Zichó Viktor indiai utazása épp arra az időszakra esett, amikor a Covid-járvány miatt a világ „bezárkózott”. Indiában pl. bezárták az éttermeket, a kifőzdék zárva maradtak Viktor előtt. Majd bekövetkezett a közlekedési tilalom, Viktort kórházba vitték, ahonnan kalandos úton megszökött. Csak akkor tudott továbbmenni, mikor a tilalmat feloldották. Nyugat-Bengálba egyáltalán nem engedtek be külföldieket. Viktor ott álruhát öltött és indiainak öltözve, indiai kerékpárral juthatott csak célhoz. –  Hargita Népe / Családi 7 vége (Folytatjuk)

Egy akármilyen honlap (Viralnova a neve) szavazatokat kért olvasóitól, hogy szerintük melyek a világ legijesztőbb szobrai. Hogy, hogy nem, egy budapesti szobor, méghozzá az Anonymust, Béla király névtelen jegyzőjét ábrázoló több mint száz éves műemlék végzett az első helyen. A szobor – Ligeti Miklós alkotása és Ferenc József császár ajándéka a magyar nemzetnek – a Városligetben áll, a Vajdahunyad vár szomszédságában és titokzatosságával megállásra készteti az arra haladót. Sokan keresik föl, fotózzák-filmezik. A maga nemében valóban titokzatos, dermesztő és kísérteties. És egy jó szobor. És egy jó fotó. (Sötétkamra)

Nemrégiben, Gyergyóditróban a komáromi Zichó VIktor fotós-hegymászó Kőrösi Csoma Sándor sírjáig tartó kerékpártúrájáról számolt be élményszerűen. A 2019/ben elhatározott utazáshoz a nagy utazó posztumusz összeállított útirajza adta meg a végső lökést. „A könyv nagyon felkeltettte az érdeklődésemet – vallotta Zichó – , illetve hatalmába kerített  Csoma Sándor akaratereje, amivel végigvitte az útját.”

Felkészülésre nem volt különösen szüksége az aktív hegymászónak. Folyamatosan kerékpározott, hogy formában tartsa magát. Közben fejben is készült a nagy útra, elképzelte és megoldotta a legtöbb kritikus szituációt, ami útközben adódhatott volna.

Hivatalosan a szülőfalutól, Csomakőrösről indult útnak, ahol néhány helybeli fiataltól  pár nemzeti szalagot és diókat kapott, amiket  aztán Csoma sírjánál helyezett el. 
Fórika Dóra beszámolója alapján készült hírünket holnap folytatjuk. (Forrás: Hargita Népe Családi 7 vége)

A kolozsvári Korunk folyóirat jó ideje, hónapról-hónapra, tematikus lapszámokat jelentet meg, a legfrissebb, februári kiadás pedig a színház jegyében látott napvilágot, és azért is szeretném felhívni rá a figyelmet, mert olyan kiváló tanulmányokat tartalmaz, amelyek nem csupán az erdélyi, a romániai, hanem a nemzetközi kortárs színházi törekvésekre is rávilágítanak. Aki úgy érzi, hogy kissé elszakadt a teátrumtól vagy nézőként olykor beül egy-egy bemutatóra és elcsodálkozik, mintha tíz-húsz évvel ezelőtt másfajta előadásokat látott volna, a Korunk mostani számában sok-sok olyan kérdésére választ talál, amelyet színházszerető emberként fel szeretett volna tenni, de nem nagyon tudta, hogy kinek. Tovább »

sajtos melegszendvics
olvadéka rotyog
illatosan
karácsonyvárón

Budapest, 2023. II. 18.

Gyakran szó szerint halomba lőtte a vadakat és három világrekordot is felállított Nicolae Ceaușescu pártfőtitkár, az egykori Románia Szocialista Köztársaság elnöke. A diktátor vadászszokásairól Kovács Zoltán erdész mesélt.

Ceaușescu hosszas regnálása során többször eljárt a térségbe vadászni. A hajtás sikerét sosem bízták a véletlenre, alapos előkészületek előztek meg minden vadászpartit. – Tizennégy alkalommal vettem részt Ceaușescu vadászatának előkészítésében – elevenítette fel emlékeit Kovács Zoltán nyugalmazott erdész. Beszámolt arról is, hogy Fazekas Lajosnak (a frissen megalakult Hargita megye pártbizottságának első titkára és a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, azaz a megye első embere volt az 1968. november 16. – 1978. október 16. időszakban, illetve erdőgazdálkodási és építőanyag-ipari miniszter – szerk. megj.) köszönhető, hogy Csík­taplocán megalapult az erdészeti szakközzépiskola. Tovább »

A legmodernebb kor elején
egy pilóta
sugárhajtású gépen
nagy sietősen
végigfutott az égen. Tovább »

Mégis Kalliopé

Cicero óta közismert: „fegyverek közt hallgatnak a múzsák”. Érvényes ez Kalliopéra is, akire a halhatatlanok a filozófiát bízták. Nehéz gondolkodni egy háború árnyékában. Mostoha idők járnak a filozófiára. A világot kis híján megváltó német szellemóriás, Immanuel Kant bő két évszázada Königsbergben alkotott, mely település akkoriban Poroszország része volt. Úgyszólván egyszer sem mozdult ki a városból, ellenben minden délután óraművet megszégyenítő pontossággal indult szokásos sétájára. Königsberget ma Kalinyingrádnak hívják; orosz terület, s a moszkvai stratégák nukleáris töltet hordozására is alkalmas rakétákat halmoznak fel ott. Tovább »

Mondják: a világ összes könyve nem ér annyit, mint baráttal a kávé-ivás. Ma reggel baráti hang. Fehér Illés műfordító kérdezte, ehhez a virtuális kávéhoz: – Van-e valami jegyzeted a kávéról, netán egy elbeszélésedben?

     – Van – mondtam, a billentyűzet melletti munkanapokra is és az éjjel tágra nyitott szemekre is. Íme, Pest szívében félreteszem egy pillanatra a megszokott kávét, idézetet keresek, közben vigyázok, a billentyűzetre a kávé ne csöpögjön. Mert ha igen (már előfordult), a billentyűk pattognak és kávé-illatot terjesztenek. Illés, tessék, az adott témára töredék bejrúti jegyzetemből a borbélyműhelyről, ahol a keleti borotválkozás szertartását kávé-ivással tetőzik: Tovább »

Zichó Viktor komáromi hegymászó és fotós 2019-ben Kőrösi Csoma Sándor útját járta végig kerékpárral a szülődfalutól a dardzsilingi sírig.
Erről tartott előadást nemrég Gyergyóditróban, melynek során beszámolt nem mindennapi élményeiről a távoli Himalájában.
A csíkszeredai Hargita Népe hétvégi családi melléklete (Családi 7 vége) interjút közölt az utazóval, amit holnap ismertetünk. (Káfé)

Csak állt ott, és engem nézett. Pirosban volt és kékben. Fejét félrebillentette, mintha biccentett volna. Sőt, mintha egy halk köszönést, vagy inkább morgásfélét is hallottam volna. Igen. Biztosan hallottam. Minden nap ugyanazon a helyen állt az ablak rácsai mögött. Mit akarsz, fiú? Gondoltam magamban. De nem akartam megszólítani. Ha ő nem lép, akkor én sem. Tovább »

Szerző: Varga László Edgár, 2023. február 13.

https://foter.ro/cikk/nem-baj-ha-valaki-nem-kedveli-krudyt-vagy-berzsenyit-ok-es-a-nagy-muvek-ettol-nem-serulnek-interju-hay-janos-iroval/
A közbeszéd egyre agresszívebb hangjaiért alapvetően a közösségi médiát okolja, azt pedig nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy Petőfi Sándor nem volt egy kellemes figura magánemberként.
Petőfi Sándor lehetséges arcairól beszélt Háy János író múlt csütörtökön a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A fellépés a Petőfi Irodalmi Karaván gyűjtőnéven futó projekt keretében valósult meg, Háyt Rozs Tamás csellista-énekes kísérte el, aki az író Petőfiről és koráról szőtt monológjai közben sajátos versmegzenésítéseiből adott elő néhányat. Minderre a Petőfi-bicentenárium apropóján került sor, és bár nem volt egyszerű leegyeztetni – a páros két nap alatt Zilahon és Kolozsváron is fellépett, ráadásul mindkét helyszínen egy-egy alternatív irodalomórát is tartottak –, a csütörtök esti előadás után azért elbeszélgettünk Petőfi kapcsán a színház öltözőjében irodalomról, hagyományról, ideológiailag elkötelezett harcosokról és a közösségi életünkben egyre jellemzőbb baltával dobálós kritikáról, Jutka néniről és az igazi rock and rollról is Háy Jánossal. Tovább »

Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni. Ezt egy ideig bevállalták a boltoskisasszonyok, később viszont a nagy, berregő darálók kikerültek a pénztár melletti polcra, ahol fizetés után mindenki maga őrölhette meg a felbontott zacskó tartalmát. Kiskamaszként eleinte tartottam a művelettől, a finomságot is be kellett állítani, közepesre, meg ügyelni, hogy ne menjen mellé, de amikor már uraltam a technikát, akkor örültem, hogy magam intézhetem a dolgot, s nem kell feltartanom a sort a kiszolgálópultnál. A kávé aztán édesanyám kotyogójában végezte, igazodva a kor divatjához… Tovább »

karácsony után
azt hiszem megőrülök
ördögök szállnak

Budapest, 2023. II. 12.

BÁLINT TIBOR
MI ÉS A NŐK

Elismerésként szokták mondani poétalányoknak, írónőknek: szerencsére e munkán nem érzik, hogy nő írta. Pedig kétes hízelgés ez, s máig sem értem, hogy mit kellene a nőnek alkotás közben sajátos énjéből rejtegetnie. Ne borzongjon a mélységtől, amelyet ő maga teremtett, vagy ne támaszkodjon a felszín tarka oszlopának csevegő kedéllyel? Oly követelmények ezek, amelyeknek a férfiak is csak ritkán tudnak eleget tenni. Mi azonban, ha egy homályos gödörbe mutatunk, pokoli mélységeket tárunk fel, s ha a kínlódás hevében csorogni kezd a tollunk, franciásan könnyedek és szellemesek vagyunk … Ily merev elhatárolás után ne csodálkozzunk, ha a szépnem nadrágot visel, cigarettázik, és káromkodásainkban is igyekszik utánozni bennünket. Elvégre mi vagyunk a hibásak, ha még ma is csak ily külsődleges jegyekben látjuk a különbséget nős férfi között…

Utunk, 1974. március 12.

Soha nem ittam éhgyomorra a reggeli kávét (sem). Sok tekintetben viszont változtak a kávézási szokásaim. Anno presszó kávét ittam, aztán egy hosszabb finnországi ösztöndíjas időszak alatt megkedveltem a gyengébbre főzött kávét, de távolról sem akkora mennyiségben, mint amennyit északon fogyasztanak. Attól kezdve a presszó kávé túl erősnek tűnt. Az erősebb pörkölésű kávét szeretem hígabbra főzve. De nem az annyira hígat, mint amit a észak-svédországi ismerőseim úgy jellemeznek, hogy „Haaparanta látszik”, azaz a teletöltött csészének az alja látható. Ugyancsak ott halottam, hogy „dehogy iszom teát, nem vagyok én beteg!” Tovább »

Reggeli kávé

Reggeli kávémat a konyhában iszom a szép erdélyi abrosszal terített „Gründerzeit” ebédlőasztalnál. De szigorúan csakis felkelés után – értsd: tíz előtt csak a legritkább esetben.

A Latte macchiato két részben készül: maga a feketeleves a sokoldalú kávégép háromszemes (max. kávétartalmú) 50 ml-es eszpresszó gombjának megnyomásával, a tej habosításához külön masinát használok. Miközben kávézom, elolvasom az újságot, a kultúrrész közepén megfejtem a szudokut, meg a keresztrejtvényt, és akkor kezdődhet a nap. Ez így volt szerdáig. Tovább »

tegnap temettek
már áll a márvány
testemen nem fog
se kín se járvány

mint egy homokzsák
bomlik ki végül
emlékem fáj még
de már szépül Tovább »

A fejlődés megállíthatatlan

A Bolyai Egyetem Magyarországon végzett diákjai nyilatkozatot írnak alá, amelyben kötelezik magukat, hogy tanulmányaik befejezése után visszatérnek, és itt vállalnak munkanélküliséget, Romániában.

Népújság, 1993. V. 7

Bölöni Domokos FB-oldala

Író az, akinek olvasója van: Interjú Kerekes Tamással

2007.04.21. 15:26

A könyvhéten „Az eltűnt ütő nyomában” címmel kötete jelenik meg az Alon rendszeres szerzőjének, . Mi több, ez a könyv képviseli Magyarországot jövőre az Európai Írókongresszuson. Kerekes Tamással a Káfé irodalmi, művészeti műhely készített interjút.

A könyvhéten „Az eltűnt ütő nyomában” címmel kötete jelenik meg az Alon rendszeres szerzőjének, . Mi több, ez a könyv képviseli Magyarországot jövőre az Európai Írókongresszuson. Kerekes Tamással a Káfé irodalmi, művészeti műhely készített interjút.

Könyved jelenik meg, kapom a hírt, egy számomra ismeretlen kiadónál, mutasd be nekünk, tudatlanoknak a kiadót! Tovább »

A vízió

Ülünk a kávéházban a férjuram újságot olvas, közben a hosszú szoknya alól kivillanó bokámra vet egy súlyosan elmarasztaló pillantást. Azonnal tudom mit kell csinálni. Egy mosoly a jutalom. Megérkezik a főúr. Nagyságos asszonyom? A szokásos gyenge kávé jöhet? Természetesen tejszínhab nélkül. Bólintok, de ő is tudja, ez egy színjáték, imádom a tejszínhabot. Az úrnak pedig egy erős feketét, minden belevalóval. A bólintás után nyugtázza: akkor meg is vagyunk kérem, azonnal hozom. Tovább »

A múlt hónapban, 74 éves korában Budapesten elhunyt, Kolozsvárról Magyarországra áttelepedett Tamás Gáspár Miklós filozófusról, publicistáról, egyetemi tanárról, politikusról, eszmetörténészről, de mindenekelőtt a saját és sajátos gondolkodású független értelmiségiről, sokszor és sokat írtak az elmúlt napokban a magyarországi és az erdélyi magyar médiában. Tovább »