In memoriam Dsida Jenő

Az esztendő tizenkettedik hónapjába léptünk.
Tél közelít. Nyirkos hideg veszi körül a kocsárdi
vasútállomást. Bent a koszos váróteremben sokan
gubbasztanak a kopott padokon. A jegypénztár bezárt.
A büfében kimérték az utolsó féldecit. Péter, János,
Jakab, Máté úgy tesznek, mintha aludnának.
De nem alusznak. Fél szemmel figyelnek. Tovább »

December, mint annak idején, 1989-ben. Húsz kilóval és harmincegy évvel ezelőtt. Nekem is, mint annak idején a Kálvária utcai nagyanyámnak, Nagyváradon, minden „nagy” gondolatom a „kályhától” indul. Mikor egy kicsit elgondolkodott, azt mondta: a felszabadulás után… Nekem is sűrűn kezdődnek a mondataim, azzal, hogy a Forradalom után… Forradalom volt 1989-ben Romániában, pont ahogy 1944 őszén is felszabadulás volt, Erdély ezen részén. Istenem, milyen elszántak voltunk. Éjjel-nappal az utcán és a rádió előtt. Lógott a levegőben, hogy valami lesz, valami nagy dolog. Lett is. Tankok, páncélozott harckocsik, golyók, halottak is, de az út végén fények. Igen mi átéltük az eufóriát. Őrjöngve ölelkeztünk, mikor megtudtuk, hogy Ceausescu eltűnt. Román zászló volt a karunkon… Örültünk az új helyzetnek, mint nagyanyám a hitlerista tankok után, a szovjet katonáknak. Hittük, hogy a boldogulásunk egyetlen akadálya a diktátor házaspár. Hittem, hogy következik a nagy elszámolás. Verseny lesz és megszűnik a Párt egyeduralma. Ez a hitem sokáig tartott. egészen január kilencedikéig. (De ez egy másik történet.) Azóta eltelt az életem… Tovább »

X. Térítési kísérlet
17.15-17.30

A centrumban nagy a nyüzsgés. Tejet és kenyeret kéne vennem. Buszom három perc múlva indul, nincs időm bevásárolni. A dúskeblű hölgyekkel díszített címlapokat nézegetem a Pressbyrånak nevezett trafik kirakatában.
– Hejszán! – köszön rám valaki. – Felkapom a fejem. Jóképű fiatalember áll előttem. Nem a szomszéd házból láttam kimenni a minap?
– Hej! – Barátságosan rámosolygok. Ilyen sem fordul elő minden nap az emberrel. Ha valaki megszólít az részeg, nagyon öreg, vagy külföldi.
Bemutatkozik. Svennek hívják. Diák, orvosnak készül. Viszonzást várva néz rám. Fogalmam sincs, mit akarhat.
– Arnold – nyújtom a kezem. – Nős, egy gyerek… Tovább »

Előbb volt a férfi,
ki asszony által lett az, aki,
mert benne lelt fészekre
eleven hús-vér képlete
s lett testté a fiú. Tovább »

Alszik a medve, alszik a cserény.
Csak egy éhes kis őzsuta matat
párálló, kékes orral és serény
patákkal a szikrázó hó alatt.

Alszik az erdő, alszik a fenyér.
Sok idő van még hátra tavaszig.
Alszik a hegy, párnája hófehér,
s rongyos felhőkből egyre havazik,

Folytatás a Népújság friss számában

SZOVÁTAI HÍRMONDÓ

A SZERKESZTŐ BÚCSÚCIKKE

Amióta ezt a lapot szerkesztem, írom, mindanynyiszor a vezércikk maradt utoljára. Azért is, hogy már lássam a betördelt anyagot, a nyomdakész oldalakat, s valamiképpen azzal kapcsolatos témát válasszak hozzá. De azért is, mert úgy szerettem, hogy előbb a neheze legyen meg, a vezércikket a végén percek alatt „kirázom” majd.
Most is a végére hagytam, pedig ezúttal nehezen gyűlnek a sorok. Keresem a szavakat a búcsúzkodáshoz, mert ez a cikk most az lesz.
Az utolsó vezércikkemhez értem, s nyilván az utolsó lapszámhoz. Ezzel én befejezem. Bár írhatnék róla, hogy ki viszi tovább! Nem tudom. Tovább »

A harmadik rendőrörsön jártam már, nagyon nem akarták megcsinálni itt sem, a titkárnő egy nagy debella, ő eleve át se akart engedni, nyééééé, csészki! Mondom, némlúvi és most már, ennyi járattatás után enyhén ingerülten dugom az orra alá a cseh szöveget, Tovább »

Nálunk nincs semmi érdekes – hangzik el gyakran, mikor felvetődik a kérdés, hogy mit mutassunk meg idegenből érkezett vendégeinknek. A csíkiaknak kéznél van Csíksomlyó, a Szent Anna-tó, a Gyilkostó és a Békás-szoros, a Gyimesek, a szépvízi határőr emlékközpont és víztározó, télen Hargitafürdő… s nagyjából ennyi. Bizonyára ezeket a látnivalókat ajánlaná vendégeinek bármelyik csíkszentdomokosi is, ha váratlanul szegeznék neki a kérdést. Tovább »

Korunk Stúdiógalériában mutatták be a Kolozsvár Társaság nemrég megjelent, hiánypótló HázsongArt című kötetét.

A Kolozsvár Társaság két oszlopos tagja, László Miklós fotográfus és Nagy Béla helytörténész könyve a Házsongárdi temető száz művészeti alkotását örökíti meg. László Miklósnak a kötetben megjelent művészi szintű fényképeinek színe-javát a Korunk galériában is megtekinthetik az érdeklődők. A szerzők jelenlétében rendezett bemutató házigazdája Szabó Zsolt, meghívottja pedig Gaal György volt. A lejátszóra kattintva a Nagy Bélával és László Miklóssal készült beszélgetés hallgatható meg.

Forrás: A kolozsvári rádió honlapja

ÖRÖKÖLT CSEND

Hát verset írsz? Csak írsz, és mindhiába
hasonlít benned vershez a világ,
ha képtelen a szó is már magába
ölelni ezt a diszharmóniát,

hogy elrendezze valahogy magának
a véges élet minden kényszerét,
bár annyira, hogy meggyőzze a látszat:
a valósághoz méri díszletét. Tovább »

Vedd a szemem.
Nem akarom látni,
ami megmaradt belőlem.

Lana meséi

James Bond ült a hideg fagyos Északi sarkon egy jégbarlangban, és kedvenc italát kortyolja. Igen, az a bizonyos koktél, amit rázni kell, nem keverni. Az a bizonyos Vesper Martini. Gordosn’s gin, vodka, Kina Lillett keserű, amit addig kell jéggel rázni, míg kihűl. De gondolom, ezt mindenki tudja. A sarokban egy jegesmedve bundában egy hosszú comb nyújtózkodik, a bunda alól kivillanó vörös karmok egy Grande Anne pezsgős üveget szorogatnak. Tovább »

VIII. A siker titka
16.00-17.00

Jobb, ha az ember cikkírás helyett tudományos konferenciára jár. Régi eredményeidből összetákolsz egy posztert, egyféle tudományos tacepaot. Lejelentkezel, kiakasztod a számodra lefoglalt spanyolfalszerűségre, és otthagyod. Az első konferenciámon kora reggeltől késő estig ott feszítettem a poszterem mellett, ahhoz, hogy senki, de senki se méltattassa figye­lemre. Azóta gyorsan végzek a kifüggesztéssel, és percek múlva már a konferenciát rendező város látnivalóiban gyönyörködöm. Főleg a tűsarkon sétáló látnivalókban.
Azért olyan kicsi a fizetésünk, hogy minden különösebb lelkiismeret furdalás nélkül mehes­sünk, évente legalább egyszer, konferencia fedőnévvel álcázott potyakirándulásra. Ezt is az első főnökömtől tanultam. A helyzet azóta csak annyit változott, hogy akkoriban Szeged, Szófia és Moszkva volt a kirándulás célja, most pedig Madrid, San Francisco, avagy Tokió között lehet választani. Miként lehet ezt megkártyázni, azt Gábor barátunktól tanultam. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy a skandináv férfiak irtóznak a konfliktustól. Lehet, hogy a túl sok béke puhította el őket, vagy csak valami enzimük hiányzik. Keményen kell fellépni, akkor rögtön megteszik azt, amire kéred őket. Tovább »

esőtől gennyes
őszi hosszú nap
ideget őröl
görget bosszúkat Tovább »

B’ÁBEL története

(Öninterjújúúú)

— Miféle újabb hóbör(g) ez, uram? Telve a standok bóvlival, és akkor maguk is: elő az izézmizét, s hajrá-hoppáré, humort a népnek, miközben az árak már a Most Blanc körül csomolungmásznak?! Hát mi ez?

— Ez nem hőbörg (mint: tuborg), ez csak az, aminek írja magát: a Népújság szórakoztató melléklete… Hogy láttunk már szórakoztatóbbat is? Hát persze. Van, aki azon szórakozik, ami másnak nem sikerül, úgyhogy kárörvendők kárörvendve versengjenek a b’Ábelért. Mitőlünk tellett volna többre is, dehát a keretek…a papír…a nyomda…Tovább is van, sírjak még?

— Oh, ne, ohne, f’Ordítsa komolyra magát és a szó(sz)t. Tovább »

Csoda a szó, mert az, amit jelent,
újjászülethet benne végtelenszer.
Oly időtlenné váltja a jelent,
hogy túléli vele magát az ember, Tovább »

Vig Emese: A sepsiszentgyörgyi Petőfi-szobor esete is azt bizonyítja, hogy az emlékezetpolitika és a giccsparádé kéz a kézben jár

Sepsiszentgyörgyi szoborpályázatról a Transtelexen
Forrás: ujhet.com

Szörényi Levente megtalálta az utat önnön politikai elemző énje felé. Most kinyilatkoztatta, hogy a kormánynak folyton pozsonyi csatákat kell vívnia, és hogy minket folyton kipécéznek.
Nem tudom, hogy csinálják a kétes rendszerek, hogy folyton a legdilettánsabb főket fogják ki, akik ennyire mélyednek a felületben. Annak idején Adrian Păunescunak is mindenről a szegény románok jutottak eszébe.
Persze lehet, hogy brüsszeli és washingtoni körök már most azon törik a fejüket, mit találjanak ki Magyarország ellen jövőre, hogy a magyar kormány ízeltlábú tagjait Lúdas Matyivá tehessék, s a szegény országot az „idegenszívűek” kezére juttassák.
Én azt hiszem, az egészben mégiscsak az a legszomorúbb, hogy megszólalt a házmester… Huizinga mondta, a fasizmus a viceházmesterek forradalma, holott szegény nem ismerhette Szörényi Leventét. Bánat eszi a szívemet.

Forrás: szerző FB-oldala

MUNKATÁRSUNK ÉS JÓ ISMERŐSÜNK, A GYERGYÓSZENTMIKLÓSON ÉLT GÁL ÉVA EMESE (1955-2022)december 11-én ÖRÖKRE ELTÁVOZOTT – OLVASTUK A PÉNTEKI HARGITA NÉPÉBEN.
Érzékeny, a nagy létkérdésekre figyelmező lírája ma erdélyi közkincs. Versei elérhetők a Magyar Elektronikus Könyvtár virtuális polcain, onnan válogattuk búcsúsoroknak is beillő szonettjét.

FEHÉR

Egyre távolodunk a horizonttól,
ahol lelkünk a fénnyel összeér.
A múlt, jelen, s jövő egyszerre tombol.
A szív kapál. A gondolat fehér.

Ami közel van, homlokunkra égett.
Erdőn, mezőn úgy lángolt föl az ősz,
hogy parazsából szikrát hányt az élet.
A láng kihunyt. A csend mindent legyőz. Tovább »

A Reichsbürger csoport

Az elmúlt szerdán rohamrendőrök szálltak meg több épületet Frankfurtban, és Németország más városaiban. A terrorelhárítók különleges egységei egyelőre 25 embert tartóztattak le, akiket azzal vádolnak, hogy az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére készültek.

A magát Reichsbürgernek, azaz „Birodalmi polgárnak” nevező csoport vezetője Reuss herceg volt, aki egy 2019-ben nyilvánosságra hozott videó tanúsága szerint nem ismeri el a Német Szövetségi Köztársaság létét. Úgy véli, hogy ez egy báb-állam, amelyet Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy Britannia irányít. Szerinte Németországnak 1945 óta nincs legitim alkotmánya, ezért a német törvényeket nem is tartja magára nézve kötelezőnek, mi több úgy gondolja, hogy a polgároknak jogukban áll akár erőszakkal is leváltani a jelenlegi kormányt és kezükbe venni az ország irányítását. Tovább »