Szente B. Levente: Pillanat
múmia lettem.
szikkadt szemem, bőrlevél –
évezredekből üzenet.
Abafáy-Deák Csillag*: Nem félünk a farkastól. Halálos természet – Modem, Debrecen/1.
Megjelent a tisztajonline-ban 2014. január 8-án
„Hát minden-minden e világon
Álomba ködlő furcsa álom?”
Edgar Allan Poe: Álom az álomban
Pálfi György filmrendező nyitotta meg a horror és a pszichothriller hatásaival átitatott Halálos természet című tárlatot a debreceni MODEM-ben. Sajnos nem vehettem részt a megnyitón, de olvasva a kiállítók listáját, tudtam, hogy mielőbb Debrecenbe kéne menni.
A kiállítás alcíme Naturalizmus és humanizmus a 21. században. Az egyszerre vonzó és taszító jelenség a klasszikus koroktól kezdve végigkíséri a művészetet. A humanizmus és a naturalizmus különleges kapcsolatát napjainkban a horror műfaja jeleníti meg, hangoztatta Kukla Krisztián, a Modem igazgatója.
A horror sajátos természetével való számvetés igénye már a XVIII. század egyes szerzőiben felmerült. Annak ellenére, hogy a horror képi világa szükségszerűen visszataszító, a műfaj nem szenved hiányt befogadókban. Hogyan válthatja ki tetszésünket az, ami visszataszító? Ez a horror paradoxona. John és Anna Laetitia Aikin On the Pleasure Derived From Objects of Terror (A rémület tárgyaiból származó élvezetről) című esszéjében azt írja: …az a nyilvánvaló élvezet, amellyel elidőzünk a színtiszta rémület tárgyainál úgy, hogy morális érzékünket semmi sem zavarja, és a félelem nyomasztó érzésén kívül semmilyen más szenvedély nem hoz lázba bennünket, bonyolult rejtély. H. P. Lovecraft szerint a jó horror képes arra, hogy elérje a bennünk szunnyadó legmélyebb rétegeinket, a legősibb érzéseinket, előcibálja belőlünk az igazi emberi természetünket és ezeknek mind a „kozmikus rettegéshez” van közük: A természetfeletti irodalom valódi mércéje az, hogy az olvasóban létrejön-e egyfajta mély félelemérzet, az ismeretlen szférákkal és erőkkel való találkozás döbbenete, az a titokzatos állapot, amelyben az ember rémülten figyel, mintha csak fekete szárnyak suhogását vagy azokat a neszeket fürkészné, amelyeket ismeretlen lények az ismert világegyetem legvégső határán keltenek. Clive Barker ellentétben Lovecrafttal földközeli nézőpontból vizsgálja a horror értelmét, szerinte a horrortörténetek azt ábrázolják dramatikus formában, ahogy az ember mint szellemi lény szembesül testi mivoltának állatias oldalával. Tovább »
Zita néni (alias Hegedűs Zsolt): Arnold egy napja (2)
II. Felgördül a függöny…
6.05-7.30
– Hej Ragnar! Mi újság? – A bemondó jól ismert hangja megtöri a hajnali csendet. És Ragnarnak nem kell kétszer mondani, dől belőle a panasz. Félálomban hallgatom a nyugdíjas nyűgös lamentálását. Humoros szerepjáték, néha egészen szellemes, felvidítja a reggelemet. Éppen a kormány legújabb baklövése van a terítéken.
Ébresztőnk, a Vinyl 107 rádióállomás, garantáltan csak régi, 60-as évekből való ismerős slágereket sugároz. “Sí lávsz júú, jé-jé-jé”… “Béjbi, béjbi”… ilyesmiket. A többi adó, mint az Energy és a Bandit a fiatalabbakhoz szól, sőt még a Klasszikus Sikerek is, ahol egy bizonyos Dave nyomja a sokakat megbotránkoztató sódert. A múltkor gyomorgörcsök gyötörték, és azon elmélkedett, hogy milyen szerencse, hogy egyedül vezeti a műsort. Térdig a zöldessárga gázban. Csupán a takarítónő életéért aggódott egy kicsit. Tovább »
Boér-versek a Vigadóban
November 29-én a kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében Boér Géza Egybegyűjtött írások című kötetét mutatta be dr. Borcsa János irodalomkritikus és Dimény H. Árpád költő, szerkesztő.
Daczó Honor Barna beszámolója (megjelent a Székely Hírmondóban):
Felvezetőként Józsa Irén nyugalmazott pedagógus olvasta fel Borcsa János Képzelt interjú Boér Gézával című, a költő születésének 70. évfordulója apropóján született írását. Ebben egyebek mellett a verseiben megmutatkozó Kányádi-hatásról, az általa vallott eszmékről, a kisebbségi helyzetről és arról is „faggatja” az irodalomkritikus a néhai költőt, hogy mikor, melyik napszakban ír legszívesebben? „A költők éjszaka írnak, amikor sötétfehér a magány, amikor a vers egyetlen, végső lehetőség”, hangzott a válasz.
.
Dimény H. Árpád saját, Hiátus-tusa című versével rótta le tiszteletét a költőelőd emléke előtt, majd Borcsa János a képzelt interjú születéséről szólva megjegyezte, Boér Gézára emlékezni és emlékeztetni is sokféleképpen lehet. „Én magam többször, többféle helyen, módon vállaltam ezt a feladatot, és idei év márciusában úgy gondoltam, hogy jó lenne nemcsak megemlékezni, hanem valamiképpen megjeleníteni a költőt. Így született a képzelt interjú.” A folytatásban felidézett egy 33 évvel ezelőtti epizódot, amikor Boér Géza második, halála után kiadott kötetéből (létlelet, 1989 – szerk.) néhány verset kidobott a cenzúra és ezek pótlására őt kérte fel a kiadó. „Biciklire ültem, kimentem Torjára és a Boér-családtól elkértem 3–4 verset, amelyek a kidobottak helyére kerültek. Ezek, bár személyesebb jellegűek voltak, technikailag nem tértek el a kötet többi versétől, egy beavatatlan szem észre sem venné, hogy azok utólag lettek odaválogatva.”
A bemutatott könyv felépítéséről szólva elmondta, Boér Géza első két kötetének szerkezetén nem változtatott, hangsúlyozva, „az első kötet (Hiányok térképe, 1980) egy versfolyam, amelyet nem lehet újrarendezni”, míg a harmadik kötet (Sorskeresztrejtvény, 2002) szerkesztését Fekete Vincére bízta. „A három megjelent kötet versei után a korai, illetve kiadatlan versekből is található egy válogatás, és nagyon fontosnak tartom azt a mintegy 100 oldalnyi, Boér Géza irodalomkritikai tevékenységéből válogatott, korábban kizárólag folyóiratokban megjelent szövegeket” – jegyezte meg.
A néhai költő alakját felidézve az est folyamán többször elhangzott, hogy hallgatásával is sokat mondott. „Szilágyi Domokosról mondták pályatársai, hogy a hallgatásai milyen fontosak voltak. Géza esetében ugyanez mondható el”, hangsúlyozta Borcsa. Kettejük kapcsolatáról szólva megemlítette az 1979–`80 körül Kézdivásárhelyen rendezett irodalmi köröket és azt, hogy ezen túlmenően keddenként ketten a Rózsa vendéglőben összeültek. „Érdemes lenne, hogy a vendéglőnek legyen egy Boér Géza-asztala”, vetette fel ennek kapcsán az ötletet.
Az est záróakkordjaként Kiss Éva nyugalmazott tanárnő Borcsa Jánoshoz csatlakozva Boér Géza hallgatásairól szólt, Vetró András szobrászművész a Vetró András portréja mellé című vers születését idézte fel, míg Szabó Szende Boér Gézáról, a közéleti személyiségről emlékezett meg. (…)
Nagy F. József: Ha jön a háború…
Olvasom a Káfé Főnixben most december 1-én a nyolc évvel ezelőtti Á.H. cikket (Maszol, ÚjHét):
„… Ha háború van, csak együtt menetelni lehet, s menetelés közben nincs fejcsóválás. …”
Jól megírt, nem csak egyetlen „igazságot” mantrázó eszmefuttatás. Ezért nem öregedett meg…
Ajánlom b. figyelmetekbe: https://ujkafe.website/?p=103746#more-103746
Tovább »
Albert-Lőrincz Márton: (Mimikri)
Az orvos előtt meztelen,
lennél szellembogár, botbogár, vándorló levél,
összezsugorodik a lelked,
összezsugorodott testedre nem ismersz rá,
szellő szed szeletekre, hangfoszlányok aszimmetrikus térben,
kérdez,
mi fontosat mondj el? Tovább »
Vendégünk a Sugárút/3.
Muhi Sándor: Beszélgetés Lakatos Pál Sándor, Munkácsy-díjas szobrászművésszel
A Káféban korábban fotómûvészként bemutatott MUHI Sándor egyben a szatmári SUGÁRÚT címû kulturális folyóirat képzõmûvészeti rovatának a szerkesztõje, õ mutatja be a lapjukban publikált mûvészeket. Ez tehát a Sugárút vendégeskedése a Káféban – harmadik rész. Az anyag a Sugárút 2016-os Õsz számában jelent meg.
- Aki ismeri eddigi alkotásaidat, pontosan tudja, hogy hosszú út vezetett ehhez az immár kikristályosodott, egyedi formavilághoz. Arra kérlek, vázold fel ennek a fontosabb állomásait.
Gyerekkorom Kispeleskéhez kötődik, ahol édesanyám több mint 40 évig volt tanítónő, a mindenkori tanítói lakásban laktunk, ezért én szabadon garázdálkodhattam az iskola környékén. A délutánjaimat is az osztályteremben töltöttem, ahol kedvemre farigcsálhattam, és minden nap telerajzolhattam a két nagy fekete táblát, amit másnapra mindig le kellett törölni. Persze barátaimnak megmutattam a rajzokat, és a szüleim is látták ezeket, akik nem igazán értették, hogy honnan a vonzódásom a rajzolás iránt. Azt sejtették, hogy ez kicsit több annál, ami átlagos, ezért egyszer megmutatták munkáimat családunk régi barátjának, Olajos Béla bácsinak, aki gyakran járt Kispeleskére horgászni. Ennek én nem örültem, úgy éreztem, hogy valamibe durván beleavatkoztak. A személyiségi jogok fogalma akkor még felénk ismeretlen volt. Ez az utolsó kispeleskei nyár, tízéves voltam, amikor Szatmárra költöztünk. Vonzott a város, de az, hogy ott kell hagynom Kispeleskét, a barátaimat, ahol fűt, fát ismertem, nagyon fájt. Akkor elhatároztam, hogy nem megyek többet arra, és ezt több mint 40 évig betartottam. Pár évvel ezelőtt tértem csak vissza, amikor megmutattam Kispeleskét kecskeméti feleségemnek. Tovább »
Szente B. Levente: Talány
használt ruháimban
csomag vagyok –
szorgos kezek bontogatnak
Zita néni (alias Hegedűs Zsolt): Arnold egy napja (1)
Előzetes
Március 25, szerda este 22.10
Megígértem internetező társaimnak, hogy beszállok naplót írni. Köszörülöm a torkom. – De rájöttem, életem a tiédhez képest eseménytelen. Ezért arra gondoltam, néhanapján leírhatnád néhány sorban azt, ami veled történik.
Arnold nem veszi le a tekintetét a tévéről, csak a hangot húzza le egy kicsit. Érdeklődése láttán felbátorodva folytatom. – Annyi mindent mesélsz a ping-pongról, a sakkpartnereidről meg arról, hogy kikkel találkoztál a metróban s, hogy miről beszéltetek. Itt az alkalom kifejteni az ötleteidet… Most meg miért ráncolod a homlokod?
– Kedves Naplóm! Ma reggel madárcsivitelésre ébredtem a rózsaszín paplanos ágyamban. Ilyesmire gondoltál? vigyorog kajánul Arnold.
– Nem kérhetek tőled soha semmit, mert mindig elmarháskodod! – Kikapom a távirányítót a kezéből. – A focit bezzeg órákon át nézed, de tejet, ma is nekem kellett vennem. És a kávészűrő is fogytán van már!
– Két napja megvettem már – mordul fel. – Benne van a táskámban!
Percekig hallgatunk. Az 1-en történelmi műsor, a 3-on foci, a 4-en jégkorong, az 5-ön cirkusz, a természet csatornán a giliszták élete. Tényleg, milyen érdekes…
– Akármit írhatok? – szólal meg.
– A tisztesség határain belül akármit. De úgyis tárgytalan, hiszen neked fontosabb a meccs, a sakk meg a mittudoménmicsoda.
– Tudod te is, hogy csak vicceltem. – Átölel, közben visszavált a meccsre. – Látod, már három-null! És nem láttam a harmadik gólt!
– Majd megnézed reggel az összefoglalót. Különben holnap később megyek munkába. Kisarnold fél nyolckor indul iskolába… – Közelebb férkőzöm. – Nem mond neked ez semmit?
– De mond. – Elégedetten vigyorog, aztán komolyra vált. – A napló ötlet nem lesz jó. Hiányzik belőlem a kitartás.
– Tudom, de azért megpróbálhatnád. – Előveszem a legkedvesebb mosolyomat. – A kedvemért.
– Egy nap eseményeit szívesen leírnám. – Elmerengve rágcsálja a szemüvege szárát. – A jócselekedeteimet és a szép gondolataimat.
– Na látod, nem is olyan rossz ötlet!
– A napok úgyis összefolynak, elég belőlük egyet megírni. – Megadóan legyint. – Oké, kihoztad belőlem az állatot: megírom EGY hétköznapomat.
A végső győzelmet kis ütközetek megnyerésével lehet kiharcolni…
Következik: I. Nyitány
Március 26, 04.00-04.20
Forrás: Svédcsavar. MEK
Steigerwald Tibor: November elején
Forrás: szerző FB-oldala
Nagy Anna: Három
A Szamos partja, okkerszín homokja
Kolozsvár körül enyhén lejtő dombok
Hója erdeje, a cserfa, a bükkfa
A mezők felett pillangó- koboldok
Vagy apró tündérek az égi kékben
És lengő, áttetsző fátylak az égen-
Aztán később, mikor repülni kezdtem
Attika vöröslő földjei fölött
Amíg a gépünk lassan körözött: Tovább »
IVAN KARAMAZOV: Alaptű /Hej, szivárvány, szivárvány
Ámulok és bámulok, hogy sokaknak milyen fontos Németország kiesése. Egy tiszteletes csemetéje valóságos mérgezett ódát írt itt a Facebookon, keresztényi szellemtől átitatva és szeretettel megmazsolázva. A szivárványos szalag – vagyis annak jelképe, hogy mindenki úgy szeret, ahogy akar – zaklatta fel a jézusi lelket, hiszen világos, hogy minél kirekesztőbbek vagyunk, annál keresztényebbek ugyanakkor. Tovább »
Szente B. Levente: Talány/1.
Üzenet
kakukk szól:
füst szag, szalonna és kenyér, borillat –
éhes istenek intenek.
Szatmár, Művészeti Múzeum
Vendégünk a Sugárút/2.
A Káféban korábban fotómûvészként bemutatott MUHI Sándor egyben a szatmári SUGÁRÚT címû kulturális folyóirat képzõmûvészeti rovatának a szerkesztõje, õ mutatja be a lapjukban publikált mûvészeket. Ez tehát a Sugárút vendégeskedése a Káféban – második rész. Az anyag a Sugárút 2016-os Tavasz számában jelent meg.
Muhi Sándor:A szatmári Művészeti Múzeum felújított állandó tárlatáról
- január végén vált látogathatóvá, a házigazdák két megnyitót is tartottak, egyet a hivatalos szerveknek és egyet a nagyközönségnek. A katalógus borítójának belső oldalán, hosszú listán olvasható azoknak az intézményeknek és személyeknek a neve, akik anyagiakkal, szaktudással, tanácsokkal támogatták a nagy ambíciókkal és erőfeszítésekkel, Oana Mirabela Păcurar által tervezett és megvalósított tárlatot.
Könyvek ismertetése
Nagy Attila A kék bálna éneke, illetve Nagy Miklós Kund Szemben ülünk, beszélgetünk című kötetét Szőcs Katalin ismerteti.
Nagy Attila 1954-ben született Nagyenyeden. Marosvásárhelyen él, orvos. Tizenegy önálló verseskötete jelent meg: Mélyülő ablakok (szerzői k.), Elhullatott jelen (szerzői k.), Velence harangjai (Mentor), A tübingeni asztalos (Mentor), Sehol a hely (Mentor), A Nap Kertje (Pallas-Akadémia), Café Flamingo (Mentor), Gazdátlan sorok (Mentor), Időzz el (Kriterion), Aszú alkonyat (Pallas-Akadémia), Csillagköz (Lector), Égi tócsa, földi sár (Lector).
A kék bálna éneke Nagy Attila újabb keletű verseit gyűjti egybe. Tovább »
Tóth Mónika: Hipnőzis
Amikor a szavak,
kudarcot vallanak.
A szemek beszélnek.
Ágoston Hugó: Ha háború…
Megfontolni minden szót! Vattába minden megjegyzést! Ha háború van, célszerű óvatosnak lenned a véleménnyel, különösen, ha az külön- vagy ellen-! A gúny, az irónia, a puszta keserűség beleütközhet a nemzeti érdekbe. Akkor jönnek igazán a provokátorok, a trollok. Persze tudjuk, kiterítenek úgyis. Percek alatt előkerülnek műholdról a legtitkosabb bitekbe sűrített gondolataid. És lehet/lesz rajtad gyorsan sülő bélyeg: ügynök, nemzetáruló. A közhangulat okán a legjobb esetben is: nyolc napon túl gyógyuló érzelemkitörés.
Ha háború van, csak együtt menetelni lehet, s menetelés közben nincs fejcsóválás. Csak a haza, csak a szabadság, csak Isten van – mindegyikből csak egy, a mienk. Háborúban születtél. À la guerre comme à la guerre. Tovább »
Bölöni Domokos böngészője
(D)ESPERANT
Pozsonyban esperanto-kongresszust is tartottak. Az ősi koronázó városba ez alkalommal természetesen igen sokan jövének idegenek is, kik közé odavegyült egy újságíró.
— Egy kongresszusi tag odalép hozzá.
— Ön is esperanta?
— Nem én, én desperanta vagyok— szólt a toll és olló pozsonyi mestere, megmutatván a pénztárcáját.
Színházi Élet 1912/23
Erdei Anna és Zagyva László
Vendégünk a Sugárút/1.
A Káféban korábban fotómûvészként bemutatott MUHI Sándor egyben a szatmári SUGÁRÚT címû kulturális folyóirat képzõmûvészeti rovatának a szerkesztõje, õ mutatja be a lapjukban publikált mûvészeket. Ez tehát a Sugárút vendégeskedése a Káféban – elsõ rész. Az anyag a Sugárút 2015-ös Tél számában jelent meg
MUIHI Sándor: ERDEI ANNA, ZAGYVA LÁSZLÓ SZATMÁRNÉMETI TÁRLATA
Erdei Anna és Zagyva László szatmári művészek, bár Erdei Anna a líceumi évek óta, Zagyva László az egyetemi évek óta nem itt él. Szatmáriak, hiszen itt szerezték első, alapvetően fontos, ha úgy tetszik meghatározó jellegű tapasztalataikat az őket körülvevő világról, azt az útravalót, amely mindenkit elkísér egy életen át, és amelyből valamennyien gazdálkodunk. Gyakran eltérő véleményeket, ritkán indulatokat is kavar egy-egy művész hovatartozásának kérdése, hiszen a Szatmáron felhalmozódott tapasztalati, érzelmi alapra mindkettőjük esetében rátevődött egy másfajta érzésvilág, látásmód, attitűd, amely kisebb-nagyobb mértékben hatást gyakorolt gondolkodásmódjukra, tehát életművükre is. Az alap viszont megmásíthatatlan, megváltoztathatatlan, a későbbiekben minden erre épül. Tovább »
Boda Edit: Zsebkendő
Kinek a története? És ki a hallgató?
A vonat már elindult a síneken.
Az alföldi szél felszárítja a lelket. Tovább »
Pál Golicza Mária: Gyermekem lehetnél
A szomszéd ház csodájára járnak a faluba látogatók. A csonkakontyos tetőzetű vakolatdíszes fehér oromzat és oromfal ámulatba ejtik az idegen járókelőket.
A helybéliek csodálata egy kicsit megkopott, de jól tudják, hogy a ház gondozott külseje feljogosítja azt a bámulatra, és persze úgy en bloc nagyon is büszkék ők a falujukra.
Ha éppen az udvaron tesz vesz, vagy a kapuja előtt kaszál a fent említett vakolatdíszes ház tulajdonosa, a 94 éves R. néni, mert a munkálatok végzésében nagy a nemek közötti egyenlőség, őt is lencsevégre kapják a bámészkodók. Tovább »
BÁTAI Sándor: Jeruzsálem/III.
Bátai Sándor 1955-ben született Veszprémben. A grafika és festészet mellett
művészkönyveket és installációkat készít. Budapesten él.
A JERUZSÁLEM című sorozat 2022-ben készült,
olaj, farostlemez a technika, 30x30cm méretben.
Tóth Mónika: Isten
Hozzád kiáltottam,
hogy ne legyek egyedül.
Isten, te figyeltél.
Steigerwald Tibor: Kilyéni unitárius templom
Forrás: szerző FB-oldala
Pusztai Péter rajza