Nagyjából egy hétig volt nekem amerikai őslakó ősanyám vagy ősapám. A születésnapomra kapott DNS tesztből bújt elő, de valahogy most odalett.

Nem közeli felmenő volt, nem is nevezhető jelentősnek, alig 1%-os ős. Az algoritmus megbízhatósági intervallumának az alsó szegletében húzódott meg, de valahogy mégis megörültem neki, amikor elém került, egy számomra átláthatatlan számítás eredményeként. Tovább »

B. Tomos Hajnal sorozata (4.)

A brassói nőszövetség húsvéti alkotóműhelyet szervez szombaton, március 11-én, tíz órai kezdettel. A BIT.központ (Iuliu Maniu u.32.sz.) tevékenységén bárki részt vehet, aki alkotói tehetségét, szín-és formaérzékét próbára akarja tenni. A szervezők különböző húsvéti díszek (kopogtatók, ajtó-és asztaldíszek stb.) készítéséhez anyagokat és eszközöket bíztosítanak. A munka fáradalmait kávéval, teával és egy nagy közös pizzával próbálják enyhíteni, a felhőtlen kreatívitást pedig vidám zenei aláfestéssel ösztönzik.

(Fotó: Virányi Bolyszi Ibolya: Brassó)

Sall László és másik 203 szövegeinek felhasználásával írta

Jörgen Börgen

Balról begurul a villamos az Ember tragédiája szereplői tolják RAOUL leugrik róla

RAOUL (szerepében BOJ): igazából itt jövök majd be valahol az xy és a zty utcák kereszteződésénél

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): egy európai kisváros főterén vagyunk
RAOUL: nem tudom hogyan jutok be a kerítéseken túlra, nem tudom be kell-e egyáltalán jussak-e. BIHARI SÁNDOR: helyesen: jutnom.

(EGY ÚJ SZEREPLŐ): egy közép-európai nagyváros főterén
RAOUL: Ideiglenesen felállított kerítés ez függőlegesen párhuzamos deszkák, lécek? Nem újak,  ezeket haránt újabb deszkák fogják össze. Tovább »

B. Tomos Hajnal sorozata (3.)

Szombaton, 2023. március 4-én nyitották meg a brassói Transilvania Egyetem Auditorium termében FERENCZ  ÁGNES  VERONIKA   egyéni tárlatát, mely a rangos képzőművész legfrissebb festményeit és kerámia alkotásait mutatja be a látogatóknak.

A kiállítás megnyitóját követően  a dr.Filip Ignác Csaba által vezényelt együttes előadása tette emlékezetessé az esemény élményét.

Fotó:  A tárlat plakátja

mikor a szerzõ magán kívül van

ha jól tudom te sall lászló vagy

hát ha még jobban tudnád akkor azt is tudhatnád hogy én jörgen börgen is vagyok

már hogy lehetnél is az

hát lehet hogy jobban vagyok jb mint sl, de ebbe most inkább ne menjünk bele

és miért kell akkor álnéven Tovább »

A gazság dúl, de szép az élet,

sokan mondják, jaj, de félek.

Minden csendes, békés, rendes,

a szolgahad vesztőn retteg. Tovább »

B. Tomos Hajnal sorozata (2.)

E hét folyamán zajlott le Kolozsvárt az „Erdélyi iskolabusz-hálózat a szórvény szolgálatában”–nevű program sajtótájékoztatója és programegyeztetője. Az eseményen Géczi Gellért Négyfalu alpolgármestere, Molnár Stefánia főtanfelügyelő-helyetes és Rákosi Lajos Attila kőhalmi igazgató képviselte a Brassó megyei érdekeltséget. Tovább »

Tovább »

B.Tomos Hajnal sorozata (1.)

Csütörtökön, ez év március 2-án nyitották meg a brassói Reménység Házában a Barcasági Magyar Képzőművészek XVI. seregszemléjét. A kiállított alkotásokat Dobolyi Annamária művészettörténész méltatta. Az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület égisze alatt megrendezett kiállítás március 28.-áig látogatható.

Tovább »

Bármennyire is fájdalmas, tudomásul kell vennünk, hogy nem a nyomdafestékillatot árasztó, ropogós vagy zörgős papíron megjelenő, rituálészerűen, a reggeli kávé mellett, vagy az ebéd kanalazása közben kellemesen…(Szucher Ervin)

Forrás: Bölöni Domokos FB-oldala

Ma reggel egy kolozsvári ismerősöm, jó nevű filozófiatanár az egyetemem román tagozatán, aki civilként is nagyon aktív, és sokat posztol a közösségi oldalakra közügyekben, egy videófelvételt osztott meg. Felvezető szövege rosszalló, „A nevetségesség és a butaság, ha fájna…” – írja. Legtöbbször egy véleményen vagyunk. Megnézem, gondoltam. Tovább »

Nekünk tiszta az ég?

Egy antropológus jegyezte fel, hogy az általa vizsgált egzotikus népcsoportban az emberek, ha találkoztak, így köszöntek egymásnak: „ – Neked tiszta az ég? – Nekem tiszta az ég. És neked? – Nekem is tiszta az ég.” A tiszta ég nyilvánvalóan nem az időjárásra, mégcsak nem is a napszakra vonatkozik ebben az üdvözlési formában, hanem arra az állapotra, amely ember és környezet épp aktuális viszonyára mutat rá. Mondhatnánk, egyfajta közérzetet jelöl, amelyben az ég egyrészt úgy jelenik meg, mint univerzális és objektív tényezője világunknak, másrészt mint egyéni érzékelés általi „színezése” ennek a fölénk feszülő boltozatnak. Vélhetőleg a „Hány óra?” kérdése is itt, ebben a rovatban valami másra kérdez rá, nem kimondottan az időmérő eszköz épp aktuális jelzésére, amely a következő pillanatban amúgy is érvényét veszíti. Mondjuk arra kérdezhet, hogy az én órám mit mutat. Vagyis: mennyire tiszta nekem az ég.Nekem az óra ennyi meg ennyi – mondhatnám, és rögtön viszont is kérdezhetném: És neked hány óra? Tovább »

A házban napközben senki nem volt otthon. Csak Tibor, a nyugdíjas, meg Zoli, aki szívrohamot kapott egy hete. Most gyógyulgat. Tibor rendőr volt, míg dolgozott. Zoli meg ügyvéd. Betegállományba vonult. Tibor egy nap unta magát. Úgy gondolta a negyedikről lemegy a másodikra. Megnézni, hogy Zoli – hogy van… Tovább »

„Aura, a mi Auránk“ — így mondta a hangversenyről távozó közönség. Valóban, ahol csak énekel, Aura Urziceanu meghódítja hallgatóságát. Egy vendéglőbe szólt első külföldi szerződése, de rövidesen a New York-i Carnegie Hall és a világ legrangosabb jazz-fesztiváljának közönsége tapsolta, ünnepelte. Múlt vasárnap zsúfolásig megtelt a Köztársasági Palota nagyterme, és az elkoptatott „rendkívüli” jelző a hangverseny plakátján — teljes, reális értelmet kapott. Tovább »

Zapis o kafi/Jegyzet a kávézásról

A kávéhoz fűződő első emlékeim gyerekkoromba vezetnek, nagyapámhoz és nagyihoz egy hegyen lévő faluba. „Divka” nevű fenséges ital illata ébresztett. Árpából készült kávé volt, melyet nagyszüleim előszeretettel ittak. Nekem anyám a Divkát a régi, fával fűthető tűzhelyen frissen melegített tejbe keverte. Tovább »

Kafa spaja ljude i gradove/Kávé sztori

    Napflio varázslatos peloponnészoszi város. Napflio közepén a főtér Sintagma (ugyanúgy hívják, mint az autinit, csak ez kisebb és szebb). A téren meg a Városi kávéház. Na, itt álltam meg, kerthelységébe ültem, pihenni, az élményeket felidézni és a városi forgatagot élvezni. Jön a pincér. Kávét rendelek. Szerbet. Mi a szerb kávé? Tovább »

Béke lesz-e Ukrajnában, ha nem támogatják a demokratikus országok fegyveres harcában a betolakodók ellen? Békeharc-e az, amelyik az áldozat ellen, az agresszor érdekében agitál? Megbocsátja-e a történelem azt a történelmi bűnt, hogy „a magyarok Románia legoroszpártibb közössége, ami az Orbán-kormány Erdélyben is terjesztett propagandájának köszönhető”? (Értsd: tulajdonítható, mert minden, csak nem köszönet illeti).
Tovább »

Bolondországban gyorsan terjedt a ragály. Sokan megbetegedtek, fiatalok, öregek dőltek ágynak. Minden városban és faluban bezárkóztak az emberek, féltek a haláltól. Csak a palota lakói nem féltek. Őket egy láthatatlan háló védte. Legalábbis ők ezt hitték. Az egyik szárnyban egy jól felszerelt kórházat rendeztek be, biztos, ami biztos. A legjobb sámánok álltak készenlétben, ha beütne a krach. A palota minden helyiségében egyébként állt a bál. Folyt a sör, bor, nagy volt a vigadalom. Na meg a por. Igen, az is sok volt. De gyorsan fogyott. Ifjonti hévvel nyomták az urak magukba, hogy bírják a tempót. Tovább »

Még mindig fiatal

Gyorsuló tempóban haladt
mindegyre nagyobb kör ívén,
akár a tölgy évgyűrűje,
s szabadság, szerelem kettős
tűzcsóvája gyúlt a szívén.

Sisteregve égett, de el
nem égett – szívós diadal
az „egy gondolat” –, s pályája
végső körén más időbe
lépett: még mindig fiatal. Tovább »

Figyelő

Télnek nyugalma –
Ring levegőfészkében
a nagy varjúfa.

Kiválva

Mint egy kismadár –
A friss hóban elveszve
sötétzöld gyöngyszem.

A minta

Függönyében dal –
Álma fehérrózsa volt,
horgolta hüen.

„Az írás, mondhatom, már hivatásommá vált”

Kérdez: B. Tomos Hajnal

A székelyudvarhelyi születésű Béres Vivien Beatrix a legfiatalabb költőgenerációhoz tartozik. Bár még alig 24 éves, nem számít kezdő tollforgatónak, hiszen tavaly júliusban már második kötetét tette le az olvasók asztalára. A 2014-ben megjelent Érzelmek című verseskönyv után ez utóbbit, az Árnyképeket, határozottan egyedi versbeszéd jellemzi, a költőnő sajátosan eredeti stílusban és költői eszközökkel jegyzi kora és környezete reflexióit. Idén, február 14-én a brassói Reménység Házában is bemutatták a kötetet. Ez alkalommal hangzott el alábbi beszélgetésünk: Tovább »

   Furcsa érzést vált ki egy-egy tárgy első érintése, vagy illat, különösen a kávé illatának első észlelése. A helység, ahol születtem, a Preszpa-tó partján fekszik, Macedónia, Görögország és Albánia hármashatárán. Már kora gyerekkoromban kicsit-kicsit magamba szívtam a „kávé” illatát. Időnként szinte minden falusi konyhában pörkölték a „kávét”, az udvarokban meg, amelyek kisméretű kőmalommal rendelkeztek, azt a „kávét” naphosszat darálták. Tovább »