Tovább »

A Kitárulkozás kötet elõszava:

Buddha: „Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.”

Vagy húsz esztendeje egy ciprusi kis kopt templomban üldögéltem, s fáradt lábaimat keresztbe rakva élveztem a falakból áradó hűvöst. Éppen elbambultam, mikor egy helybéli anyóka belépett a napfényről. Nem láttam jól, csak azt, hogy töpörödött, hajlott hátú, no meg hogy tiszta feketében volt. Jaj-jaj, úgy nézett rám, mint akinek az ördög jelent meg. Nem sokáig hagyott kétséget afelől, hogy az ördög én vagyok. Nem tétovázott, egyenesen rám rontott, csontos kezével erőszakkal szétszedte keresztbe rakott lábaimat, és egymás mellé rakta. S mellé magyarázott, de úgy, hogy mindent értettem, holott egy szót nem tudok görögül. Szégyelltem is magam, mert még azt sem tudtam, templomban nem illik keresztbe tett lábbal üldögélni. No, most megtanultam. Örökre. Tovább »

Gyalog az Univerzumban – Cseke Gábor dolgai

Gábor oldalait nézegetem az ivisz.hu-n. Az egyik beceneve a Gyalogos. Amennyire én megismerhettem innen Kecskemétről, az is. Gyalog járta be az élet és az alkotás végtelen útjait. Ezek az utak sokunk számára megnyíltak, amikor a kezünk ügyébe került az Internet, és már saját magának is csinálhatott honlapokat az ember. Vége lett a kiadók, szerkesztőségek egyeduralmának, mindenki szabadon feltölthetett bármit a világhálóra, sőt, saját weboldalt működtethetett. Nagy varázslat volt ez, szerintem ma is az. Gábor valósággal tobzódott a honlapozás mámorában, Urszu1-2, Aranytalicska, huszadikszazad.hu, ivisz.hu, Káfé Főnix, amikről én tudok. Nemcsak – és főleg nem elsősorban! – a saját munkáit propagálta, hanem a kortársai, barátai, felfedezettjei szellemi kincseit aranytalicskázta át a Digitális Univerzum örökkévalóságába. Tovább »

A Káfé megy tovább – immár Gabi nélkül. Azok a szerzõk, akiket eddig Gabi publikált, küldjék nekem a mûveiket – mailcím a „Magunkról” rovatban; a Káfé története mellett. Gergely Tamás

Amíg be nem fejezem…

CséGé emlékére

A kilencvenes években, ahányszor dolgom akadt Bukarestben, felrontottam a Scânteia Házba, ami akkor a Szabadsajtó Háza volt már. Tudni lehetett, Gabit sötétedés után, dolgom végeztével is ott fogom találni. Az üres szerkesztőségi hodályban ült, millió papírral, kézirattal, lenyomattal, fényképekkel telt borítékokkal körbevéve és addig is dolgozott, amíg pár szót váltottunk. Néha felnézett, mosolygott, majd visszasüppedt a munkába. Egyszer bután azt találtam kérdezni, meddig tart a munkaideje.

– Amíg be nem fejezem. Ez mind az én munkám, ha én nem fejezem be, más nem fogja.

Egész életét így élte le: dolgozva. Nagyon sokat alkotott, nagyon sokat írt, de legtöbbet mégis másokért tevékenykedett. Tovább »

Elérkezett a dióverés ideje

(Beszélgetés a nyolcvan éves Cseke Gáborral)

                 Cseke Gábor ez év július 29-én lesz nyolcvan éves.* Tudom, a közel hatvan évnyi írói-költői pálya, de még a korábbi, értelmiségi környezetben eltöltött gyermek- és serdülőkor is, bőven kínálna motivációt egy „átfogó” mérleg készítésére s az ebből levonható tanulságok összegezésére. Én  mégis inkább a mai emberre vagyok kiváncsi, aki hosszú, áldozatos élete során a riporter kíváncsi szemével kutatta a környező világot, hogy aztán a benne lakozó költő lelkén „átszűrve”, műveit szellemi táplálékul kínálja fel az arra éhezőknek.

Első olvasásra versei puritán egyszerűséggel közölt gondolatsoroknak tűnnének, ha a figyelmes olvasó nem érezné mögöttük az átélt, megszenvedett tapasztalatokat, melyek garantálják a felszínre bukkanó szavak hitelességét. Így jövünk rá, hogy Cseke Gábor életműve hasonlít némiképp a jéghegyre: nem láthatnánk a hófehér, hamisítatlan gyémántként csillogó csúcsot, ha azt nem támasztaná alá a nála kétszer nagyobb, láthatatlan alapzat.

Alábbi, hozzá intézett kérdéseimmel lényegében ezt a felszín alatti hatalmas tudást és tapasztalatot szerettem volna becserkészni. Hogy mekkora sikerrel? Azt döntse el e  „távbeszélgetés” olvasója.

Tovább »

Erdélyből érkezett a hír, hogy meghalt Cseke Gábor, sokunk Gabija, a Káfé szerkesztője. Költő volt, mûfordító, prózaíró, nem utolsósorban szerkesztő. És barát.

Akkor lett a Káfé szerkesztője is, hogy megkértem, egészítené ki a az addig Café Stockholm névre hallgató online lapot fényképekkel. Hiszen tudtam, hogy szenvedélye a fotó, bár maga nem mûvelte a mûfajt. Aztán általa bejöttek a versek, a szépirodalom, a saját képére formálta az immár nevet változtatott Káfét. Fáradhatatlan volt és jó szeme volt az újra, érdekesre.

Most elment. Köszönöm, Gabi, a barátságod!

Gergely Tamás

Kérdezett:  Bencze Mihály

Kibédről autóstoppoltam Szovátára. Egy kedves férfi vett fel, akivel jól elbeszélgettünk mindennapi dolgainkról. Rá néhány napra, 2023. február 18-án Szovátán, Bocskay Vince szobrászművész elvitt Márton Leventéhez, a város egyik művészéhez. Az általa faragott székely kapun mentünk be, és ahogy ajtót nyitott, egyből felismert engem, az autóstoppost, és én akkor tudtam meg, hogy ő az az ezermester, aki hegedűkészítéssel is foglalkozik.

Bencze Mihály: Kérlek, mutatkozz be! Meséld el azt is, hogy honnan jött ez a hajlam a hegedűkészítésre?

Márton Levente: 1970-ben március 17-én születtem. Feleségem lánykori nevén Kelemen Emese, az óvodában dolgozik, három gyermekem van: Előd, ő egyetemista, Csenge most végzi a tizenkét osztályt, Kincső pedig a kilencediket a művészetiben. Családomban mindenki zenél különböző hangszereken, és ezenkívül énekelnek is. Nekem már gyermekkoromban nagy érdeklődésem volt a technikai, elektronikai, építészeti dolgok után – volt egy jó tanárunk is annak idejében, Józsa András, aki sokat mozgatott rajtunk a Pionírháznál.

Tovább »

B. Tomos Hajnal sorozata

Március 24-ével kezdődően zajlanak Brassóban a Magyar Filmnapok. Az öt magyar film mindenikét román felirattal látták el, vetítésükre pedig az Astra moziban kerül sor. A március 25-én bemutatandó Párizs szeme – Brassaï című filmet kerekasztal-beszélgetés követi, melynek során Borsody István rendező és Bálint Ferenc újságíró-tévés idézi Brassai Viktor emlékét. Közismert, hogy ez utóbbi Brassóban született 1899-ben és a XX.század egyik legnagyobb fotóművésze.

A fotó Brassaï Viktort ábrázolja, készítette Erdélyi Lajos.

A Káféban rendszeresn közlõ HAJDÚ Mónika a saját kiállítására invitál:

„Mindig székely szív dobogott bennem !”

1975-ben, marosvásárhelyi tárlatának megnyitóján Zsigmond Aranka képzőművészt a jelenkor Pénelopéjának nevezte Sütő András. Azóta nemcsak a szövésben, hanem számos más műfajban is kipróbálta a művészi önkifejezés eszközeit, jelenleg egész múzeumnyi festmény, kollázs, zászló, fotómontás stb.viseli Zsigmond Aranka szignóját. Személyesen pár évvel ezelőtt ismertem meg a művésznőt az Erdélyi Magyar Irodalmi Rovat nevű portál köré tömörült művészek első találkozóján, Székelyudvarhelyen. Alábbi beszélgetésünkre 75.születésnapja, no meg a március 6-án Székelyudvarhelyen megnyitott egyéni tárlata adott alkalmat.

Fotó: Balázs Attila

1. Úgy gondolom, 75. születésnapodon nagy elégtétel lehet számodra visszatekinteni a befutott emberi és művészi pályádra, számba venni több mint ötven éves termékeny munkád gyümölcseit. De kezdjük talán a gyökereknél…

-Nosztalgiával gondolok vissza gyerekkoromra, hisz kiegyensúlyozott, békés, szeretetteljes családban nőttem fel. Ez a háttér meghatározta egész életemet. Soha nem gondolkoztam az elmúlt éveim felett, jobban érdekelt a ma és a jövendő. Hasznosan szerettem tölteni napjaim, soha nem unatkoztam. Szüleim példaértékűek voltak számomra, legyen az szellemi, vagy fizikai munka. Tovább »

Írták: dr. Bencze Mihály és Béres Vivien Beatrix

Bocskay Vince erdélyi magyar szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia (2005), a Szovátai Bernády György Művelődési Egyesület vezetőségének (1991), valamint a Barabás Miklós Céhnek tagja, köztéri szobraival a Kárpát-medencében szakmai magaslatra emelte a művészetet, az egyedi mintázás mellett szobrait a “groteszk realizmus” is jellemzi. Neves díjak tulajdonosa, a Pro Cultura Hungarica-díjjal 2009-ben összmagyarság szintjén ismerték el tehetségét, munkásságát.

Bencze Mihály: 2023. február 8-án, Szovátán, Bocskay Vince műtermében vagyunk és a művészúr életéről, pályájáról, művészetéről beszélgetünk. Mivel mindenkinek kezdeti éveiben benne van az a csíra, amit egy életen keresztül kibont, ezért a gyerekkorra szeretnék visszatérni, hogyan indult el a művészeted?

Bocskay Vince: Szovátán születtem, 1949. december 16-án. Én erre a dátumra nagyon büszke vagyok, hiszen Kós Károly, Beethoven és még sorolhatnám ezen a napon született – ez, mint kuriózum, kicsit viccesen mondom. Apai ágon, nagyapám Bocskay Ferenc Görgényüvegcsűrről jött ide, mint kőfaragó, kőművesmester. Édesapám, Bocskay Vince is itt született Szovátán, belőle asztalosmester lett. Anyai ágon, nagyapám Boros Ferenc Galócásról jött ide, ő fűrészmester volt, abban az időben költözött ide amikor egy leányvállalata a német Lomasch cégnek Szovátára jött és akkor a gyárral együtt érkeztek. Édesanyám Boros Irén volt. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy úgy neveltek, ahogy nekik tetszett és ahogy nekem is tetszett. Én kiskoromban semmiben nem különböztem a többi gyermektől, ugyanúgy nem tudtam rajzolni, mint ahogy ők. Nem lehetett megsaccolni, hogy belőlem valamikor képzőművész lesz. Aztán negyedikes koromban volt itt egy híres grafikus művész Kusztos Endre, aki itt élt Szovátán és egy kiállítása nyílt meg 1959-ben. Akkor láttam először kiállítást. Azt megnéztem és annyira hatott rám, hogy azon vettem észre magam, hogy az óra alatt az osztályban, ami a falon volt azt mind lerajzoltam, anélkül, hogy emlékeztem volna, hogy miből származik ez az ambíció. Ez addig ment, amíg hatodik osztályos koromban a tanítóbácsim Nemes Sándor azt ajánlotta édesapámnak, hogy menjek be Marosvásárhelyre a Művészeti iskolába. Attól kezdve már tudatosan fejlesztettem magam ebben az irányban. Tovább »

B. Tomos Hajnal sorozata

Immár hagyományossá vált Brassóban, hogy minden évben, a közönség bevonásával egy három tagú zsüri kiosztja az előző év legsikerültebb kulturális eseményeinek járó díjakat. Idén a Corona Konzorcium Egyesület szervezésében lezajlott megmérettetésen a legjobb fesztiválok kategóriájában, második helyezést ért el a 12.Brassói Magyar Napok. A kiállítások pástján Dimény András tárlata harmadik lett, míg a koncertek kategóriájában Németh Johnt szintén harmadik díjjal tüntették ki.

B. Tomos Hajnal fotója

B. Tomos Hajnal sorozata

Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének 175.évfordulóján Brassóban is számos rendezvényre kerül sor. Március 15-én a magyar közösség megkoszorúzza a tanácstéri és a fellegvári emléktáblákat, majd az esti órákban ünnepi gálaműsorral tiszteleg a szabadság ünnepe előtt. A Drámai Színházban a Sirülő, a Mátka, a Búzavirás néptáncegyüttesek, valamint a Grimasz diákszínjátszó csoport lép majd fel. A színház előcsarnokában kerámia- és fotótárlat várja a látogatókat.

Készülnek a kokárdák

Hm kávésorozatából

Hitszegő, te, zöld sziget kedvéért Elárultad a szülőhazát (…)

A közérdek hamar személyessé fajul,

ha a köz leválik az érdektől és marad:

vergődő tartozás, marionett munka,

mert mindenki tart, s tartozik valahova Tovább »

B. Tomos Hajnal sorozata

A brassói Polgármesteri Hivatal március 6-ával kezdődően tisztaság-hónapot hírdetett.Az általa szerződött két takarítóvállalat azt a felaldatot kapta, hogy az utcák alapos feltakarítása után, rendbe tegye a zöldövezeteket, virágot és díszcserjéket ültessen a parkokban, megjavítsa és felújítsa a játszóterek, parkok bútorzatát stb. A kezdeményezés egyszersmint alkalmat ad arra is, hogy a város tömbháznegyedei friss élősövénnyel és facsemetékkel gazdagodjanak.

Brassó címere. Fotó: B. Tomos Hajnal

Tovább »

Anya és apa sétál. Anya elől, apa utána.

Anya, szállj már le.

Valami bajod van? Istenem, megint rájött az ôtperc… Honnan szálljak le?

A magas lóról. Mert azt hiszed, velem mindent megcsinálhatsz, hogy engem elcsábíthatsz.

Már régen nincs ilyen szándékom.

Ha a fejed tetejére állsz, akkor sem megyek az Uffizibe. Tovább »

Berecz András énekes, mesemondó, folklórkutató és előadóművész, az Ökrös és az Egyszólam együttesek alapítója, 1957. október 29-én született Budapesten. Felvidék, Erdély, Moldva, Nagykunság településein gyűjtött dalokat, meséket, tréfákat. Előadásaival végigjárta a nagyvilágot, a torontói York Egyetemen magyar népzenét is tanított. Megjelent lemezei: A szél patkójától a kő is szikrázik, Egyszólam, Vásárfia, Kalotaszegi mulatónóták, Megütik a dobot, Kőkertben liliom, Felítő, Szegen csengő, Sinka-ének, Legényes, Sördal, Hazakísérlek, Angyalfütty, Láttam a Holdat előttem. Könyvei: Bú hozza, kedve hordozza, Magon nőtt énekesek iskolája, Rokonok söre, Sose Sára. Filmjei: Ez úgy igaza, ahogy hiszitek, Dokumentumfilm. Munkásságát a következő díjakkal értékeltek: Népművészet Ifjú Mestere díj, Magyar Művészetért Alapítvány díja, Magyar Köztársaság Arany Érdemkerest, Magyar Örökség díj, Március 15 díj, Alternatív Kossuth-díj, Prima díj, Szer Üzenete díj, Kossuth-díj, Tiszteletbeli Székely cím. A 12. Brassói Magyar Napok alkalmával 2022. szeptember 11-én egy csodálatos előadást tartott fiaival. Berecz András 2023. január 7-én a Kopecsni Gábor által alapított és működtetett Felföldi Dalia Iskola meghívottja volt. Ekkor sikerült elbeszélgetnünk.

Tovább »

A készülő regényről:

Az Anti egy szociografikus elemekkel átszőtt regény a székelység mai állapotáról. A kétszólamú regény egyik főszereplője Desági Antal, azaz Anti, egy anti-Uz Bence vagy anti-Ábel, aki rég elszakadt gyökereitől, akinek csak olvasmányélményei vannak a hagyományos székely világ működéséről, aki azonban kérkedik székelységével, mivel úgy véli, hogy ezáltal új identitást építhet fel magának a városi lét egyen-valóságában. Erre épít egy légvárat, mely légvár, amikor végül elhatározza, hogy a mondén életformával szakítva kiköltözik a székely tanyavilágba, nagyapja birtokára, rövidesen szertefoszlik, leomlik.

A regény másik központi figurája Bíró János, a szomszédos tanya idős gazdája, kiben Anti a pártfogóra akad: az öreg a külföldre szakadt fiát látja benne. Bizonyos fokig kettejük külön regényéről is beszélhetünk: Bíró János inkább a múltban él, azt hasonlítja össze a jelennel, míg Anti egy hangsúlyosan mai figura, aki a székelység aktuális dilemmáit jeleníti meg. A két szereplő szólamai váltakozva, olykor egymásra reflektálva követnék egymást, egy ideig történeteik párhuzamosak, ugyanakkor a cselekményalakítás során sorsuk is összefonódik. Tovább »

B. Tomos Hajnal sorozata

Jó hír, hogy a 2004-ben megjelent értékes helytörténeti mű „A hajdani Brassó” már elektronikus változatban is olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.(https://mek.oszk.hu/23800/23866). A Brassó Megye Tanácsának és a megye történelmi múzeumának támogatásával megjelent könyv szerzői és szerkesztői Balázs János (a Brassói Lapok volt szerkesztője) és Dobolyi István (az Áprily Lajos Főgimnázium egykori igazgatója). A könyv140 oldalán összesen 130 régi felvétel szerepel, a hozzájuk kapcsolódó hiteles dokumentáció kíséretében.

Tovább »