Az elmúlt években néhány fontos szépirodalmi kötet jelent meg az 1989-es romániai forradalomról. Úgy tűnik, mostanra jött létre a kellő időbeli távlat, a szükséges distancia eme ellentmondásos történelmi cezúra irodalmi feldolgozásához. Bogdan Suceavă (Curtea de Argeș, 1969) Éjszaka valaki meghalt érted[1] című regénye, melyet Vallasek Júlia ültetett át magyarra, énelbeszélői szemszögből, naplós vallomásossággal, a kibeszélés megtisztító erejében bízva, ugyanakkor dokumentarista minuciózussággal mutatja be a december 25-26-i bukaresti eseményeket. Tovább »
sípol a csengő
halkan kattan a kapu
bejön valaki
Budapest, 2021. VIII. 12.
milyen tékozló napokat éltünk
uramisten
álmainkat írtuk Tovább »
Olvasom, hogy az Egyesült Államokban egy orvos bizonyos gyógyszerekkel el tudja érni a fekete bőr megfehérítését. A cikk egy mosolygó, átfehérült néger asszony képét is közli, a fehér szerecsenét, aki olyan boldognak tűnik, mintha egy súlyos betegségből mentették volna meg. Az orvos számtalan levelet kap fekete bőrűektől, és ezek a tudomány ezen újabb eredményétől várják sorsuk, életük, egészségük jóra fordulását. Tovább »
Az anyuka a mentőben. Közel a város, de most minden másodperc iszonyatosan hosszú. Egyedül van a mentőben, nem bír se állni, se feküdni, kétrét görnyedve kapaszkodik valahogy, s peregnek a gondolatai az egyre erősödő fájdalmak rövid szüneteiben. Tovább »
Mi történelem vagyunk
Az idő keze írta,
homályba.
Attila is enyhe mámorban biciklizett hazafelé, kétszer is elvétette a kanyarodást. Bár a rozé is némileg a fejébe szállt (tényleg jó minőség volt), érezte, ennek az édes könnyűségnek az igazi oka az ő közös „titkuk” , az az aligtörténés, ahogy mosolya és az asszony arca egymásra talált, s leradírozta arról a délutánról a sok haszontalan szó értelmetlen jelentését, hogy felülírja az egyetlen, szavak nélküli, csodálatos értelemmel.
Nem áltathatta többé magát: belehabarodott az asszonyba. Tovább »
ABSZTINENS LESZ
Sárossy Bandit folyton inti Salamon Béla, hogy szokjék már le az ivásról.
A hatalmas termetű színész erősen fogadkozik, hogy nem lesz vele többé baj. Egy reggel Sárossy sugárzó arccal lép be az igazgatói
szobába.
— Direktor úr, most tényleg jelentős lépést tettem az antialkoholizmus felé.
— Nos?
— Vettem egy zsebkést, amelyen nincs dugóhúzó!
Színházi Élet, 1936/52 Tovább »
Uram, ne hagyd a láncszemet
elpattanni, rozsda ne marja.
Annyi aszályban ezt a cseppet
tartsd meg bennem s a többiekben. Tovább »
tollkés
tollkés
tollszínű kés
Budapest, 2021. VIII. 11.
Ősz jön megint, tél,
tavasz, nyár. Nyugodj meg,
véget ér minden.
Forrás: szerző FB-oldala
Szigetinének is ritka rosszkedve lett Attila elmenetele után, s hogy mért, ő sem nagyon tudta szavakba foglalni. Az egyetlen biztos dolog az volt, hogy jövő héten szerdán megy újra a fodrászhoz. Legszívesebben szombat délutánra is keresett volna valami házon kívüli programot, de nem nagyon talált, s így éppen a mosogatógépbe pakolta be az edényeket, amikor Attila becsöngetett. Hallotta, ahogy a férje ajtót nyit, és egy kis beszélgetés után megegyeznek abban, hogy az órát követően isznak valamit az ujjbaleset szerencsés alakulására. Tovább »
miénk volt a nagybetűs világ
álltunk közepén
ránk vágyott
szél fente fogát, lágyan simogatott
majd belénk harapva újra kóstolt
édesebbek voltunk, mint a méz Tovább »
Eleinte még egészen kicsi a haza.
Egy női test. Egy érintés. Egy hang.
Egy ablak, amelyen ömlik be a fény.
És közben napról napra növekszik. Tovább »
(nagyanyámra gondolva újra)
Egy ilyen szelíd nyári napon
jól esne veled beszélgetni újra,
csak úgy, a kivágott diófa törzsére ereszkedve –
(tudom, henyélés lenne ez szerinted,
ilyen nagy dologidőben) Tovább »
én nem tudom
milyen művészek azok
akik retrográdok
ahogy a hatalom mond valamit
rögtön kiposztolják Tovább »
(1980)
olajkályha illata az őszben
a rád következő őszben
fiatalként
öregek közt Tovább »
Szigetiné este, miután hazaért a kórházból, s kiszállt a házuk előtt, újra felidézte ezt a jelenetet, egészen addig, amíg Andika csalódottan-megszeppenten elfordult, s ő valami ki nem mondott cinkossággal el nem vette a férfi kezéből a kulcsot. De ez a rész nem nagyon élesedett ki emlékezete szelektív nagyítója alatt – csak az a pillanat, amikor Attila a kislány elé guggolt, és magyarázott neki. Még arra is emlékezett, hogy a férfi szemüvege kissé az orrnyergére csúszott, és önkéntelenül feljebb tolta. Ildi arra gondolt, hogy ha valaki messziről látta volna őket – ki tudja, talán látta is -, bizonyára azt hitte volna, hogy egy családi jelenet szemtanúja, s ők férj–feleség. Különös szorítást érzett a torkában erre a gondolatra – mintha jóvátehetetlenül elszalasztott volna valamit… Tovább »
Pusztai Péter rajza