Péld- 26:28)

mikor valaki ellen vétesz
ahányszor látod
eszedbe juttatja a vétked
ezért gyűlölöd őt
míg bocsánatát, bűnöd megvallva
tőle nem kéred Tovább »

Az ember sose tudhatja, hogy mikor jön le Tamás Gábor a Hargitáról, és kivel, vagy hogy Szikora Robi szeret-e végre, vagy hogy ki vetkőzik le magától, és hogy hová tűnt szegény árva kis Jolán? Nem beszélve arról, hogy Pataky Attila még mindig a kör közepén áll-e vajon, és hogy a zombik elmentek-e már haza? Továbbra is kérdés, hogy állnak a kislányok a zongorával, a tenger pedig a fehér sziklákkal, és a haj fontos lett-e azóta, vagy még mindig csak az ész? Nem hagy nyugodni egyszerűen, hogy mi lett a balatoni lánnyal, illetve hogy a házmester szólt-e végül, és eljutottak-e Földvárig, akiknek el kellett? Megtalálta-e Kiss Tibi a szerelmet, és elmúlt-e pontosan?
A magyar slágerirodalom kész dilemmatika.

Forrás: szerző FB-oldala

Magasról néz alá a sárgolyón tocsogókra-
van úgy, hogy a tizenharmadik emelet irodájából,
vagy a felhőkarcoló szálloda apartmanjából-
máskor magánhelikopere ablakából
vagy a milánói Scala páholyából-
Sőt, ha úgy kívánja, a Hold sarlójáról Tovább »

Ma 18 órakor a kézdivásárhelyi Vigadóban tartják Boér Géza Egybegyûjtött írások címû könyvének a bemutatóját.

Tovább »

1. Negyven éve, 1982. március 27-én mutatta be Illyés Kinga a színpadi munkásságára és művészi habitusára talán legjellemzőbb pódiumelőadását, Oriana Fallaci Levél egy meg nem született gyermekhez című monológját. A világhírre szert tett publicista meglehetősen zilált szerkezetű, közhelyekkel dúsított szövegéből egy peremre szorított művésznő Marosvásárhely „vidéki” színpadán európai színvonalú előadást teremtett: A nő, aki virágot akart szakítani címmel, olyat, amely épp a maga sajátos helyi és időbeli jelentésével és jelentőségével (a Ceauşescu-éra csúcsvirágzása pillanatában), mondhatni titkos, megfoghatatlan energiaáttételek útján befolyásolta az életünket. A puszta magánélet, az egyénként megszenvedett művészi teremtés és a társadalom, pontosabban a nemzeti kisebbségi közösség legsúlyosabb létkérdéseinek távolabbra ható összeszikrázását hozta az előadás. Ezt személyesen is kénytelen voltam megtapasztalni, de hogy milyen mélységekbe hatoló, máig sem feldolgozott, lappangó egymásra hatások működtették az életünket, arra akkor ébredtem rá, amikor a Török-Illyés Orsolya által – a többezer oldalas lehallgatási dosszié alapján – összeállított dokumentumjátékot meghallgattam, és személyes emlékezései nyomdokvizén magam elé idéztem az édesanyja alakját. Tovább »

Az eseményről részletesen számol be az ujhet.com portál, ajánljuk olvasóink figyelmébe!

Éjszakánként a felégetett városok
füstjét törülgetem
a Hold szeméről.
Mint karcolt bakelit,
folyton visszajátssza
fülemben egy visszhang
az üres babakocsik nyikorgását.
Olcsó, feslett némber
lett a jelenvilág,
pattogzó sminkje alól
egyre többet mutat
meztelen valójából. Tovább »

milyen lenne
a végrendelet
a vígrendelet
melyre még szívem is szavazna

kikerülve az agy görcseit
merre bicegnek
a sebesült gondolatok

hol vagyok

fölrajzolnám a legnagyobb kérdőjelt
a hitetlen végtelenre
keresnék rímet is
ha megérdemelné a lét
megfognám reményem kezét
és elvezetném a holnapig
csak tudnám hogy jövőnk hol lakik

hazámnak képzelem ami kopár
kitalált falaimon
átsírnak hallgatag angyalok
ha már többé nem lehetek

az értelmetlennel hallgatok

milyen lesz milyen
a múlt
ha én is benne vagyok? Tovább »

A Lubitel 2-ben maradt egy film még a nyárról, ma élőhívtam a negatívot ? (Forrás: szerző FB-oldala)

Albert-Lőrincz Márton: (világfoci)




ó tsu chu* ó népi futball hol vagy már?

hol ringatnak még szerető karok?

az örömkönny hol hull ha győz

a jobbik a grundon a kis füves beszögellésben

az utca végén a sáncok martján

a tömbházak közt ablakok árán?

ó hol vagy gyermekkori örömjáték

ügyességpróba bizakodás

nem durváskodás nem basáskodás?

hol vagy tisztaság becsület önnön

értéked párbaja minta mérce? Tovább »

– Ne, bogdaposte,i jól vagyok. Különben sincs otthonom, hacsak az utcát nem tekintjük otthonnak.
– Maga tud románul? – csodálkozott rá Viktória.
– Tudok, ugyanis én is… Temesvárról származom.
– Szerencsétlen teremtés! – súgta oda Viktor a húgának. – Ne fogadjuk magunkhoz? Na, legalább egy kis időre. Hiszen földink, és úgy emlékeztet anyára. Képzeld el, ha ő kóborolna valahol étlen-szomjan Debrecen utcáin!
– Mi, ezt a büdös öreglányt? – fintorgott Viktória. – Én ugyan egy percre sem – súgta vissza ugyancsak félhangon.
Hanem az anyóka így is meghallotta, kiegyenesedett, és komoran elköszönt.
– Kár, én befogadtam volna – sajnálkozott a fiatalember. – Annál is inkább, mert temesvári lévén talán még anyát is ismerte.
– Bumm, erre nem gondoltam! Nénikém, visszajönne egy percre?
Az asszony visszaballagott. Tovább »

1. Kulcsok
A nyár már őszbe csavarodott,
de a ködön a Nap még átlát.
Búcsút intek a nyaralónak,
az ablakra teszem a táblát.

Fél esztendő telik el tavaszig,
akkor a táblát leveszem.
Az aknából a vizet beadom,
s a zuhanyzót felszerelem. Tovább »

RÓZSAHEGYIÉK PEZSGŐZNEK

A Rákóczi út és Múzeum-körút sarkán Rózsahegyi és egy rég nem látott iskolatársa emlékeiket idézgetik egy vendéglőben. A kiürített sörös korsók száma bátran felvehette a versenyt a népdalokban annyit emlegetett tengernyi csillaggal, amikor Rózsahegyinek megakadt a szeme a békésen posztoló rendőrön. — No — mondta Rózsahegyi —, ez a rendőr engem egy órán belül be fog kisérni a kapitányságra. Tovább »

A Sok játékot ismerek sorazat itt megáll. Muhi Sándortól nemsokára közlünk még. Fotói, grafikái addig is ezen a címen tekinthetõk meg: https://muhisandor.eoldal.hu

ó az óhajok ritmusa
megcsodált vágy-sasok
és a sok
lemondás

már nem néz rád
hisz pusztán magad vagy
– magadban elképzelt –

volt-ország

magad fölé nem képzel
sz eget
hisz nincs ami vágyadhoz talál
mert nincs semmi
és nem is lehet
sz

– Beszélgetés Fábián Enikő színművésszel, az idei Interetnikai Színházi Fesztivál kapcsán –

November elején rendezték meg Szatmárnémetiben az Interetnikai Színházi Fesztivált, melynek nyitóelőadásaként Fridrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabját adta elő a nagyváradi Szigligeti Társulat. A darab főszerepét a brassói születésű Fábián Enikő alakította, akivel a napokban a nagysikerű előadásról, valamint a művésznő negyven éves színészi pályájáról beszélgettünk.

Tovább »

Boér Géza Egybegyűjtött írások című kötete (vers, próza, kritika, tanulmány) a Kriterion Könyvkiadó Romániai Magyar Írók sorozatában jelent meg nemrég, és megvásárolható a Kiadó webáruházában. A kötet bemutatójára Kézdivásárhelyen kerül sor november 29-én.

Boér 1952-ben született, magyar-francia szakot végzett a kolozsvári egyetemen. Emberként hallgatag, verseiben a “hiátus” fogalmazódik meg, amire a diktatúra kényszerített. Ezt a szaggatottságot tükrözik formailag is a költemények.

Mégis (apám) így van
nem ilyen
nem is nekem való az élet
van hogy magyaráznám
de hogyan érted
amit én se

        a legtökéletesebb pillanatban
        összecsuklik nyomorult testünk
        így vagy úgy
                    megkapjuk
                    amit kerestünk
        itt van út is
de mit tett vele sorsunk zsákutcája
hová temetik a kéknefelejcseket

– azok a szidott kocsmák
mire is tanítottak
csak engem?

elfelejtjük saját dallamainkat

ha megszűnünk
            beteljesedik az űr
velünk

        kancsalok leszünk pedig
        majd onnan üzenünk
        ha eltűr minket

– – – a sóhaj könnyeit mégse kellett volna
nem így szid aki erős
Tovább »

Informális település. Megismétlem: informális település. A hallgatóknak erről a kifejezésről minden bizonnyal valamiféle olyan fogalom jut eszébe, amelyet csak a társadalomtudósok értenek, pedig a felosztás roppant egyszerű: egy ország területén léteznek formális települések, városok és falvak,amelyek ott vannak a térképen, amelyeknek körvonalai, az ott levő utak, ingatlanok nyilván vannak tartva, lakosaik ott szerepelnek mindenféle statisztikákban, a különböző besorolások előnyeivel és hátrányaival egyetemben. És ott vannak az informális települések, amelyekről olykor csak hallanni lehet, nincs nevük, nincsenek határaik, nincsenek tulajdonjogaik, és gyakran megtörténik, hogy az ott lakóknak semmiféle igazolványuk sincs, amelyekkel igazolnák, hogy egyáltalán léteznek. Tovább »

Rövidek most a nappalok
meghosszabbodtak az esték
az idei friss hó alatt
a tavalyi hó csak emlék Tovább »

(Boér Géza 1952-ben született, magyar-francia szakot végzett a kolozsvári egyetemen. Emberként hallgatag, verseiben a „hiátus” fogalmazódik meg, amire a diktatúra kényszerített. Ezt a szaggatottságot tükrözik formailag is a költemények.)

minden vágyam kihűl
alig álmodom
csak néha eltölt valami
béna-léha önzéssel

játszadozom sorssal:
kifent késsel

abban vagyok amit nem
nekem találtak ki
remegő idegek
ócska rímek a veszélyek
hidegek

nem akarták már én sem akarom
alszom minden elvetélt hajnalon

lesben áll
ok
vár
ok
valamire
mire

kitakar mindenem semmire

így kódorogva átrajzolt vázlaton
csordultig üres lesz a pohár fakulva
jelképezem a látszatom
Tovább »