Anya egyedül van,
a gyönge esti szél az ereszre kúszik
s a padláson motoz.
A telefonba viszont mást mond nekem, Tovább »

Ha kérdezik, európaiak vagyunk mindannyian. Hiszen Európában élünk, szoktuk mondani. Aztán próbáljuk is rögtön megmagyarázni, hogy milyen az európai ember. Keresztény kultúrájú? Vagy zsidó-keresztény? Ilyen? Olyan? Ilyen-olyan? Semmilyen? Magyar? Román? Német? Francia? Egyéb? Tovább »

Felépítek magamban egy templomot,
ahol Jézussal találkozom,
nem megbeszélés szerint,
nem kérem el az elérhetőségét,
hanem csak úgy odamegyek,
és elmondom, hogy amennyire lehetett,
vigyáztam fehér vásznaimra, Tovább »

Manapság a vírus miatt már jóval kevesebbet járunk vonattal, így a székelykocsárdi vasútállomás neve is lassan kezd kikopni a köztudatból, noha még évekkel, évtizedekkel ezelőtt az erdélyi utasok és utazók sok-sok nemzedéke számára jelentette az átszállást, a csatlakozást. Tovább »

nagycsütörtök este
nagypéntekre esik
nem tudja ezt alacsony koldus
nem tudja ezt magas palimadár
direkt durvára
szálkásra gyalulják
a templomkeresztek prototípusát

Budapest, 2021. IV. 1.

Gyerekkoromban nem értettem, hogy miért nem szökött el Jézus, ha tudta mi vár rá. Miért ült le nyugodtan megvacsorázni tanítványaival, majd ment végig a Keresztúton. Meglóghatott volna, boldogan élhetett volna Mária Magdolnával, vagy ha úgy, hát mással. Sok év kellett hozzá, hogy ne csak a tanult szöveget tudjam felmondani, hanem megérjen bennem a gondolat, vannak ügyek, amelyek fontosabbak, mint az életünk. Tovább »

(Magyar Szemhatár-sorozat. Szerkesztette Cseke Péter)

Merész vállalkozás, sokoldalú, nem egyszer szubjektív szűrőn áteresztett elemzések és megállapítások, az utolsó néhány évtized székelyföldi gazdasági-társadalmi mozgásai és kezdeményei a Székelyföldön, jelentés a szellemi ablaknyitásról – mindez megtalálható a budapesti Nap Kiadó friss vállalkozásában, hogy egy divatos témából komoly vitaalapot teremtsen. Hogy ez a figyelemfelkeltés nem csupán a hírverés műfajából ered, bizonyítja a kézikönyv-formátumú kiadvány tartalomjegyzéke is, hangsúlyozza a kötetet szerkesztő előszóíró.

Tartalom:

Cseke Péter: Előszó
Bodó Barna: Jövőkép, autonómia – székely közigazgatás
Biró A. Zoltán: Demográfiai folyamatokról –
fejlesztés-stratégiai megközelítésben
Péntek János: A székely nyelvjárás értékvilága
Bakk Miklós: Székelyföld, modernizáció és kisvárosi
kultúrmorfológia
Bakó Rozália Klára-Gergely Orsolya: Székelyföldi
vállalkozások indulása és működése
Kolumbán Gábor: Közösségi szempontok a székely
gazdálkodás vizsgálatában
Garda Dezső: A székely közbirtokosságok újraalakításaú
Pál-Antal Sándor: A székelyek 21. század eleji önképe
Gyarmati Zsolt-Málnási Levente: Csíki Székely Múzeum 70/90
Szőts P. Zsuzsa: Székelyföldi Értékgyűjtő Mozgalom
Balog Adalbert-Tonk Márton: Felsőoktatás és tudományos
kutatás a Székelyföldön
Zsigmond Andrea: Székelyföldi színház – ahogy szeretem
Cseke Péter: Szabó Gyula kopjafája
Sarány István: Médiavilág a Székelyföldön
Cseke Gábor: „Székelyföld” folyóirat – a tágra nyitott ablak
Simó Márton: Templomépítés, harangöntés, jövőkép
Bodó Márta: A Székely Szentföld
A kötet szerzői
Székelyföld térkép – behajtogatva (Sasi Attila munkája)
Alább az Előszó és a Székelyföld folyóiratról szóló esszé közlésével nyújtunk kóstolót a friss kézikönyvből. Tovább »

A Koma hajlamos volt fekete-fehérben látni a dolgokat. Például reményvesztés ügyben így járt el:
Húzott egy vonalat, csak úgy, maga elé, a levegőbe, és azt mondta:
– Eddig és ezután.
Értették mindketten, miről van szó.
Vadmalac beletúrt a gyérülő sörtéjébe, és nem tudta, hogy most már sírjon vagy nevessen.
Hogy ilyen egyszerű lenne minden. Az ő menetelésük is. Mindent egy lapra téve. Egy vonalra.

Forrás: szerző FB-oldala

Februárban,
láthatatlan
tiltó táblákat helyeznek
városon az
útmenti fákra:
ZÁRVA. Tovább »

Beszélgetések elvarratlan szálai
két ismeretlen között,
kik vélhetően sem eddig, sem ezután…
Mégis valami kerekded jóság,
feléd induló mosoly,
fejed váratlan mozdulata,
arcod ovális csöndje dédelget. Tovább »

Ledobnám már a fehéret,
lássak hó-nyál helyett
nyersen csorranó nedveket
s emlékek romjain terveket – Tovább »

Tavasz.
És semmi más.
Semmi sem szép önmagában.
De a tavasz más.
Van tája benne a fájdalomnak.

2015.04.06.

Ó, kézlevágós, ronda középkor!
Luxemburg felől jöttek jobban élni.

Budapest, 2021. III. 31

várakozások / aşteptări

A születés várakozás, a gyermekkor
várakozás, a kamaszkor
várakozás, az asszony
várakozás. Tovább »

Ablakod tükröző fénye
A patinás falakon
Fácska rügyező zöldje
Hirtelen nyíló ablakon Tovább »

A marosvásárhelyi Népújságban olvashattuk, Nagy Miklós Kund tollából: „Múlt szombaton adtuk közre a hétvégi melléklet [a Múzsa] 1479. számát. Az 1. szám 1991. április 6-án látott napvilágot. Azóta kisebb-nagyobb formai változtatásokon ment át, a nyomdai körülmények javulása, a digitalizálás jótékony hatással volt rá, a társadalom, a közélet, az általános élet- és szemléletmód változásai, a kultúra anyagi háttérbe szorítása ellentétesen befolyásolta a lapszerkesztést.”

https://www.e-nepujsag.ro/articles/errol-jut-eszembe-387

miféle kloroformos szerelembe
fülledt diagnózisba
éhgyomri gyászba
kiloccsanó fejtörésbe
hullaszín’ szinesztéziába
torkollik ez a tavasz

Budapest, 2021. III. 30.

Hamarosan kapható a webáruházban és a boltokban. A szerző FB-oldalán így vall művéről:
„Az első, Tutival kapcsolatos vicceket 1988-ban írtam le. Nem volt akkoriban különösebb célom velük, és csak annyit tudtam róla, hogy az 1970 és ’80-as évek alatt, – szóval, éltében már (!), neve közszájon forgott.
Amint pedig azt látni fogjuk később, története még korábbra is visszanyúlik.
Fura és különös, egyben szimpatikus viselkedése, Tovább »

Teszem magam, hogy őrzök valamit,
ott, ahol tilos énekelni,
ugatni még kevésbé
és erkölcsi kérdés a szájkosár. Tovább »