Arany János és a nemesi cím.

Volt Arany Jánosnak egy távoli rokona, a ki meg akarta szerezni a nemességet, s ezért hozzá, a nagyszalontai nótáriushoz fordult.
Arany jól tudta, hogy az ő kedves atyafia nemhogy a kutyabőrt nem érdemli meg, de inkább azt, hogy az atyafi bőrén statuáljanak egy kis példaadást, mert a rendes foglalkozása a – lócsiszárság volt.
Most is, mikor a nemességre aspirált, nyiltan kijelenté, hogy csak azért kell neki, mert a legujabb lólopásért kisebb lesz a büntetése, ha időközben szert tehet a nemesi címre. Tovább »

egy téli hajnalon
mikor már megéreztük
hogy a virágcserépben román föld mocorog
gondoltuk kiosonunk a semlegességbe Tovább »

Kellér Andor: A REPÜLŐ NAGYMAMA

Csak nem akar rólam írni? Mindenki azt fogja kérdezni: hát ez él még?
Így kezdi a beszélgetést lánya Szív utcai lakásán Marschalko Rózsi. Az ősz hajú, finom asszony aggodalma jogos: a neve ismerősen cseng a fülekben, de ki is ő? Csak a régi operalátogatók emlékeznek rá és szép mezzoszopránjára: hiszen valaha ő énekelte a Walkür Siegelindéjét, a Rózsalovagot, a Mignon címszerepét, Melisande-ot a Pelléas és Mélisande-ban. Tovább »

Persze, hogy az atlétalányok
egészen csodás kis zsiványok,
és hogy a pólósok a mólón
a legjobbak ezen a bolygón,
és hogy a foci sok bunkónak
ujjongás helyet jó bunyót ad –
ezt én mind, mind, mind elhiszem.
De én a focit szeretem. Tovább »

Tavaly ilyenkor még úszhattam
hetente egyszer- kétszer
egy illatos medencében-
ó, boldog idők, szabad lárma !
az a zöld surranás a testem körül,
hajamon, bőrömön gyöngyöző forró pára
és a sok zagyva pletyka,
steril struccpolitika, gyakran
csak egyszer látott emberekkel. Tovább »

MOLNÁR FERENC KEDVENCEI

Amikor az ápolónő este behozta a spenótot, az író mosolyogva rászólt: »Ne rázza úgy azt a tálat, mintha serpenyős rostélyost
hozna.« Azóta már lejárt a spenót korszaka, és Molnár ismét barátkozik kedvenc ételeivel, a lassú állatokkal.
— Mit jelent az?
— Az író egyszer megmagyarázta, hogy ő ki nem állhatja az étlapon a gyors állatokat. Nem szereti a nyulat, az őzet, a fogolyt.
Viszont nagyon kedveli a lassan közlekedő jószágokat, tehát a sertést, hízott ökröt, kacsát, libát.

Színházi Élet, 1935/41 Tovább »

Alaposan felöntött a Koma a garatra, Vadmalacnak a hátán kellett hazacipelnie.
”Vizsgáztatta” útközben:
– Nahát, te szent aztán nem vagy…
Ebben egyhangúlag megegyeztek.
– Iván?
A Komát a rosszullét környékezte a kérdés hallatán, mire beleburrogott a Vadmalac sörtéjébe:
– Brrr. Tovább »

Csak a semmi

Itt édes-bús családapák
kényelmet hívnak szerelemnek,
nyalka lélekkel-csencselők
dehogy szeretnek. Tovább »

Feljebb!

II. József császárral történt Bécsben. A császár egyszer kikocsizott, s észrevett az utczán egy bandukoló öreg kapitányt. Megállította a kocsit s beszédbe ereszkedett a kapitánynyal.
– Hová, hová, kapitány úr?
– Csak ennek az utczának a végére, – válaszolt a kapitány. – Villásreggelire megyek egy jó barátomhoz. Tovább »

Élek-e még egy rendszeri váltást, tudja a hátam.
Még karikáztak akkor az éjfél csillagai.
Néztük a tévén egy kutya kucsmás szertelövését.
Hű ebe volt ő ám ama rőtszín’ nemzeti rendnek.

Budapest, 2021. VI. 12. Tovább »

Kellér Andor: PESTI SVÉD

Az üzletember külsejű, kemény arcvonású, lágy pillantású férfi óriási karimájú szalmakalapjában ott ácsorgott ezen a nyáron is a víz partján, Tihanyban. Időnként gyerekek állták körül, s rázendítettek a bácsi valamelyik dalára, – a mamák, meg a nagymamák biztatták őket: énekeljék el a nagykalapos szerzeményeit. A férfi, Lajtai Lajos, a zeneszerző, ilyenkor meghatottságát rejtegetve bólintott és továbbállt. Ha valaki kedveskedve firtatta: „Mit szól, Lajtai úr? A srácok is ismerik a maga régi dalait. Örül neki?” Így felelt: „Mi az, hogy.. .” Mert kevés beszédű ember, ez a szavajárása, és bölcsen tudja, hogy az oktalan kérdezősködésre ez a háromszavas felelet teljesen elég. Tovább »

Javában zajlanak a Csíkszeredai Régizene Fesztivál előkészületei, amely idén is július derekán várja a régizenét kedvelő közönséget. Zenében utazunk – ez a fesztivál üzenete: a régizene segítségével térben és időben nagy utat bejárva szabadon utazni – így a szervezők.
Ebben a közös utazásban számos helyszín, idősík és téma váltakozik: bejárhatjuk az öreg kontinenst, találkozhatunk zarándokokkal, trubadúrokkal, királyokkal és szerzetesekkel. Tovább »

szemüveg szememen
nem tudom hiszem-e
megöregedtem
arcomon barázdák
elmélyült szarkaláb
kúszik mindenhová Tovább »

És mondá az Úr, hogy bármelyikről ehetni,
csak arról az egyről sohase.
A gránátalma volt egyesek szerint. Tovább »

Azt mondja:
-Tudok úszni és beszélni egyszerre. Mint a sirályok.
Magának mondja. Miközben úszik.
Amikor kimegy a partra, a többiek elfordulnak tőle. És nem szólnak hozzá.

Forrás: szerző FB-oldala

Jöjjön hozzánk királynak.

József főherceg Kolozsvárról Brassó felé utazott. Az erdélyi hegyalja egyik állomásán a vonatot bortermelő gazdákból álló küldöttség várta, hogy a legmagyarabb főherceget megkinálja egy pohár fillokszerás világ előtti borral. A mint a vonat megállott, odament a küldöttség a főherceg kocsijához s tiszteletteljesen felajánlotta a bort. A főherceg a figyelmet megköszönve, el is fogadta a gazdák kedveskedését s egy pohár bort megivott. A mint a poharat a küldöttség vezetőjének visszaadta, hirtelen előlépett a tömegből egy jóképű gazda s így szólt a főherceghez: Tovább »

Kellér Andor: Sógornőm, a sündisznó

Estefelé átnézek a testvéremhez. Egyedül fogad, felesége nincs otthon.
– Hol van Ida? – kérdezem.
– Benn a Televízióban. Mindjárt láthatod.
Leülünk a készülék elé. Bábfilmet játszanak. Szereplői: egy kisfiú, egy nyúl és egy sündisznó. A jelenet nem túlságosan felkavaró, de épülhet rajta a tízévesnél fiatalabb ifjúság. S amikor a sündisznó szól, hallom sógornőm hangját.
– Ez ő … – kiáltok fel a ráismerés örömével.
Testvérem bólint. Valóban, hitvese ezekben a percekben sündisznó. Amióta bábszínésznő, tizenegynéhány éve, volt már batyu, asztal, Böbe baba, manó, kismalac, felhő, dugó, esőcsepp, tengeri moszat, légy, kukac, hernyó, zab, lópata, huszár és sok egyéb. Legközelebbi szerepében mozdonyt alakít majd, méghozzá pajkos kis mozdonyt. Tovább »

Önnön szobrunkra nézünk

Először voltunk toleránsok,
és azután már soha többé,
acsarkodtunk, legyintettünk,
gyűlölködtünk mindig-örökké. Tovább »

(apámnak)

Az éjjel közelebb jöttél,
mint szoktál,
csilló szárny, suhanó
lebbenés voltál Tovább »

Mindennek van valamilyen haszna. A sokadik előadást nézhetem, a társulat túl van a kezdeti izgalmakon. Meleg van. Nincs telt ház, de lelkes kis közönség. A szülők örülnek szereplő gyerekeiknek, a színészek, hogy végre látják is őket a nézők, a rendező, hogy dolgozhat, a színház, hogy beindult újra. A közönség, hogy tapsolhatja őket.

Legyetek jók, ha tudtok

Félkézről felskiccelt előadásnak tűnik, de nem hagy közömbösen.

A gyerekseregben sok egészen apró, páran nagyobbacskák közülük. Közös énekléseik is ilyenek, bátortalanok és szabadok. Nem vár el tőlük senki felnőtt szintet. Tovább »