Könnyű lélegezni
amikor a közelemben vagy,
annak ellenére, hogy eláll a lélegzetem.

József Attila (sokakkal egyetemben) még azt remélte, hogy „… testvér lészen minden ember,..’, különösen a baloldalon – mi már tudjuk: messze nem lettünk testvérek. A Népszavában a hét végén idézte Lendvai Ildikó a ’testvérséget’, a ’Lebuktatok, fiúk!’ című jegyzetében. ’Lebuktatok. Isten bizony, részvéttel vagyok. József Attila is megírta, hogy „Testvér, segítsd a legbukottakat.” Meg hogy „gondolj reánk, kik fel-le futkosunk.” De tényleg, minek futkostok fel-le, hülye magyarázatokkal, egymásnak is ellentmondva? Három napig tartott, míg egy nyamvadt népszavazást kiötlöttetek, mit mondjak, elég bárgyúra sikeredett … ’ Tovább »

ÍRNI

Menj egészen közel ahhoz, amiről beszélsz. Nézd meg, egészen közelről, minden oldalról. Vedd kézbe, vizsgáld nagyítóval, szagold meg, ízleld meg, tapogasd. Aztán, mikor már mindent tudsz róla, hajítsd el, felejtsd el. Aztán álmodj róla. És aztán írjál róla.
De az írás más is, mint az igazság.
Van benne valami laza, könnyű kötőanyag is.
Mindennap írni. Alázatosan gondolkozni; de rangosan írni. Mindennap eldobni valamit. Néha csak egy szót, egy visszajáró szókötést. A gondolatot megtisztítani az érzelem indulatától. Nem elég megfigyelni; felejteni is kell tudni.
Vannak szarka-természetű írók, akik minden csillogó vacakot összehordanak. Az élet, sajnos, nem »regényes«.
Csak a regény regényes.
»Életszagú regény?« Nyissák ki, gyorsan, az ablakokat!
A halálig írni. Minden elmúlik, ízét, illatát veszti. Úgy halni meg,
két állítmány között.

Márai Sándor

Színházi Élet, 1936/38

magas csikóhalas kémény meredt mamaián
a fürdőruhás étkezde fölött
nem emlékszem a fogásokra
csak a zöld csípős paprikára
ami magyarosan kilógott a sorból Tovább »

Rétegesen,
lapokba rejtve
lopja szívedbe magát
az agyonsanyargatott
tűz hevén sütögetett
kényes krémekkel
kikent-kifent
diócsalád
apraja-nagyja Tovább »

André Zsuzsa Cseke Gábort köszöntő fotója

Para Olga: Találkozásaim Cseke Gáborral

Előbb csak az újságokból olvastam tőle fenn északon, a végeken, egy kis szilágysági faluban, elzárva a művelődési lehetőségektől , ezt pótolták valamelyest az újságok, folyóiratok, erre nem sajnáltam a pénzt. Cseke Gábor mint újságíró, a neve marad meg emlékezetemben, de aztán élvezettel olvasom az Érzelmes levelek című regényét. Nagyon jónak találom, 1980-ban jelenik meg a Dacia kiadónál. A lelkek jó ismerője, szép szerelmes történet, aztán egy hazautazásom során Székelyföldre örömmel fedezem fel, hogy Cseke Gábor költő is , hiszen édesanyám megörvendeztetett egy prózaverssel, a sepsikőröspataki külszíni bányászat a téma, kép is mellékelve az óriási égbe emelkedő gépekről. Persze, elteszem emlékbe. Mindenki gyűjt valamit, én verseket. Tovább »

BUDAPEST FÜRDŐVÁROS

Akkora a hőség, hogy új divat kezd csillogni a Belvárosban. A déli korzón kék pápaszemes, kalap nélküli, harisnya nélküli hölgyek korzóznak azzal a felkiáltásai, hogy annyit húzták a fülünkbe: Budapest fürdőváros, tehát úgy járunk-kelünk, a fürdővárosban, mint a fürdőhelyeken. Ennek az eredménye az is, hogy shortok kezdenek megjelenni az aszfalton, sőt az egyik duna-parti kávéházban már láttunk egy fürdőtrikóban reggeliző francia hölgyet, akitől igazán nem lehet rossz néven venni, hogy a Duna-partot összetéveszti a Riviérával.

Színházi Élet, 1936/33

Munkatársunk afrikai riportja (III.)

Lusaka, június 25.

Arusha, e tanzániai kisváros Afrika kellős közepén, utazásunk fontos állomása. Hármas cél hozott ide: itt Arushában van minden Kilimandzsáró expedíció bázisa, innen indulunk mi is az afrikai oázis felé, a másik útirány a Manyara tó és a Ngoro-Ngoro-kráter, az afrikai ősflóra és fauna fantasztikus rezervátuma. Tovább »

Arthur Rubinstein nem tud egyedül gyakorolni. Ujjgyakorlataihoz is hallgatót követel. Hír szerint nemrég behívta a liftes fiút, kifizette a liftes fiú egy napi jövedelmét, és szobájának pamlagára ültette.
– Magának az a föladata, hogy itt üljön és hallgasson – mondta a gyereknek.
A liftes fiú helyettesítéséről a szálloda gondoskodott, a hallgatóság helyettesítéséről maga az előadóművész. Nem kérdezte meg, hogy a liftesfiú szereti-e a zenét. Nem várt bíráló véleményt, dicséretet sem. Nem kívánt mást, mint hallgatóságot. Tovább »

Ne értsd félre az ábrázatát,
figyeld meg alaposabban,
nem a csőből lettél, csövessé leszel
szakálla, borostája
takarja, hanem az elhivatott státusz
torzonborz mindenhatósága. Tovább »

Gálfalvi Zsolt halálára

… Hogy Konrád a Látogató óta nem írt semmi érdekeset, a Vendégkönyv azonban nagy mű; hogy a Bábel toronyházának a Sánta Mari-részletei jók, a többi azonban…; hogy a Kányádi-versek és a Kányádi-attitűd – mindezt és még sok minden mást, bizonyos értelemben mindent meg lehetett vele beszélni, mindenről el lehetett beszélgetni vele. És elegáns volt, egyáltalán nem abból a kisvárosi pletykába hajló anekdotázásból élt, amelyből nagyon sokan mindenütt. Rengeteg anekdotát tudott, sokat megélt életében, de a kíváncsisága mindig mélyebb volt. Egyetlenegyszer hallottam erotikus atmoszférájú történetet mesélni, de azt is pedagógiai célzattal adta elő, a színészek kezelésének kézikönyvébe kívánkozott inkább. Tovább »

Lényemnek ajándékozott e világ,
Végek között vágtatnak ívfény paripák.
Árnyaik vágyaimat betakarják,
Templom falán kúszik a penészvirág. Tovább »

Valamikor, a múlt század nyolcvanas éveiben, a Kriterion Könyvkiadó kiadó felkért, hogy készítsek egy magyar nyelvű válogatást a bukaresti Bedros Horasangian szövegeiből. A román-örmény író, ma is a fővárosi művelődési lapok jónevű krónikása, ugyancsak formabontó novelláiból nem volt egyszerű a válogatás. Olyannyira nem, hogy a cenzúra elsüllyesztette és a megjelenést is csak a romániai forradalom tette lehetővé. Pedig Horasangian nem írt sem közvetlenül, sem jelképesen a rendszer ellen, viszont azokban az években, amikor Románia szorosra zárta a határait és magát az életet is, akkor szellemileg legalább próbálta megmutatni, hogy a kultúrát, a világra való kitekintést nem lehet gúzsbakötni. Tovább »

ragacsos gyantás fa illata
tapaszos fehér sár kék erezettel
kenyérgomba kalapja sül
benne szalonna
párhuzamos sínpár siklik
tovább tovább a tengerig

Budapest, 2021. VII. 23.

André Zsuzsa Cseke Gábort köszöntő fotója

Kedves Gábor!

Arra kértek, írnék-e a születésnapjára egy-két gondolatot, és én kapva kaptam rajta. Már olyan régen szeretném megköszönni, hogy váratlanul betoppant az életembe, és kicibált a csöndből, hogy „látva lássanak”. Emlékszem, amikor Szabó Zoli barátomon keresztül eljutottak Önhöz a verseim, és Zoli elküldte, mit is írt rá- és én azt gondoltam: talán mégis van bennem tehetség. Ismeretlenül keresett meg bátorító szavaival, adott helyet egy „noname” -nek a Főnix lapjain, és talán nem is tudja, milyen forró szélvihar söpört végig a szívemen minden egyes levele után, amelyben biztatott. Tovább »

Beszélgetőtársak: Albert Antal Orsolya és Visky András írók

„Négy évet raboltak el az életemből!”

Szabadulása után két nappal beszélgettünk a kézdivásárhelyi Beke Istvánnal, akit – Szőcs Zoltánhoz hasonlóan – terrorizmus vádjával zártak börtönbe. Hétfői feltételes szabadlábra helyezésük után Beke Istvánt arra kértük, elevenítse fel a letartóztatásuk napján történteket, melyek nyomán ártatlanul, hazug vádakkal, konkrét bizonyítékok nélkül négy esztendőre rács mögé juttatták őket. Mesélt Beke István a börtönviszonyokról is, arról, hogy miként teltek a napok a bezártság évei alatt. Beszélgetésünk során ismét leszögezte: inkább kitöltötte volna a teljes, ötéves börtönbüntetést, mint hogy kegyelmet kérjen, ugyanis ahhoz be kellett volna ismernie bűnösségét, márpedig ő ártatlan.

Tovább »

ribizliszüret

(1.)

kívül barna
belül fehér mázas veder
teli ribizlivel
hőség tünet
nyári alkalom
szüret a vas utcában Tovább »

Szászfehéregyházáról (Viscri, Weisskirch) készítettem képsorozatot. A településnek napjainkig nincs aszfaltozott útja, utcája, a házak és lényegében az egész falu megőrizte a 17-18. századbeli szász építkezés és díszítés hagyományos motívumait, olyan benyomást keltve, mintha itt megállt volna az idő. Lehet ez a „mesterkéletlen” rusztikum bűvölte el Károly brit herceget is, amikor 2006-ban házat vásárolt ebben a faluban.

Tovább »

Mint annyi mindennek, László Barna filmjének sem tett sok jót a koronavírus-járvány. Amikor a Budapesti Nemzetközi Filmfesztiválon (BIDF) bemutatták, úgy tűnt, hogy gyors és valódi „diadalútja” lehet, hiszen mindjárt képesnek és érdemesnek látszott arra, hogy viszonylag szabadon járhasson, ami manapság ritkaságszámba megy a dokumentumfilmek esetében. Akkor úgy tűnt, hogy Magyarországon fővárosi és vidéki mozik tűzik műsorukra, és még arra is lehetőség mutatkozott volna, hogy kistelepüléseken vetítsék. Ez az anyaországban történt volna, de a produkció forrásvidékén, Erdélyben ugyancsak körvonalazódtak a lehetőségek. Tovább »