sokadszorra tanulom
a közlekedési szabályokat
és most már
a szellemükben fogok eljárni Tovább »

1. Az ítélet

Üres csicsergés
a trón, előtte hever
a történelem. Tovább »

Gaál István film-emlékének

Mint kiadvány-sorozat messze nem új, de mint élményvilág alighanem minden olvasó számára igen életfolytonos újdonságot jelenthet a budapesti Magyar Művészeti Akadémia köteteiből a legjelesebb magyar filmesekre koncentráló vállalás. Lelke és szerkesztő gondnoka mindezeknek Pintér Judit, aki filmes-filmközeli múltjával nem véletlenül prezentálója a Kósa Ferenc 80., Szőts István 100., Fábri 100., Sára 80. és további köteteknek, köztük elemző interjú- (Szekfű András) és életút-portré (Gulyás testvérek) munkáknak, sőt aktuálisan az éppen készülő Bódy, Jancsó és Huszárik-opuszoknak is. Tovább »

Levetik a kimenős nadrágot.
Reggelig lecsöpögnek
az elmosogatott edények is.
Még csak egy pohár tej,
aztán az álom úgy vág neki
a sötét alagútnak,
mintha a kijárat torkában,
soha meg nem történt,
vadiúj valóság virradna.

vittél sétálni mert csonttöréskor
sétálni ajánlott a napsütésben
gipszben voltam mely mint egy teknő
közrefogja a kedvenc békát Tovább »

nincs annál szomorúbb
a megtisztított ruha
beleesik a sárba – újra Tovább »

Legközelebb szombat délután csöngetett be Attila Szigetiékhez. Ezúttal kocsival jött (az apjáéval, aki Mészáros Julianna kiadós hétvégi családi ebédje után szinte rátukmálta a fiára, hogy így menjen el az angolórára), és otthon volt mindenki. Szigeti nyitott ajtót – amúgy lazán, budmiltrikósan/sortosan, fűnyírósan. Attila erős prüszkölésbe kezdett a frissen levágott fű porától, s Szigeti együttérző mosollyal azt javasolta, hogy akkor gyorsan menjen be a biztonságosabb falak közé-a gyerekek már amúgy is nagyon várják. Tovább »

Pohárköszöntő B.D. születésnapjára, a humor jegyében

Korszakalkotó ötletem támadt,
és kitaláltam egy új képletet:
megmutatja, hogy kell kalkulálni
immár hetvenen túl az éveket. Tovább »

alkalmi rigmus

Gazdag hónap a tied,
Vihartól meg nem ijed,
Ontja a magot, a szilvát,
S Dányánban egy novellistát. Tovább »

Domi nem csupán humorérzékét óvja nagy körültekintéssel, de nyírettyűjét is, aminek láthatóan még mindig a szerelmese…Isten éltesse!

„…Egyszer Bajor Andor azt írta nekem, hogy a humorérzékünkre úgy kell vigyáznunk, mint Sztálin elvtárs a személyi biztonságára. Nagyon sok írót, költőt ismerhettem meg, hálás vagyok a sorsnak. Egyébként nem vagyok túlságosan barátkozó természet, én a magányomra vigyázok úgy, mint a generalisszimusz a lelkére, ha volt neki. De megdobbant a szívem, mikor Kányádi Sándor vagy Sütő András vagy Fodorúr vagy Szilágyi István, és persze sokan mások a nevemen szólítottak. Tovább »

KIS NŐ, NAGY PAPA

— Randevúm volt egy kis nővel, akinek egy nagy papája van. A randevút a kis nővel beszéltem meg, és a nagy és bősz atya jött el.
Amikor felgyógyultam, elhatároztam, hogy csak olyan nagy nőknek adok randevút, akiknek kicsi papájuk van.

Kabos Gyula
Színházi Élet, 1936/49 Tovább »

kellene még
hosszú pipa
egy ház az óceán fölött
minden barát
szarvas madár
aki máshová költözött Tovább »

Szürke ruháit próbálgatja az este,
Vörös az ajka, meg-meg remeg a teste.
Megszokott ösztöne viszi, majdnem haza,
Túlélést gyakorolja, erkölcse laza.
Árnyékteste nyúlik egyre keletebbre,
Festeni se lehet tökéletesebbre. Tovább »

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Legnagyobb utamat hatéves koromban tettem meg. Szabadkáról Szegedre utaztam, édesapám társaságában személyvonaton.
Az út másfél óráig tartott, de ennél izgalmasabb, változatosabb, élményekben gazdagabb utazásomra nem emlékszem. Minden kikirics, minden cölöp, minden távírópózna, melyet megpillantottam a vonat ablakából, új korszakot jelentett életemben, s megindítója lett azoknak az áramlatoknak, lázaknak, önkívületeknek, melyeknek mását azóta hiába kerestem. Később csak kisebb utakat tettem. Bécsben éltem egy
évig, ahol az egyetemen tanultam, nyakamba vettem Németországot, Olaszországot, Franciaországot, Belgiumot, Angliát, minden évben sok száz kilométert repültem vonaton, hajón, hogy kergessem ezt a gyermekkori ábrándomat, melyet nem sikerült elérnem soha.

Színházi Élet, 1936/52

LEVELEK ÉS LEVELEZŐK

Gombaszögi Frida borzasztóan szeret levelet kapni, de arra senki emberfia nem emlékszik, hogy valaha levelet kapott volna tőle.
*
Karinthy, úgy látszik. szereti a levelet, mint irodalmi formát, mert néha apró-cseprő kérdésekben négyoldalas leveleket ír, ami az ő mákszem betűivel tizenhat oldalnak felel meg. Tekintve, hogy ő a ma legnépszerűbb íróinak egyike, gyakran megtörténik vele, hogy egy-egy cikke nyomán idegen emberektől kap reflexiókat. Ilyenkor Karinthy nekiáll, és levélileg hosszú irodalmi vitákat kezd ismeretlen tisztelőivel.
*
Harsányi Zsolt a legelfoglaltabb emberek egyike. De mint levélírónak egészen különös specialitása van. Ha például valaki autogramot kért tőle, annak kétoldalas levélben magyarázza meg, hogy sajnos, annyi a dolga, hogy nem ér rá autogramot adni.
*
Minden Krúdy-levél tökéletes irodalmi műremek. Van azonban egy különös sajátsága: Krúdy levélírás közben nem tud magázni. Ilyenformán öt-hatszázra tehető azoknak az embereknek a száma, akik levélileg lettek pertu a kiváló íróval.
*
Molnár Ferencnek egyik kedvenc műfaja a levélírás. Mindig kézírásban válaszol a hozzá érkező levelekre, és minden levele tele van elragadó ötletekkel. A régi krokiíró Molnár Ferenc ezekben a válaszlevelekben éli ki tréfálkozó kedvét.
*
Móricz Zsigmond a privát leveleire szívesen válaszol, hivatalos levelekre, amelyekben darabjainak fordítási vagy előadási jogát kérik, vagy két éven belül válaszol, vagy soha.
A felesége, Simonyi Mária nem kap annyi levelet, mint ő, de ezekre is csak azóta válaszol, amióta privát passzióból megtanult gépelni. A Móricz-családot egyébként betek óta egy rejtélyes pénzeslevél tartja izgalomban. Bizonyos Alexander Büchler Ossijekről ötven pengőt küldött Móricz Zsigmond címére, minden magyarázó sor nélkül. Az ötven pengő azóta ott fekszik Simonyi Maja íróasztalán, de sem ő, sem az ura nem mer hozzányúlni, amíg a megfejtés meg nem érkezik.

Színházi Élet, 1936/52

Letűnt jelenek sejlenek
a nyitott kályhaajtó fényében :
bizsergő gyermek-ujjaim
a kukoricacsöveken,
nagyapám hangján duruzsoló,
sárkányos mesék
és hólombú fák alatt Tovább »

Körben – agyagos dombok
fölöttük – diólombok
és zöld minden –
a szűrt fény és az árnyék Tovább »

a cicánknak van egy ilyen
önszabályozó szerkentyűje
ahogy a tányérból kifogy a víz
a fenti edény utánaküld egy kortyot Tovább »

Váradi ígéretéhez híven működésbe hozta jelentékeny kapcsolati tőkéjét, megkereste a megfelelő embert és a megfelelő szavakat. („jó srác, kezeskedem érte, Karcsikám… és amúgy jól vagytok?”), és Szigeti Csaba esküvője után egy hónappal megkezdte a munkáját a Városháza egyik irodájában. Valószínűleg élete végéig emlékezni fog arra a légáramra, ami megcsapta a nagy, díszes ajtó kinyitásakor – és arra is, ahogy elszédült, amint elképzelte, milyen magaslatokba vezethetnek a bejárattal szemben lévő, piros szőnyeggel borított lépcsőfokok. Ehhez képest a kezdet kezdetén mintha leragadt volna egy sötét kis barlangban – legalább is ezt érezte a félreeső, dögunalmas irodájában -, és még mindig megnézte az étlap jobb oldalát… Tovább »

A könv anyagát innen lehet letölteni mind hangzóanyagként, mind szöveges formában:

http://mek.oszk.hu/22200/22224/mp3/

/Gaál András halálára/

Testben és időben létezik az élet a végtelen valamelyik pontján. A nagy teremtmény egy apró porszemnyi részévé születtünk, és így lépünk be a későbbi elkötelezettségek valamelyikébe.
Az élettér valamelyikén elkezdődik az egyén egyedi élete, felelőssége az elsó felsírástól az utosó sóhajig. Ez a mai fényévben mért élet csak egy szekundum, és ennek is csak töredéke.
Ennyi fér bele egy ember életébe, és ezek után kell visszapillantani és tisztelettel adózni egy gazdag élettevékenység előtt GAÁL ANDRÁS képzőművésznek.

Festő és műve

Tovább »

kölcsönszó a nyárban

ZÁPOR a szláv szó
magyarul gyönyörködtet
elillan a hő Tovább »