Berecz András énekes, mesemondó, folklórkutató és előadóművész, az Ökrös és az Egyszólam együttesek alapítója, 1957. október 29-én született Budapesten. Felvidék, Erdély, Moldva, Nagykunság településein gyűjtött dalokat, meséket, tréfákat. Előadásaival végigjárta a nagyvilágot, a torontói York Egyetemen magyar népzenét is tanított. Megjelent lemezei: A szél patkójától a kő is szikrázik, Egyszólam, Vásárfia, Kalotaszegi mulatónóták, Megütik a dobot, Kőkertben liliom, Felítő, Szegen csengő, Sinka-ének, Legényes, Sördal, Hazakísérlek, Angyalfütty, Láttam a Holdat előttem. Könyvei: Bú hozza, kedve hordozza, Magon nőtt énekesek iskolája, Rokonok söre, Sose Sára. Filmjei: Ez úgy igaza, ahogy hiszitek, Dokumentumfilm. Munkásságát a következő díjakkal értékeltek: Népművészet Ifjú Mestere díj, Magyar Művészetért Alapítvány díja, Magyar Köztársaság Arany Érdemkerest, Magyar Örökség díj, Március 15 díj, Alternatív Kossuth-díj, Prima díj, Szer Üzenete díj, Kossuth-díj, Tiszteletbeli Székely cím. A 12. Brassói Magyar Napok alkalmával 2022. szeptember 11-én egy csodálatos előadást tartott fiaival. Berecz András 2023. január 7-én a Kopecsni Gábor által alapított és működtetett Felföldi Dalia Iskola meghívottja volt. Ekkor sikerült elbeszélgetnünk.
Tovább »
A készülő regényről:
Az Anti egy szociografikus elemekkel átszőtt regény a székelység mai állapotáról. A kétszólamú regény egyik főszereplője Desági Antal, azaz Anti, egy anti-Uz Bence vagy anti-Ábel, aki rég elszakadt gyökereitől, akinek csak olvasmányélményei vannak a hagyományos székely világ működéséről, aki azonban kérkedik székelységével, mivel úgy véli, hogy ezáltal új identitást építhet fel magának a városi lét egyen-valóságában. Erre épít egy légvárat, mely légvár, amikor végül elhatározza, hogy a mondén életformával szakítva kiköltözik a székely tanyavilágba, nagyapja birtokára, rövidesen szertefoszlik, leomlik.
A regény másik központi figurája Bíró János, a szomszédos tanya idős gazdája, kiben Anti a pártfogóra akad: az öreg a külföldre szakadt fiát látja benne. Bizonyos fokig kettejük külön regényéről is beszélhetünk: Bíró János inkább a múltban él, azt hasonlítja össze a jelennel, míg Anti egy hangsúlyosan mai figura, aki a székelység aktuális dilemmáit jeleníti meg. A két szereplő szólamai váltakozva, olykor egymásra reflektálva követnék egymást, egy ideig történeteik párhuzamosak, ugyanakkor a cselekményalakítás során sorsuk is összefonódik. Tovább »
B. Tomos Hajnal sorozata
Jó hír, hogy a 2004-ben megjelent értékes helytörténeti mű „A hajdani Brassó” már elektronikus változatban is olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.(https://mek.oszk.hu/23800/23866). A Brassó Megye Tanácsának és a megye történelmi múzeumának támogatásával megjelent könyv szerzői és szerkesztői Balázs János (a Brassói Lapok volt szerkesztője) és Dobolyi István (az Áprily Lajos Főgimnázium egykori igazgatója). A könyv140 oldalán összesen 130 régi felvétel szerepel, a hozzájuk kapcsolódó hiteles dokumentáció kíséretében.
Tovább »
Nagyjából egy hétig volt nekem amerikai őslakó ősanyám vagy ősapám. A születésnapomra kapott DNS tesztből bújt elő, de valahogy most odalett.
Nem közeli felmenő volt, nem is nevezhető jelentősnek, alig 1%-os ős. Az algoritmus megbízhatósági intervallumának az alsó szegletében húzódott meg, de valahogy mégis megörültem neki, amikor elém került, egy számomra átláthatatlan számítás eredményeként. Tovább »
(Felsőporumbák, Porumbacu de Sus, Oberbornbach -Szeben megye)
B. Tomos Hajnal sorozata (4.)
A brassói nőszövetség húsvéti alkotóműhelyet szervez szombaton, március 11-én, tíz órai kezdettel. A BIT.központ (Iuliu Maniu u.32.sz.) tevékenységén bárki részt vehet, aki alkotói tehetségét, szín-és formaérzékét próbára akarja tenni. A szervezők különböző húsvéti díszek (kopogtatók, ajtó-és asztaldíszek stb.) készítéséhez anyagokat és eszközöket bíztosítanak. A munka fáradalmait kávéval, teával és egy nagy közös pizzával próbálják enyhíteni, a felhőtlen kreatívitást pedig vidám zenei aláfestéssel ösztönzik.
(Fotó: Virányi Bolyszi Ibolya: Brassó)
Sall László és másik 203 szövegeinek felhasználásával írta
Jörgen Börgen
Balról begurul a villamos az Ember tragédiája szereplői tolják RAOUL leugrik róla
RAOUL (szerepében BOJ): igazából itt jövök majd be valahol az xy és a zty utcák kereszteződésénél
(EGY ÚJ SZEREPLŐ): egy európai kisváros főterén vagyunk
RAOUL: nem tudom hogyan jutok be a kerítéseken túlra, nem tudom be kell-e egyáltalán jussak-e. BIHARI SÁNDOR: helyesen: jutnom.
(EGY ÚJ SZEREPLŐ): egy közép-európai nagyváros főterén
RAOUL: Ideiglenesen felállított kerítés ez függőlegesen párhuzamos deszkák, lécek? Nem újak, ezeket haránt újabb deszkák fogják össze. Tovább »
B. Tomos Hajnal sorozata (3.)
Szombaton, 2023. március 4-én nyitották meg a brassói Transilvania Egyetem Auditorium termében FERENCZ ÁGNES VERONIKA egyéni tárlatát, mely a rangos képzőművész legfrissebb festményeit és kerámia alkotásait mutatja be a látogatóknak.
A kiállítás megnyitóját követően a dr.Filip Ignác Csaba által vezényelt együttes előadása tette emlékezetessé az esemény élményét.
Fotó: A tárlat plakátja
mikor a szerzõ magán kívül van
ha jól tudom te sall lászló vagy
hát ha még jobban tudnád akkor azt is tudhatnád hogy én jörgen börgen is vagyok
már hogy lehetnél is az
hát lehet hogy jobban vagyok jb mint sl, de ebbe most inkább ne menjünk bele
és miért kell akkor álnéven Tovább »
A gazság dúl, de szép az élet,
sokan mondják, jaj, de félek.
Minden csendes, békés, rendes,
a szolgahad vesztőn retteg. Tovább »
B. Tomos Hajnal sorozata (2.)
E hét folyamán zajlott le Kolozsvárt az „Erdélyi iskolabusz-hálózat a szórvény szolgálatában”–nevű program sajtótájékoztatója és programegyeztetője. Az eseményen Géczi Gellért Négyfalu alpolgármestere, Molnár Stefánia főtanfelügyelő-helyetes és Rákosi Lajos Attila kőhalmi igazgató képviselte a Brassó megyei érdekeltséget. Tovább »
B.Tomos Hajnal sorozata (1.)
Csütörtökön, ez év március 2-án nyitották meg a brassói Reménység Házában a Barcasági Magyar Képzőművészek XVI. seregszemléjét. A kiállított alkotásokat Dobolyi Annamária művészettörténész méltatta. Az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület égisze alatt megrendezett kiállítás március 28.-áig látogatható.
Tovább »
Bármennyire is fájdalmas, tudomásul kell vennünk, hogy nem a nyomdafestékillatot árasztó, ropogós vagy zörgős papíron megjelenő, rituálészerűen, a reggeli kávé mellett, vagy az ebéd kanalazása közben kellemesen…(Szucher Ervin)
Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala
Ma reggel egy kolozsvári ismerősöm, jó nevű filozófiatanár az egyetemem román tagozatán, aki civilként is nagyon aktív, és sokat posztol a közösségi oldalakra közügyekben, egy videófelvételt osztott meg. Felvezető szövege rosszalló, „A nevetségesség és a butaság, ha fájna…” – írja. Legtöbbször egy véleményen vagyunk. Megnézem, gondoltam. Tovább »
Nekünk tiszta az ég?
Egy antropológus jegyezte fel, hogy az általa vizsgált egzotikus népcsoportban az emberek, ha találkoztak, így köszöntek egymásnak: „ – Neked tiszta az ég? – Nekem tiszta az ég. És neked? – Nekem is tiszta az ég.” A tiszta ég nyilvánvalóan nem az időjárásra, mégcsak nem is a napszakra vonatkozik ebben az üdvözlési formában, hanem arra az állapotra, amely ember és környezet épp aktuális viszonyára mutat rá. Mondhatnánk, egyfajta közérzetet jelöl, amelyben az ég egyrészt úgy jelenik meg, mint univerzális és objektív tényezője világunknak, másrészt mint egyéni érzékelés általi „színezése” ennek a fölénk feszülő boltozatnak. Vélhetőleg a „Hány óra?” kérdése is itt, ebben a rovatban valami másra kérdez rá, nem kimondottan az időmérő eszköz épp aktuális jelzésére, amely a következő pillanatban amúgy is érvényét veszíti. Mondjuk arra kérdezhet, hogy az én órám mit mutat. Vagyis: mennyire tiszta nekem az ég.Nekem az óra ennyi meg ennyi – mondhatnám, és rögtön viszont is kérdezhetném: És neked hány óra? Tovább »
A házban napközben senki nem volt otthon. Csak Tibor, a nyugdíjas, meg Zoli, aki szívrohamot kapott egy hete. Most gyógyulgat. Tibor rendőr volt, míg dolgozott. Zoli meg ügyvéd. Betegállományba vonult. Tibor egy nap unta magát. Úgy gondolta a negyedikről lemegy a másodikra. Megnézni, hogy Zoli – hogy van… Tovább »
„Aura, a mi Auránk“ — így mondta a hangversenyről távozó közönség. Valóban, ahol csak énekel, Aura Urziceanu meghódítja hallgatóságát. Egy vendéglőbe szólt első külföldi szerződése, de rövidesen a New York-i Carnegie Hall és a világ legrangosabb jazz-fesztiváljának közönsége tapsolta, ünnepelte. Múlt vasárnap zsúfolásig megtelt a Köztársasági Palota nagyterme, és az elkoptatott „rendkívüli” jelző a hangverseny plakátján — teljes, reális értelmet kapott. Tovább »
Zapis o kafi/Jegyzet a kávézásról
A kávéhoz fűződő első emlékeim gyerekkoromba vezetnek, nagyapámhoz és nagyihoz egy hegyen lévő faluba. „Divka” nevű fenséges ital illata ébresztett. Árpából készült kávé volt, melyet nagyszüleim előszeretettel ittak. Nekem anyám a Divkát a régi, fával fűthető tűzhelyen frissen melegített tejbe keverte. Tovább »
Kafa spaja ljude i gradove/Kávé sztori
Napflio varázslatos peloponnészoszi város. Napflio közepén a főtér Sintagma (ugyanúgy hívják, mint az autinit, csak ez kisebb és szebb). A téren meg a Városi kávéház. Na, itt álltam meg, kerthelységébe ültem, pihenni, az élményeket felidézni és a városi forgatagot élvezni. Jön a pincér. Kávét rendelek. Szerbet. Mi a szerb kávé? Tovább »
Béke lesz-e Ukrajnában, ha nem támogatják a demokratikus országok fegyveres harcában a betolakodók ellen? Békeharc-e az, amelyik az áldozat ellen, az agresszor érdekében agitál? Megbocsátja-e a történelem azt a történelmi bűnt, hogy „a magyarok Románia legoroszpártibb közössége, ami az Orbán-kormány Erdélyben is terjesztett propagandájának köszönhető”? (Értsd: tulajdonítható, mert minden, csak nem köszönet illeti).
Tovább »
Bolondországban gyorsan terjedt a ragály. Sokan megbetegedtek, fiatalok, öregek dőltek ágynak. Minden városban és faluban bezárkóztak az emberek, féltek a haláltól. Csak a palota lakói nem féltek. Őket egy láthatatlan háló védte. Legalábbis ők ezt hitték. Az egyik szárnyban egy jól felszerelt kórházat rendeztek be, biztos, ami biztos. A legjobb sámánok álltak készenlétben, ha beütne a krach. A palota minden helyiségében egyébként állt a bál. Folyt a sör, bor, nagy volt a vigadalom. Na meg a por. Igen, az is sok volt. De gyorsan fogyott. Ifjonti hévvel nyomták az urak magukba, hogy bírják a tempót. Tovább »
Még mindig fiatal
Gyorsuló tempóban haladt
mindegyre nagyobb kör ívén,
akár a tölgy évgyűrűje,
s szabadság, szerelem kettős
tűzcsóvája gyúlt a szívén.
Sisteregve égett, de el
nem égett – szívós diadal
az „egy gondolat” –, s pályája
végső körén más időbe
lépett: még mindig fiatal. Tovább »
Pusztai Péter rajza