B. Tomos Hajnal: Tömeg nélkül
Most, hogy már fáról fára aggattál,
kiszáradt belőlem
a hús verdesése. Tovább »
Most, hogy már fáról fára aggattál,
kiszáradt belőlem
a hús verdesése. Tovább »
Nászta Katalinnak a Cseke Gábort köszöntõ montázsa
* Cseke Gábor 80. születésnapjára! *
Van idő és tér, de valami távolabbra ér,
amiket versből szőttek, különös fényen nőttek,
amit a költő lehetséges világokból mér.
Nem mozdulatok ezek, még csak nem is a tettek,
többek, nemesebbek, igazabbak, szépen szólnak,
és nagyon tudnak fájni, ha a mélyben hallgatnak. Tovább »
Munkatársunk afrikai riportja IV.
A XIX. század derekán, amikor az első európai, dr. David Livingstone megpillantotta a hihetetlen méretű vízesést, a csendes vizű Zambézi óriási medertörlését, országa akkori királynőjének tiszteletére Viktóriának nevezte el. Pedig akkor már réges-régen megvolt a neve a természeti csodának.
Mosi-oa-Tunya. Az őslakók nyelvén: mennydörgő felhő.
Találóbb elnevezés aligha akadna! Tovább »
Az éjjel tömény
dióillatot hordozott a szél
szerte a völgyben
s hars diólevélből sodrott fel-felparázsló
rudacskák
füstölögtek a szám sarkában. Tovább »
nyárutó volt
néha éreztem
az ősz illatát
a szélben
láttam
hogy lehull
egy-egy megsárgult
levél a földre Tovább »
Mikor azt hittem, bennem egy kisgyerek kacag,
már gyűlt fogamban a halott anyag,
mikor őrülten zongoráztak fölöttem
egy fehér, esős éjjelen,
mikor a kihalt utcán falka vicsorgott
s minden ablak zárva volt, Tovább »
Mennyi a pokróc? Gyapjú?
Tibeti. Magának csak kettő.
Mennyi a szürke kalap?
Mennyit ad? Esküvőre lesz?
Hogy’ a fekete kabát?
Attól függ. Gyász is lesz hozzá?
Valamikor
úgy képzeltem hogy
a szobrok is élő
emberek voltak
Olyanok akiket
hatalmába kerített
egy rögeszme és
kenyér helyett
agyagot
gipszet
márványt vagy
bronzot
kezdtek enni Tovább »
S.G. emlékére
maholnap
nemsokára
hamarosan
azonnal
rögvest
pár perc
szempillantás alatt Tovább »
„Na, kérlek szépen, ha te meg akarod mégis csinálni azt az izét, akkor ugyebár a piktúra teteje a freskó.”
Ez a mondat bukkan elő egy régi jegyzetfüzetből, amely a Nagy Alberttel folytatott egyik riporteri beszélgetésem vázlatát tartalmazza. Nehéz, kényelmetlen és rendkívül hosszas volt ez a jegyzetekkel kísért eszmecsere, amelyben szerencsétlenül keveredet a festő filozofikus kifejezési módja az én plasztikus és figurális szemléletemmel. Csak miután a riportot végképp nem írtam meg, jöttem reá a sajnálatos szerepcserére. Tovább »
Emlékezem, egy időben a Műegyetem vegyészeinek társaságába jártam vasárnap délutánonkint. Valamennyien folyton csillogó szemmel, magasztalva beszéltek egyik társukról. Hogy a Miskának nincs párja szellemességben. A Miska minden szava csupa vicc. Ha a Miska megszólal, az embernek meg kell pukkadni a nevetéstől. Olyan mulatságos egy ember az a Miska. Alig vártam már, hogy én is élvezhessek valamit belőle. Végre megszólalt és harsányan kiáltotta:
— C2, H3, O!
Aztán diadalmasan körülnézett, és leste a hatást.
Nohát a hatás elképzelhetetlen volt. Tovább »
2021. július 30. – szeptember 12.
Megnyitó: 2021. július 29., csütörtök, 18 óra
A Kolozs Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó Kolozsvári Művészeti Múzeum és a kolozsvári Quadro Galéria szeretettel meghívja Önöket a Nagy Albert retrospektív kiállítás megnyitójára, amelyre 2021. július 29-én, csütörtökön, 18 órától kerül sor a Kolozsvári Művészeti Múzeum emeleti dísztermeiben. Tovább »
Keszthelyi György Cseke Gábort köszöntõ grafikája
Azzal emeltél ki a legnagyobb rahátból,
hogy megmutattad hogyan kell kertészkedni,
igen, megtetted, bár már nem vagyok biztos
abban, ez szándékod is volt nem csak véletlened… Tovább »
Egy spanyol kulturális újságcikkben találtam ezt az ’aranyos’ illusztrációt – megtetszett, idecsatolom…
KÖZÉPKORI PÁSZTOROK múlatják az időt – a bunkósbotos tárogatós is spanyol meg a vietnami kalapos is /ez utóbbi kis bottal jár… és nyakában egy kis kolomppal/.
Körben a Noé bárkája és a betlehemi nyájak (ld. még: háromkirályok) ihlette körkép… Elől egy toro (bika), készen Európa elrablására. Jobbra fönnebb a csehek kedven sörállata, a kozel (magyarul: bakkecske). A félvad disznók föltehetően mangalicák – sonkájukból lesz a jamón serrano ,meg egy sor egyéb hungarikum.
Már csak ott élsz
a nagy családi vacsorák
kihunyt lámpafényében,
régi boroktól fényesült
virgonc tekintetekben,
már csak ácsorogsz kicsit
a nyomok mögött becsukódó
kapu öreges nyüszítésében –
Pedig már jó hete, hogy erősen felhős és viharos fölöttünk az égbolt.
Talán az UV-sugárzás oly erős, hogy égeti az arcbőrömet.
De talán mégsem…
A szavalókórussá fajult születésnapi ünneplés az, amit oly nehéz viselni. Akár egy rám nem illő kalapot. Tovább »
Bus-Fekete László, a kitűnő író nagy híve a hippikus sportnak. ami magyarul annyit jelent, hogy szenvedélyes lóversenyjátékos. Állandó vendége egy bukméker-irodának, és akárcsak egy ügyvéd, naponta 3—5-ig »fogad«.
Azt fogadja, melyik ló fog a legközelebbi versenyen nyerni. Bus-Feketének a Színházi Életben nagy sikerrel ment egy regénye: a Mérgespuszta. Es mit tesz Isten?… Tovább »
Én elsősorban azért nem lepődtem meg, mert az emberek döntő többsége egyszerűen fölteszi a Facebookra azokat az információkat, amelyeket a titkos szolgálatok nagy erőkkel, kémprogramokkal, lehallgatásokkal, beépített besúgókkal próbálnak megszerezni. Tovább »
(Az eső)
Erdély felé zuhogott
Az eső
Fénylő aszfalton suhogott
Az első
Stációig, az elázott
Fapadig Tovább »
André Zsuzsa Cseke Gábort köszöntõ fotója
– hogy jó korban éltünk. Nem volt semmi nekünk világháború idején születni, ki inkább az elején, ki inkább a vége felé, de ami az utódainkra vár, az sajnos sokkal rosszabb. Azért mondom…
Jó korban éltünk, mert mindenért meg kellett küzdeni. És mert tudtuk a kereteket. De nagyjából esélyegyenlőség alakult ki. Nagyjából ki lehetett válni a képességnek, a szorgalomnak. A matematikusnak, a művésznek, még az újságírónak és a szerkesztőnek is. (Amikor végeztél az egyetemen, én akkor mentem – életemben először – Kolozsvárra.) Tovább »
mikor hivatkozol valakire, több leszel
akár pozitív, akár negatív értelemben
nincs is értelmes ember
aki ne hivatkozna valakire
csak egyvalaki nem hivatkozik
nincs szüksége támogatásra
megáll a lábán önmagában
magába szippant átölelve
vagy elvet magától örökre Tovább »