Az országgyűlésen történt, a kérdést nem hallottam, de a válasz az volt rá, hogy a válaszoló majd most szívesen megmondja, milyen népi kultúra leend a kultúrpolitika vezérlő csillaga, a magyar népi kultúra! Puff neki. És hogy még jobban lehessen érteni, elhangzott Bartók, Kodály, Ady, Nagy László neve. Itt van az a pont, amikor azt mondom, állj. Tovább »
Úgy ajánlottad nekem a szerelmed
mint egy igazi pincér egy ismert pincér egy megbecsült
tenné a bor-ajánlattal: a legjobbat adja mije van
mikor betérek mindig és kérés nélkül
nem kell ellenőrizzem de a legjobban
sosem csalódtam
Forrás: Erdélyi Szép Szó 2019, Pro Print
Lassan száz éve, hogy befejeződött a ’polgárháború’ Oroszhonban – és már annak is háromnegyed évszázada, hogy a Nagy Honvédő Háborúnak győzedelmes vége lett.
Tallózgatás közben találtam egy csoportképet.
Nem Jalta… Vlagyivosztok. 1918. (Jó száz éve…)
Középen egy jenki – de nem az elnök; csak egy intervenciós tábornok (Graves).
A kép baloldalán egy bajszos, de nem grúz, nem is szovjet, azaz: nem vörös – fehér; s bár elég testes, nem is brit, hanem szibériai kozák vezér… A kép jobb oldalán egy másik, délcegebb kozák atamán-féleség (akkor még nem futottak verve az amúri partizánok elől). Tovább »
Amikor alkalmam volt megismerkedni Ada-Kaleh tragikus történetével – amint annyi más, vízierőművek kedvéért elárasztott emberi települések sorsa jutott neki osztályrészül – nem jött hogy elhiggyem: a tervezett pusztulás volt az egyetlen megoldás a kiélezett helyzetre. Tovább »
Hazám, te édes magyar ország,
te Bartók Béla, Bakfark Bálint,
te ápolsz és el is takarsz
születésemtől a halálig, Tovább »
Vadmalac azon vette észre magát, hogy dúdol. Annál is inkábbmeglepte az alkalmi dal, melyrõl tudomása nem volt:
„az asztal lapja megdõl”. Valahogy így: „zasztallap, itt megtörte a sort, majd: jamegdõl”.
Nem ismerte eredetét, nem értette a mondanivalóját, nem rímelt semmire, nem tartott sehová.
De ha már az agya kilökte, dúdolta tovább.
Patriei, să fii adept
Neclintit, oh, ungure;
Leagăn e ș-apoi mormânt,
Ce te saltă, te apune. Tovább »
Végre-valahára Indiában, pontosabban annak fővárosában vagyok. Az ideút elég kacskaringósra sikerült, mivel a repülőm Bakuból, Azerbajdzsán fővárosából indult, azonban az azeri kormány online vízumszolgáltatása épp akkor nem működött, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, a készpénzem Iránban pedig vészesen fogyott, ezért úgy döntöttem, hogy biztos-ami biztos alapon Törökországba utazom vissza. Törökországból a grúz fővárosba buszoztam, onnan pedig Bakuba vonatoztam. Tovább »
Isten éltesse a 72 éves Mestert!
(Karinthy rémes álma)
A zseniális szerző köszöntője a Színházi Élet 1932. januári számában így indul:
„A népszerű és rettegett újságíró, kegyetlen ostorozója a társadalom bűneinek s a bűnöknek tulajdonított rossz viszonyok éles tollú leleplezője —, az ünnepelt újságíró visszahúzódott a szerényen mulatozó szilveszteri társaságból, bement a másik szobába, pár perccel tizenkettő előtt, és végigheveredett a pamlagon. Tovább »
A megfigyelők
megfigyelte
megfigyeltek
a megfigyeltek
megfigyelte
megfigyelők Tovább »
Amikor oda jutottál, hogy nem vágysz semmire, azt jelenti, hogy az elviselhetetlenségig torkig vagy mindennel vagy lemondtál mindenről.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
Korabeli képeslapon
Ha észrevettük, már jó ideje nem arról az utazásról és nem arról a két szerzőről van szó, amivel utunkat indítottuk, a két hét ugyanis lejárt, a téma viszont úgy tűnik, örök, mert a Duna hosszú ám, s már-már kimeríthetetlen (amíg ki nem apad, de az egyszerűen elképzelhetetlen). Jegyezeteim közt őrzök még érdekes feljegyzéseket Ada Kalehről és a Vaskapuról, melyeket a kerekebb igazság kedvéért érdemes itt is megidézni. Tovább »
A szocialista embertípus, aki vagyok, fogta magát és elutazott egy szomszédos országba, mely szintén a minap nyerte el, úgymond, a szabadságát. Tovább »
ismertem egy fát
igen olyan kis laboda-pelenkás korától
mikor még maga alá hullatta őszi alig-leveleit Tovább »
Korabeli képeslapon
Sötét van. Lassan becsukódik ajtó, ablak.
Lámpák pislákolnak a hűvös szobában.
Csillagfénytõl szép a kert, holdsugártól a párnám.
Csupán hiányodtól pecsétesek a falak.
Karácsonyra kaptam ajándékba Bánffy Miklós két kötetét. A Polis Kiadó gondozásában megjelent sorozat része a két könyv. Az egyik – az Emlékezések. Irodalmi és művészeti írások című – nemcsak olvastatta magát érdekes tartalma és lenyűgöző stílusa révén, hanem elgondolkodtatott. A magunk bírálata című, nyúlfarknyi írás összefoglalja mindazokat az okokat, amelyek például háromkötetes Erdély-trilógiája megírásához vezettek. Tovább »
hogy vagy aurél
kérdezte apám a zebrán
az orvos szerint öt évem van hátra
mondta a zebrán Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.com/
Pánik
Torkodban
játszódnak
fuldoklásaim. Tovább »
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cikk, amelyet egy szép napon félreértettek; ahogy mondani szokás, boldog s boldogtalan. Előre prüszkölt, nem volt ehhez hozzászokva, nem is értette, miként fordulhatott ez elő, bement a fürdőszobájába, belenézett a tükörbe, s látván látta, hogy ő bizony olyan szép, akár Hófehérke, könnyedén húzgált hát elő magából mondatokat, s azokkal vágta kupán az ellenérveket, majd, még mindig a fürdőben, megállapította, hogy az emberek meghülyültek. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://izabellapeter.blogspot.com/
Álmomban nem tudok naplót vezetni; a félig írt lapok másik fele is teli van írással; nem tudom ruháim keltezését, így nem tudom rögzíteni, hogy mi volt rajtam; nem tudom bevenni a gyógyszereimet, nem is tudom, melyek a gyógyszereim és hol vannak; nem tudok lefeküdni, bár több napja nem aludtam, mert nincs fekvőhelyem vagy más fekszik az ágyban; Tovább »
Pusztai Péter rajza