsaszín péppel színesített párizsi-utánzat,
csak fekete folyók ráncai a megfogyatkozott térképen-
civilizációnk hörgő buldózer-nyomában
csak bomló végtermékeink,
mint kimúlt állatok napon szikkadó koponyái. Tovább »

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel.
– Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik.
– Az lehet, de ragályos, és nekem semmi kedvem elkapni – kapta orra elé zsebkendőjét a fehér bajszú, egészségére kínosan vigyázó főszerkesztő. – Ami biztos, biztos. Ma nátha, holnap influenza, H1N1, B, C vírus, úgyhogy söprés az orvoshoz. Tovább »

Vasárnap reggel a Halasban. (Most korcsoma, de őrzi a régi nevét.) Várom Károlyt, bár nem beszéltem meg vele találkát. Telik-múlik, kérész-kárész, délész-bulész, nem jön. Másnapos vagyok, mint a parlament. Kérek vodkát, egyszerű igeidőben (perfect simplu), hozzá pohárnyi barnasört. Szerencsétlen párosítás, minősít ám. Mázli: a kricsmi lédijei feledik kapcsolni a hazaffyas hüvelyrádiót, amely egyebet sem, csak aztat, azokat. Tovább »

Ólom / Plumb

Aludt a sok koporsó, csupa ólom.
S ólomvirágok szerte, a gyászruhák…
Álltam a sírboltban… kint szél dudált
Koszorúk zörrentek, megannyi ólom. Tovább »

Ildi is ezt érezte – ezt akarta érezni. És addig, amíg bele nem ütközött Mészáros Juliannába, és egy villanásnyi fénysugárban meg nem látta Attila arcát, így is hitte. Sokat dolgozott rajta. Utolsó találkozásuk emléke hetekig tartotta benne a lelket, de aztán az is „elfogyott”. Muszáj volt valamibe kapaszkodnia, hogy ne zuhanjon a teljes reménytelenségbe. Elkezdett jógázni és komolyan érdeklődni a spiritualizmus iránt. Tovább »

Hagyaték

Dédanyám mesélte
Hogy egyszer
Szépanyám mondta ükanyámnak:
Fiacskám! Így mondta Tovább »

J. Á. hatvankilenc éves lakost 1986. június 18-án holtan találták a Súgófő melleti kis tanyáján. Két irtódi legény ment be hozzá, borért. A Igények a Hammas oldalban kaszáltak, és estefelé keresték fel, már hazatérőben. Máskor is jártak ott, mindig volt az öregnek feketeribizli bora.
J. Á. az asztalra borulva aludt, legalábbis ezt hitték a látogatók, de amikor költögetni kezdték, csak eldőlt, akár egy tuskó. Tovább »

szusszan a bőröm
kánikula oszlik majd
vége a nyárnak Tovább »

Most már nem kell a maszk.
Elegen be vagyunk oltva.
Késő… Engem átoltottak
egyszer s mindenkorra. Tovább »

Faluban az…

Faluban az első gazda
A kaszát szegre akasztja,
Mert traktort vett,
S azzal kaszál,
Minek verjen
Nap, nap kaszát, Tovább »

LAKATOS LÁSZLÓ:

Ne paráználkodj. Ne kívánd meg felebarátodnak sem tehetségét,
sem gondolatait, sem témáit.
Legalább kétszer olyan nagy akarj lenni, mint amilyen vagy,
nehogy fele olyan kicsiny legyél, mint amilyen tényleg vagy.
Akár tudod, akár nem: kicsit mindig olyan vagy, mint Hamlet. És körülöttünk a világ tele józan bolondokkal.
Azt mondják, vannak fárasztó írók. Érdekes, én eddig csak fárasztó
olvasókkal találkoztam.
Írj, ameddig élsz. Mert csak addig élsz, ameddig írsz. Tovább »

Volt egyszer egy Gyergyó, vidéki megyei jogú város, sok utcája
kavicsos, gödrös, járdamentes és sáros, némely kanalizált, örmény
letelepedőktől katalizált székely világ, szikláit meglopják,
Oltár-kőnek árnyéka hull rá _____________________________.

Van nyolc temploma: a Szent Paraschiv a gimnázium előtt lezárja
a sétáló utcát, kupolája alatt bizánci szent ikonosztáz
hirdeti a régi hit igazát, a másik görög keletivé tett
templomban Istenszülő Szűzanya könnyező ikonja emlékezik
a régen magyarul miséző gyergyói görög katolikusokra. Tovább »