mindig az az egy
a friss, az új
felbukkan a rengetegből
a törzse, lombja Tovább »

JÁRVÁNYOK

A konstantinápolyi pestis (542-544)

„Az áldozatokon ugyanazok a tünetek jelentkeztek, hirtelen magas láz, hallucináció, duzzanatok a hason, az ágyékban, a hónaljon, a fültövön, hihetetlen szomjúság, ami néhány nap múltán halálhoz vezetett” – e sorokat Prokopiusz történetíró A háborúk históriája című művében jegyezte fel, aki saját szemével győződhetett meg a Konstantinápolyban 542-ben dúló, – feltételezések szerint – bubópestisjárvány borzalmairól. Tovább »

forrása az Édenkert
Itt hangzott el először
LEGYEN
napokra osztva az idő tengerét
fénynek és sötétségnek falat húzva
így lett a megosztottság határozott
az életritmus időrendben szabályozott
az Úrtól erőt gyűjteni pihenésre érő Tovább »

Nap sugarai
vörös szeretetlángok
te ragyogsz bennük

(Sepsiszentgyörgy, 2021. március 16.)

igaz szeretet
a halhatatlanságba
ível át szent láng

(2021. március 24.)

Anyám, ki voltál,
bárhol is legyél,
halld meg köszönetem,
apámnak elmondom
telefonon.

2021. március 19.

Csíkszeredai Régizene Fesztivál, 2018

Lurkó

„Hol tartod, te kis Lurkócska?”
„Ingyom-bingyom táliber, tutáliber, máliber, az ágyamban.”
Mert Lurkó, Zsiléta öccse, valóban ott tartotta a konyhakést a párna alatt. A szülei megmutatták neki, milyen a világ, csak még nem mert öngyilkos lenni. Talán reménykedett. Nem tudta még, hogy a kiábrándulás fájdalmasabb lesz, mint a félelem. Tovább »

világos ballonkabátban voltunk öntözni
kaptunk is inni
lettünk kapatosak
zöld tojásba rúgott gabi
szétment a drága étel
nézte a megöntözött néni
nyitott ablakból
szeretettel

Budapest, 2021. IV. 3.

Egy esztendővel ezelőtt, amikor a koronavírus járvány elkezdte behálózni a földet, érdekes elektronikus könyvet találtam a világhálón, a HVG kiadásában; egykori Zsebvilág könyvsorozatukban 2005-ben kis összefoglaló munkában ismertették a legfontosabb természeti katasztrófákat a Föld történetéből, nehogy az legyen az érzésünk, hogy a szerencsétlenségek csupán a ma emberét sújtják. Mindezt alább a zsebkönyv előszavából is kiolvashatjuk… Tovább »

Néha még leül az ember
a mellette gondolkodó kőre
egyszer volt egy ~ volt szakálla kender –
míg megürül a garat szundítni egy időre
cserefa pipája bükkfa haris
nyája között bóbiskol a nap is
csak a malomkerék pancsolja a vizet
a vízparti égerfák himbálják a csizet,
míg lefogy egy zsák búza,
megürül a garat
kélt malomkő között a régi időre
leül egy kicsit ~ gondolkodó kőre.

Forrás: szerző FB-oldala (Fekete füzet 1975-ből)

/A könyv előszavából, a szerző segédletével/

A Bé kell nyúlni a medve torkába, anekdoták, igaz történetek című, alig 75 oldalas kis könyvembe (Székelykapu Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2019), 12 anekdotát leszámítva, az összes többi, összesen mintegy 73 Tutiról szóló anekdotikus történet került bele.
„Nagy híre volt még a múlt században egy Tuti (hivatalosan p.n.: Béni József) nevű cigányembernek. Pepita nadrágban járt, húzentrógert viselt, s állandóan úton volt… de ez mind semmi, ami ezután következett… ” – írtam abban a könyvben, így indítva el útjára a nem is olyan régen még köztünk élő, egy, a Rejtő Jenő könyvekből ismert ikonikus figurához, Fülig Jimmyhez leginkább hasonlítható helyi „jelenséget”… Tovább »

A vessző megsuhint és
felszínre törnek az álmok,

sziklából víz fakad.

A bot megüt,
elfutnék,
de egérutat nem találok.

2021. március 21.

Lehántok rólad
csuhát és templomot,
hogy beszívhassam
megkínzott tested
szeplőtelen üzenetét. Tovább »

gonoszok
gonoszt öntöztek
béke volt
biztonság

Budapest, 2021. IV. 2.

Húsvét

Zsiléta különös családban nőtt fel. Édesapja olykor a sötét éjszakába kergette három gyermekét, ha nem kergette, akkor is gumibottal verte őket, és gyakran riadtak édesanyjuk sírására. Zsilétát szerette, talán, mert a kislány impulzivitása és végletessége önmagára emlékeztette, de őt is verte éppen olyan rendszerességgel, mint a többieket. Ennek ellenére templomba kellett járni, húsvétkor mákos kalácsot enni, és viselkedni a borzalom közepén. Tovább »

Megcsörren a szarka,
mintha felhúzták volna,
talán még az ősszel,
hogy pontos időben
ébresszen a zöldre, Tovább »

Röppenős

Csupa szín és csupa betű és a szavak,
holdívre járnak sétálni, mindent tudni akarnak.
Röppenős lélek-galacsinok
felsóhajtanak az elejtett mosolyokban,
a percepció szerint szimpátiába ütköznek. Tovább »

Semmi sem úgy lesz, semmi sem olyan lesz, de ezt akkor és ott, harminc évvel ezelőtt, ezerkilencszáznyolcvankilenc március tizenötödikén még nem tudom. Az ott, akkor, a teljes és tökéletes szabadság pillanata. A felszabadulásé. Olyan erővel érzem, ahogy csak egy tizenöt éves kamasz érezheti, az a vad, idealista, bolond, szerelmes kamasz, aki voltam. Tovább »