ahogy a lángoló domb
jobb karomhoz nő ahogy
az egér kihull a kelepce
rácsai közül – menekül –
mennyi váratlan öröm-
és gyönyörpazarlás Tovább »

A japáni tengerekben él egy csigafaj, az ugynevezett «szazaje», melynek nagyon erős, vastagfalu és teljesen elzárható kagylója van.
Egy ilyen csiga hevert egyszer a tenger homokjában, amikor odauszott hozzá egy piros aranyhal és igyen szólitotta meg:
– Milyen boldog is vagy te, hogy ilyen erős házban lakol. Minket bizony nem véd ilyen kemény fal gonosz támadások ellen. Tovább »

Fehér Illés: Cseke Gábornak szánt szülinapi köszöntő

Kedves Barátom –
Te azon kevesek közé tartozol, aki tudja, nem kenyerem az írás. Ez akkor is így van, ha – a világhálónak köszönve – mint fordítóra figyeltél fel rám. Az elsők között fogadtál el. Nem csak elfogadtál – kitüntettél. Büszkén vallom: a Káfé Főnix honlapon a Kiemelt oldalak között olvasható: Fehér Illés műfordításaiból. Mi mást tehet egy ember, aki hivatása mellett műfordítással is foglalkozik, mint születésnapi köszöntőkét egy számomra remek versed fordításával jelentkezem. És merem remélni – végre találunk alkalmat arra is, hogy élőben koccintsunk!
Születésnapi külön kívánság: még sokáig együtt!!! Tovább »

Álmodtam egyszer:
egy nyáron diót törni
támadt kedvem
s a csonthéjat feltörni
egy követ is a kezembe vettem Tovább »

Cseke Péter Trianoni hófogságban 1918–1945–1990 című könyvének legszembeötlőbb értéke a szubszidiaritás mint társadalmi-politikai fogalom újrafelfedezése. A szubszidiaritás politikai programját a 90-es évek elejének lelkesen idealista hónapjaiban úgy határoztuk meg, hogy a problémákat ott és akkor kell megoldani, ahol és amikor felmerülnek, és a megoldás feladata azokra hárul, akiket maguk a problémák közvetlenül érintenek. Tovább »

A kis ember / Omul mic

A keddi postával Kocsis Franciskótól kaptam küldeményt: új prózakötetét küldte ajándékba, dedikálva (Atelierul de pipe și tutun / Pipa- és dohányműhely, Ed. Cartea Românească de proză, 2021.), s ahogy az illik, mindjárt egy kis kóstolóval kedveskedünk belőle az olvasónak. (CsG..)

Tovább »

A virágcsokor virít s lekonyul,
A bor elfogy, bealkonyul.

Víg élceken elfolyik az est,
Majd ott hagy mind, ki kedvben nem volt rest. Tovább »

a legfrappánsabb gondolataimat sosem kell megfogalmaznom
megszületnek maguktól
*

vajon hova lesz az a sok megbüntetett gondolat, amit Isten ama napon megítél? azt mondja: ejtsük foglyul őket, ne nyargalásszanak nyakló nélkül…
* Tovább »

Kimegyek a kiserdőbe

Utassy Józsefnek

Kimegyek a kiserdőbe, csak úgy, egymagam
leheveredek a földre, dél van, este van

fejem fölé palakék ég, nagy tó kerekül
kandikálnak belőle a nyárfák egyedül Tovább »

Sajtóközlemény

Élményekkel, nagyszerű találkozásokkal és lelki, szellemi feltöltődéssel zártuk zenei utazásunkat az idei Csíkszeredai Régizene Fesztiválon! Vasárnap, július 18-án véget ért a kilenc napot felölelő, ám mégis századokon és országokon átívelő utazás, amelyre hazai és külföldi meghívottak vitték magukkal a lelkes közönséget. Rendkívüli boldogság számunkra, hogy színvonalas, jó hangulatú volt az idei fesztivál, és örömünket leljük a fellépők, a közönség visszajelzéseiben. Tovább »

Az első hír, ami ma reggel megcsapott, ennyi volt: – Elment Haragos Zoli!
Több, mint hatvan évet kellene fölidéznem ahhoz, hogy elmondjam, nem csak munkatársak voltunk annyi éven át, hanem barátok is, ami nem kicsiny dolog!
Jártuk az országot széltében, hosszában, ő fényképezőgéppel, én egy apró notesszel, hogy legyen „betévő falatja” a lapnak, mert abból éltünk, riportból főleg, ahhoz pedig szöveg kellett és kép.

Haragos Zoltán fotója

Tovább »

Nászta Katalin Cseke Gábort köszöntõ grafikája

Füzesi Magda: Közös dolgaink

Ceruzasorok a 80 esztendős Cseke Gábornak

A kevés szavú költőt köszöntöm én most a 80 éves Cseke Gábor személyében. Templom a dombon című versét a Kárpátaljáról elszármazottak folyóirata, a Kárpátaljai Hírmondó 2012 szeptemberi, őszi számában publikálhattuk, köszönet érte. Köztudott, hogy sok újságíró-költő versei pont azért nem születhettek meg, mert az alkotó mondanivalóját „beleforgatta” a napi híranyagba. Jómagam éppen ezért érzem megtiszteltetésnek, hogy annak idején megállt egy lélegzetvételnyi időre egyik versem mellett. Tovább »

Kántor Péter halálára

Ma nem horgonyoztam le semmi mellett, percek múlva félretettem a telefont. Aztán megint elővettem, netezni kezdtem. Az első hír, ami szembejött velem a Látó hírfolyamán, az volt, hogy meghalt Kántor Péter.

A névnapunkon felköszöntöttem, leveléből szeretet és reménytelenség áradt. Barátok voltunk, bár ha a közösségi média fogalmazásai közül választanom kellene, azt írnám: „bonyolult kapcsolatban”. Tovább »

Írjon a szemetesekről is egy verset mondotta
bizalmasan a szemetes miközben a célgép a kukákhoz farolt
írjon rólunk is mint ahogy a guberálókról már írt Tovább »

Ha bort kortyolok, berúgok,
ha szódát, felpuffad a gyomrom,
de van egy bizonyos beszéd,
melyhez előbb muszáj dadognom, Tovább »

mikor már minden kulináris ötletből
kifogytam,
s nem tudni, mi kerül asztalra másnap
délben,
nosza, jöhet a diós laska! Tovább »

A szerző illusztrációja.  Forrás: szerező FB-oldala

Ádám voltam a diófa alatt,
keserű első ember,
te pedig megállóm, stációm,
nyaranta a kamaszodó Ádám
ott virrasztott a gyümölcsösben,
Keresztúron, az ördögök
és a lidércek birtokán. Tovább »

KARAKÁN JELLEM

— Egy év óta teljesen hátat fordítottam az italnak.
— Bravó! Hogy csinálta?
— Söröskocsis lettem.

Színházi Élet, 1936/31 Tovább »

Te mint puha szellő,
elhallgatott suttogás,
hűvös köd,
csendben jöttél
szöszös gondolataimba

Sigmund Freud (Příbor, 1856. május 6. – London, 1939. szeptember 23.) zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója. A humor című dolgozatát 1927-ben írta; a szerző helyett Anna Freud, a legfiatalabb lánya olvasta fel az év szeptember 1-én a 10. Nemzetközi Pszichoanalitikus Konferencián. Pál Katalin fordította, az alábbiakban a jegyzetek nélkül közöljük. Tovább »