Egy újabb nap ágycsikordulására
felülnek a letudottak hullái
és úgy tekintgetnek körbe,
mint akik már átéltek egyet s mást,
tetetett kíváncsisággal meresztgetik
szemüket, hogy no, lám… Tovább »

az a baj hogy romlik a szemem
olthatatlan szenem
kivel ember ugyan él
már el kell tartanom a könyvet
már könnyezik ha tévézek
ezért hangoskönyvet hallgatok olykor Tovább »

Robusztus város odaát,
nem hajózom át,
felhőkarcolók közt
menten
kilehelném lelkem. Tovább »

LAPSIKER HOLLYWOODBAN

Még túl sem vagyok a baráti üdvözletek örömén, amikor harsány hang ordítja:
— Színházi Élet! Szin-há-zi É-let!
Hirtelen hátrapillantok: Színházi Életet szorongatva egy színes rikkancs üvölt torkaszakadtából, egy csomó Színházi Életet lobogtatva a kezében. Amikor elrobog mellettük, a barátaim erősen nógatnak: „Igazán illik, hogy vegyél egy példányt a saját lapodból”. Tovább »

Ahogy a nyitott kapun tolta ki, a szemben lévő kapu is kinyílt, és egy sportruhát viselő középkorú nő nézett ki rajta leplezetlen kíváncsisággal., odakiáltva Szigetinének.
– Szia, Ildikém! Megyek egy kicsit nordic walkingozni. Nem jössz? – Aztán csak állt ott, nyilvánvalóan azt próbálva kitalálni, ki lehet ez a fiatal férfi, és mit keresett „Ildikénél”. A hanghordozásában megbúvó erőszakossággal szemben Szigetiné érezhetően tehetetlen volt, és szinte magyarázkodva felelte: Tovább »

Képzeld: csak úgy, egy-egy sáv gézzel,
mint egy elfuserált Krisztust…
de annyira szorosan, mintha kézfejét
megszüntetni készültek volna – Tovább »

A borítón Ádám Gyula: Életfa c. fotója

A Gyimesi Tánctábor és környéke a tárgya annak a gazdag fotóalbumnak, melynek szerzője a csíkszeredai neves fotográfus, Ádám Gyula, a székely és csángó népélet avatott krónikása.
Az album Szalay Zoltán zenetanár, a tánctábor vezetője szerkesztésében és ajánlásával látott napvilágot a napokban, a kolozsvári IDEA Nyomda gondozásában.
A művészeti szempontból is figyelemre méltó kiadvány megjelentetését az RMDSZ, a Hargita Megyei Kulturális Központ, Gyimesközéplok önkormányzata, a Tiszta Forrás Alapítvány támogatták. Tovább »

Kántor Péter: Elegendő ok | Demény Péter kritikája

Eltévedünk a múlt és jelen idő között, miközben Kántor Péter utolsó verseskötetét böngésszük. Az olvasás felfüggeszti a halált, miközben kiélesíti a fájdalmat. Egész költészetére, ahogy erre is, az állandóság jellemző: egyenletes színvonal hullámvölgyek és -hegyek nélkül. Nem forradalmár volt, se nem bűvész. Inkább az a költő, aki mindenféle repedést észrevesz, mert problémává kell tenni azt, ami fölött a többség gondtalanul átsuhan. Tovább »

TRISTAN BERNARD CSALÓDÁSA

A kitűnő írónak valamelyik nagy sikerű darabját játszották az angol fővárosban. Elutazott hát Londonba, és jegyet váltott darabjának negyedik, vagy ötödik előadására. Helyet foglalt a földszinten, és figyelte a hatást. Megdöbbenve konstatálta, hogy az egész előadás alatt egyetlen nevetés vagy derültség nem hangzott fel, a közönség unottan nézett a színpadra. Amikor vége lett az előadásnak, Bemard izgatottan felsietett az igazgatói irodába, és felelősségre vonta a színház művészeti vezetőjét: Tovább »

a kastély körül
nyílik a foltos bürök
vallon poirot

Budapest, 2021. VIII. 6.

amikor fociztunk a lányok a zizi laborral szurkoltak nekünk
engem ne sirass már tadadam-da szívem nem erre vágyik tadadam-da
csepereg az eső tadadam-da fejemen zongorázik
te boldog isten
erre dribliztem lőttem passzoltam erre rúgtam a kornélt Tovább »

Kedd estig nem is nagyon gondolt újra Szigetiékre, akkor viszont maga számára is meglepően hosszasan és feszülten kezdte tervezni, hogyan is legyen a másnap délután. Biciklivel megy – nem vitás, de a hátizsákját ez egyszer otthon hagyja. A költözést követően még eléggé kaotikus szekrénye mélyéből előhalászott egy oldaltáskát, ami – úgy vélte – inkább „ezt is szoktam hordani”, mint „készültem rátok”-szerű, és alkalmas lesz elmosni a hátizsák balkáni benyomását. Gondja volt a ruhájára is: többször belegrimaszolt az ütvefúróval előző héten rögzített előszobai tükörbe, és megvolt a véleménye arról a fiatal férfiról, aki vagy egy félóráig nézegette magát, hogy végül a laza hosszú ujjú póló után egy semleges, sötétkék ingnél maradjon. Tovább »

Bennünk volt a jövő.
Most a múlt fészkel ott:
jelentéktelen apróság,
alig van már rá „vevő”.
Ha a jelenünk beszélni akar,
akkor a múltnak hallgatnia
illik. Csak bosszúságot okoz
a mostani jövőnek.

Forrás: Szülőföldünk, szülőegünk. Juventus kiadó, Marosvásárhely, 2021

megjelentél a cowboykalapoddal
derűsen csalódott john wayne
aki lelövi a patkányt az egyik filmjében
gyerekként láttam a kolozsvári republicában
miután sorba álltam vajért akkor még jegyre adták
de hát ezt te nálam sokkal jobban tudod Tovább »

Könnyeim sósabbak,
az óceánnál.

Az én szívem nehezebb,
mint Sisyphus sziklája.

Mi nem lehettünk együtt soha, mégis
drogom vagy, édes

Tovább »

játszik az ember
hisz nagykorú
már mindent megtehet
játszik traktort, gyereket
háborút, fegyvert
játszik a szóval, önmagával
a szomszéddal, játszik a babával
s ha kedve tartja játszik a valósággal Tovább »

Mindenkiben az isteni szépet látom,
Mosolyomat, s szavaimat kölcsön adom.
Gondolatom, visszhangzik így mindenkiben,
S a belső fényem villog mások tükrében. Tovább »

Ami a nappalit illeti – sem hideg, sem zavaros nem volt – meleg tónusú falak, sok virág, bármelyik bútoráruházban megvásárolható ülőgarnitúra, plazmatévé – de például sehol a kandalló. Az üvegasztal alatt egy kockás fülű nyúl, amit Szigeti fejcsóválva vett fel, és közben felsóhajtott:
– Hajaj, Andika itt felejtette Nyuszót… Ebből botrány lesz…
És Attila – először ottléte során -, elmosolyodott.
– Foglaljon helyet – mondta aztán Szigeti, miközben Nyuszót kihalászta az asztal alól,- rögtön jövök, csak megmosom a kezem… meg felkapok valami emberit… Igazán kitalálhatnának valamit az öltöny helyett a Városházán… – tette hozzá, és ahogy levette magáról a zakóját, Attila látta, hogy az inge szinte hozzáragad a hátához. Meleg nap volt. „Mi a bánat! – gondolta ellenségesen. „Nem működik a Városházán a légkondi?” A házban mindenesetre működött, érezte hűvös áramlatait. Tovább »

tekeredünk fel
mint a ribonukleinsav
a kiforrósodott vagonra
előbb a korlátra körbe-körbe
aztán ki-ki a maga fülkéjébe
majd az ablak vetítővásznán
eltolódik a szülőváros
és árkon-bokron közeledni kezd
mint egy rágógumis drazsé
mások szülővárosa

Budapest, 2021. VIII. 4. Tovább »