“A sorozatcímet József Attilától vettem át (Könnyű, fehér ruhában), ez az én esetemben arra utal, hogy vannak dolgok, amelyeket nem szabad lerajzolni, lefesteni, ezért fotózok. A vizuális, képzőművészeti játékok sokfélék, a fotó is ezek egyik eszköze, mert megvan benne a lehetőség, hogy képi üzeneteket közvetítsen.”

Hegyek helyett fodros felhők karcolják a dermedt eget,
Fehér paplanba csavart álmok, cirógatják a szelet.
Kicsavart vágyak záporoznak, s néha gyilkos jégeső,
Lelki virágok, testi gyümölcsök véreznek, már késő.
A táj még álmos, szendereg, egy csermely patakká riad,
Egy felhő, lengén ing, a partra rálegyint, álmod hidat.
S társai lomhán elhúznak Keletre, fellángol a Nap,
Tocsog-locsog a hab, szivárványnak ez lesz a vasárnap. Tovább »

sokkal jobban tisztellek, mintsem nyakadba öntsem
ha nem tudok szebbet, vigasztalóbbat másnál
kik neked irkálnak
rájuk testállak
*
az ablakról a kertről
lógó esőfelhőkről
cicanyávogásról
lecsorgó ráncokról
matató kezekről
tappogó lábakról
hallgat a vers
szomorkásabb
szemérmesebb Tovább »

Eltelt öt év. Az 990–1995 között végbement társadalmi folyamatok rendkívül hullámzóak, pozitív és negatív irányzatok keresztezik egymást. Megvalósul a filozófiai, gazdasági, ideológiai, kulturális és vallási pluralizmus. Privatizálják az állami szektor nagy részét. De az euforikus várakozások ellenére visszaesik a termelés, tömegessé válik a munkanélküliség, és az infláció is megugrik. A reáljövedelem aggasztóan alacsony. Soha nem tapasztalt mértékben nő a szellemi foglalkozásúak és a szolgáltatásban dolgozók aránya. A külföldi munkavállalás elé immár nem gördül semmiféle akadály. A születésszám csökkenésének tendenciája egyelőre tovább folytatódik. A fiatalok később kötnek házasságot, és gazdasági nehézségekre hivatkozva egyre kevesebb gyereket vállalnak. Az oktatásban megszűnik a kötelező, központilag előírt tanterv, és érvényesül a szabad iskola- és tankönyvválasztás. A középiskolások és egyetemi-főiskolai hallgatók aránya a rendszerváltás előttinek csaknem a kétszerese. Szabadabbá válik a vallási közösségek és egyházak alapítása. Az egyházat anyagilag is kárpótolják. De a korábbinál kevesebbet költenek a kulturális szféra támogatására. Létrejönnek a kisebbségi önkormányzatok stb. Tovább »

Didergő madarak

Harlekin

Tovább »

Orvul támadó homokszemek

az oltárra hálót festenek.

Lázár tagjai szerteszét,

vásznát rám veti az éj: Tovább »

Tragikus, furcsa sorsok egyike a tordaszentlászlói Györkös Mányi Alberté. Kívülről, professzionális képzés nélkül – műkedvelőként – érkezett a képzőművészet világába, életében elkönyvelték naív festőnek, néhány elkötelezett kritikusát leszámítva (Kántor Lajos járt ebben az élen, aki monográfiát is írt róla és elismertetését következetesen támogatta), most, halála után mégsem róla szól a fáma, nem művészetével, sajátos festészeti látásmódjával és stílusával foglalkoznak leggyakrabban az interneten, hanem az általa az erdélyi magyarságra hagyományozott lakás és műterem – amelyből a mai Györkös Mányi Albert Emlékház kinőtte magát – rendezvényeinek műsorával. Tovább »

Grafikusművész, művészeti közíró, nyugalmazott tanár, könyvek, tanulmányok szerzője, több világhálós oldal, a Sugárút képzőművészeti rovatának szerkesztője, 20 éven át oktatta a BBTE Szatmári Kihelyezett Tagozatán a vizuális nevelés módszertanát.

“A sorozatcímet József Attilától vettem át (Könnyű, fehér ruhában), ez az én esetemben arra utal, hogy vannak dolgok, amelyeket nem szabad lerajzolni, lefesteni, ezért fotózok. A vizuális, képzőművészeti játékok sokfélék, a fotó is ezek egyik eszköze, mert megvan benne a lehetőség, hogy képi üzeneteket közvetítsen.”

Kergető

Gurulnak a hegy felett –
álmélkodnak az emberek
ennyi vöröset és ennyi sárgát
ennyi holdat és ennyi fáklyát
és ennyi elmaradt hársfát
és ennyi csend és ennyi éjjel
ahol egymást ölő fény kell
Tovább »

Györkös Mányi Albert: Tűzoltózenekar

Györkös Mányi Albert kolozsvári képzőmúvész születésének centenáriumára kiállítássorozat kezdődik a művész nevét biselő emlékház és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet társszervezésében. A tárlat Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy után Székelyudvarhelyen, majd Csíkszeredában is bemutatkozik.A művész sajátos szín- és fantázia-világú képeihez Egyed Emese és Balla Zsófia is írtak korábban ihletett verseket..

Mindig ott lenni ahol nincs már remény
Hol félbe marad ez a költemény
Mert rájövök hogy a díszletek ledőltek
Mikor a fagyos tenyerek összeverődtek
És zúg a taps és hevül aki bírja
Ha van elég plajbásza és papírja Tovább »

Ma született Ady Endre. A magyarság legsebzettebb költője volt, azt hiszem. József Attila borderline személyiség, Füst Milán pedig egy nyavalygós. Ady azonban egy fordított Petőfi a maga kiábrándultságában: Petőfi, aki túlélte az 1848-49-es szabadságharcot. Aki mindig jól látta, és mindig hiába, aki elmozdult a reszketabokros naivitástól, mert vissza már nem fordulhatott, aki a vallomásosságot huszadik századivá tette, s ezért megkapta az „indiszkrét” jelzőt mindazoktól, akik a gerincükön hegedülik el saját „diszkrét” költészetüket, aki az erotikát a maga bőrén élte, nem a hagyományén, aki nem volt tökéletes, és éppen így lehetett annyira ember, s hogy mennyire igaza volt és VAN, azt éppen manapság érezzük, és ez az egyetlen vigaszunk, aki megmutatta, persze ezt is hiába, hogy költészet és erkölcs nem függ össze, legalábbis nem olyan nádpálcásan, ahogy Pedellus Rezsőék tanítják, aki ivott, és ezért mélységesen megvetik az alkoholizmusba fulladt magyar vidékeken, aki nőzött, és ezért szintén a nagy operettkedvelők, akik a primadonna kebléért ülnek be a nézőtérre, már ha ismerik ezt a szót, de Kálmán Imréből bizonyára, aki olyan fiatalon halt meg, hogy annál öregebb és bölcsebb nem is lehetett volna, aki hitt egy fiatal lánynak, mert az ember a magányában annak is hisz, akinek nem kellene, és mert mindenki, még a nagy bűnösök is arra vágynak, hogy ártatlanok legyenek, aki tudta, hogy Magyarország hülyén ment a háborúba, de hát mikor nem ment hülyén, és mikor nem érezte diadalnak önnön ostobaságát? Tovább »

Járok fel-alá
faltól falig
kaputól a kert végéig
nem lelem
mintha föld nyelte volna el
már átkutattam mindent
a barna retikűlömet a fiókokat Tovább »

„A sorozatcímet József Attilától vettem át (Könnyű, fehér ruhában), ez az én esetemben arra utal, hogy vannak dolgok, amelyeket nem szabad lerajzolni, lefesteni, ezért fotózok. A vizuális, képzőművészeti játékok sokfélék, a fotó is ezek egyik eszköze, mert megvan benne a lehetőség, hogy képi üzeneteket közvetítsen.”

Őzet végy, ne csodát,

csampfog a csalogány,

vagy inkább a

jatagán?

álmatlanságot okoz
minden éjszaka
hogy,
miért

vagyok szerethetetlen

– Ezek itt b…k előttünk.
– Megőrültél? Hiszen testvérek!
– Sze épp az a borzasztó, hogy testvérek. Pfuj, nem szégyellitek magatokat?
– Hozzám beszélsz? – ébredt fel Viktor is az álmából; akkor vette észre, hogy ő bizony ott felejtette magát a húga ágyában, mi több, szerelmesek módjára, egymást szorosan átölelve feküdtek.
– Undorító! – kontrázott a vásárhelyi szőke, pattanásos arcú nővére. – A kis álszent. Megyek, szólok a parancsnoknak, milyen mocsoknak akarnak ők menedéket nyújtani.
– Úgy van, együtt megyünk – kontrázott az ugyancsak szőke és pattanásos testvére. – Holnap, mert most nyilván ők is alszanak.
– Lehetetlenné akarod tenni a földidet? – csóválta meg rosszallóan a fejét a vásárhelyinél jóval idősebb, meggondoltabb aradi. – Különben sem biztos, hogy ezek olyanok.
– De hát te is láthattad: úgy tapadtak egymáshoz, mint két folyondár. Tovább »

Grafikusművész, művészeti közíró, nyugalmazott tanár, könyvek, tanulmányok szerzője, több világhálós oldal, a Sugárút képzőművészeti rovatának szerkesztője, 20 éven át oktatta a BBTE Szatmári Kihelyezett Tagozatán a vizuális nevelés módszertanát.

Itthoni találkozás az Apollinaire-díjas Lorand Gasparral / az ujhet.com portálon

A jelenkori francia költészetet bemutató antológiájában (Hallomás, Modern Könyvtár 209, Európa Könyvkiadó, Budapest) Somlyó György harminchat szerzőt szerepeltet. Közülük a legidősebb, Alain Bosquet 1919-ben született, Dominique Tron pedig, akivel a kötet zárul, 1950-ben. A vele nagyjából kortárs költőkkel kezdődően tehát Somlyó a fiatal és legfiatalabb nemzedékek magyar nyelven való megszólaltatását tekintette feladatának; válogatási szempontjait – a valós értékek iránti érzékeny figyelem mellett – bevallottan a személyes vonzalom határozta meg. Nyilvánvaló: nem egy olyan névvel találkozunk a Hallomásban, melyet bizony mind ez ideig csak „hallomásból” ismertünk. Meglehet, sokan itt találkoztak először Lorand Gaspar nevével is.
Vagy találkozhattak a Luceafărul idei július 1-i számában, ahol Ion Caraion írt a költőről meleg hangú méltatást, a párizsi Gallimard kiadónál megjelent legújabb verseskötete kapcsán.
Noha legkevésbé sem nevezhetném magam a jelenkori francia líra szakértőjének, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Lorand Gaspar személyét illetően egészen pontos tájékoztatást nyújthatok. Mivelhogy osztálytársak voltunk valamikor a marosvásárhelyi kollégiumban. S mivelhogy itt beszélgettünk most, ezen a bágyadt napfényben fürdőző őszi délelőttön, a Köteles Sámuel utcai családi ház barátságos emeleti szobájában életének kanyargós útjáról, sorsának rendhagyó alakulásáról, költészetéről, s a költészetről általában. Édesanyját jött meglátogatni Marosvásárhelyt. Egy kis kitérővel érkezett: Közép-Azsiából. Ahol a szovjet írószövetség vendége volt. Tovább »

Oda fejlődtem, hogy már nem is jut eszembe a világbajnokság nyitómeccse. Már nem focizom, nem nézek tévét, nem szurkolok ordítva. Valami útra vált belőlem, talán a felhőtlen öröm, az egyetlen valamennyire közösségi dolog, amelyben részt tudtam venni.
A kollégám döbbentett meg, amikor írtam neki tegnap, és leteremtett, hogy éppen a nyitómeccs közben. Hol voltam én attól! Ezer esztendőre, hogy ilyen aranyosan szóljak. Tovább »

Percekig ecseteltem,
a taposatlan, zsenge füvet,
melyre távoli fénycsóva
rajzolt aranyló ösvényt,
és úgy indultam el, akárha köd-párnán – Tovább »

Hűs tengeri hajnal. Fedélzeten állok.
Madarak kísérnek, lebegő sirályok.
Úgy lengenek néha, mintha szálon húznám,
szárnyukon a hajnal, alattuk a hullám.
Hajladoznak, hullnak, incselkedve néznek,
fehérruhás lányok szebben nem cicéznek.
Pajkosan lecsapnak, gyöngyös habba dűlnek,
záporos tajtéktól meg-megrészegülnek. Tovább »